Zaránd, a vakmerő

Húsvétvasárnap, Zaránd 6. születésnapján Duda, a plüssmaci ébredt először. Túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy aludjon, ezért az ágy szélén üldögélt. Nem sokkal később Zaránd is kipattant az ágyból.

–Jó reggelt, Duda! Mit csinálunk ma? –kérdezte
–Jó reggelt, szülinapos! Arra gondoltam, elmehetnénk kirándulni.
–Hová?
–Oda, ahol még a madár se jár.
–Te voltál már ott?
–Még nem, de veled szívesen elmennék.
–Mégis hogy jut ilyen eszedbe?
–A postaládában találtam egy nekem szóló meghívót, Medve Márton születésnapi mulatságára.
–Izgalmasan hangzik. Honnan ismered őt?
–Személyesen nem találkoztunk, csak hallottam róla.
–Ez furcsa. De ő ismer téged, ha egyszer meghívott a szülinapjára. Te mit tudsz róla?
–A plüssállat klinikán orvos, és nagyon szereti a málnás csokoládé tortát. Semmi mást nem eszik.
–Komolyan? –hökkent meg Zaránd
–Én is csodálkoztam. A fülemen jönne ki, ha folyton ugyanazt kéne ennem, ráadásul nem is egészséges. Ha csak málna lenne, még megérteném.
–Szerintem nem stimmel valami ebben a sztoriban. Lehet hogy az egész csak pletyka. Legjobb lesz, ha odamegyünk, és kiderítjük, mi az igazság. –mondta elszántan Zaránd
–De jó, hogy velem jössz! –kiáltott lelkesen Duda
–Mutasd csak azt a meghívót!
–Tessék, itt van.
–A kép szép, de ez az írás rettenetes! Mondanám, hogy macskakaparás, de szerintem maga Medve Márton írta.
–Szerintem is. Tipikus orvos irkafirka. Szinte lehetetlen elolvasni.
–Azért el tudod?
–El.

„Meghívó Dr. Medve Márton 42. születésnapi mulatságára. Helyszín: Ahol még a madár se jár. Belépő egy saját készítésű, málnás csokoládé torta. Ünneplőruha nem kötelező. 1, legfeljebb 2 kísérő engedélyezett. A repülőgép 2021. április 4-én, valamikor reggel 8 és délután 5 között érkezik. Futárszolgálat fogja kézbesíteni. A csomag pilótát is tartalmaz. Landolás a Nagyréten, a pilóta tudja, hol. A mulatság kezdete este 8 óra. Minden meghívottat szeretettel vár: Dr. Medve Márton általános plüss sebész.”

–Ennyi?
–Igen.
– Lássuk, jól értem-e. Ma valamikor jön egy futár, aki hoz egy repülőgépet pilótával, és elmegyünk a Nagyrétre, hogy megünnepeljük, hogy Medve Márton öreg, mint az országút. Ja, és még saját
készítésű málnás csokoládé torta is kell.
–Igen, pontosan erről van szó.
–Anya, figyelj csak! Ma jön egy csomag Dudának. Átveszed?
–Persze. Fizetni is kell?
–Nem tudom, arról nem írnak egy sort se a meghívón.
–Akkor remélem, hogy nem kell.
–Ja, egyébként ma elmegyünk Oda, ahol még a madár se jár, és te is jössz. Gondoltam, szólok.
–Köszi.
–Repülővel megyünk, amit a futár hoz.
–Egyébként jól vagy, kisfiam?
–Persze. 6 éves vagyok, nem 42, mint az a bizonyos Medve Márton, akinek a szülinapjára elkísérjük Dudát.
–Neki is ma van?
–Látod, azt nem tudom, de ma lesz a mulatság.
–Érdekes.
–Most mennyi az idő?
–Pontosan 10 óra.
–Az jó, akkor még rengeteg időnk van megsütni azt a tortát. Te tudsz sütni, Duda?
–Egy kicsit igen.
–Jó, akkor majd kis torta lesz. Azt úgyse szabták meg, mekkora legyen. Sőt, tudod mit? Málna helyett meggyet rakjunk bele. Mit szólsz?
–Jó kis csíny, de nem lesz ebből baj?
–Ugyan mi baj lenne? Ha akarod, majd én belerakom a meggyet, így nem füllentesz, ha azt mondod, nem te voltál.
–Jó, hogy ilyen bátor fiú vagy te, Zaránd.
–Ugyan már, ez semmiség. Csak mosd meg a mancsod, és állj neki a tortának. Szólj, ha hozhatom a meggyet.
–Addig te mit csinálsz?
–Iszom egy tejszínhabos kakaót, hogy erős legyek, amikor felbontom a meggybefőttet.
–Ó, értem, honnan lesz meggy a tortába. Cseles, nagyon cseles. –szólt elismerően Duda
–Ilyen az, ha valaki nemcsak szép, hanem okos is.
–Vajon hogy fér el egy csomagban egy utasszállító repülőgép, pilótával? –tűnődött Duda
–Majd kiderül, ha ideért a futár.

Amíg Duda a konyhában szorgoskodott, Anya elkezdett összepakolni a kirándulásra. Akkora táskát választott, amibe gond nélkül belefér minden, amire szükség lehet. Plédek, könyv, labda, pulóver, esőkabát, gumicsizma, kifli, kígyóuborka, pattogatott kukorica, és még ki tudja, mi minden.

–Anya, te mindenre gondolsz. Fagyit is viszünk, ugye?
–Persze. Hűtőládában.
–Tudtam, hogy te vagy a legjobb.
–Most, hogy tudom, repülővel megyünk és nem nekem kell cipelni a csomagokat, azért sokkal bátrabban pakolok.
–Megnézem, hol tart Duda a tortával.
–Jó, hogy jössz. Pont most kell a meggy.
–Máris hozom. Egy vagy két üveg befőtt kell?
–Ha már lúd, legyen kövér!
–Jó, akkor kettőt hozok. A levével mit csináljunk?
–Várjatok, majd segítek. A meggylé jó lesz a kókuszgolyóhoz. –mondta Anya
–Oké, de a meggyet mindenképpen én rakom a tortába, elvégre én vagyok a legbátrabb. Ha igaz, hogy Medve Márton csak málnás csokoládé tortát eszik, igencsak meglepő lesz számára, hogy tőlünk nem azt kap. Ha hisztizni fog, én leszerelem. –jelentette ki Zaránd
–Másban nem is bízom, csak benned, elvégre te vagy a legjobb barátom! –mondta büszkén Duda

Egyszer csak csengettek.

–Mennyi az idő?
–Mindjárt dél!
–Akkor ez biztos a futár! –kiáltotta Zaránd.

Bizony nem tévedett. Tényleg ő jött.

–Csomagot hoztam Dudának, a plüss macinak. –mondta kedvesen
–Jó helyen jársz. Itt lakik! Gyere beljebb! –kiáltotta Zaránd
–Köszönöm. Mondani is akartam, hogy most kivételesen be kell jönnöm, mi több, Dudával együtt kell kibontanunk a csomagot. –szólt a futár
–Az meg hogy lehet? –ámult Duda
–Egy pillanat, csak leveszem a cipőm, aztán mindent elmagyarázok.
Ez a futár egy igazi úriember. –gondolta Anya
–Nos, ebben a csomagban egy 6021 darabból álló utasszállító repülőgép van pilótával, és teljes felszereléssel. Azt a feladatot kaptam, hogy segítsek kibontani és összerakni, hogy időben elinduljatok Oda, ahol még a madár se jár. –magyarázta a futár
–Egy 6021 darabból álló LEGO utasszállító repülőgéppel megyünk szülinapozni? Ez elég menő! – kiáltotta Zaránd
–De még mennyire, hogy az! –helyeselt a futár, és nyomban neki is látott összerakni a járművet.
–Miattam ne aggódjanak, pár perc és összekapom magam! –szólt a pilóta
–Kér valaki kávét? –kérdezte Anya
Csak a pilóta kért. Zaránd, Duda és a futár a repülőgép összerakásával voltak elfoglalva.
–Gyakran csinálsz ilyet? –kérdezte a plüssmaci
–Hogy segítek kibontani és összeszerelni, amit hoztam? Nem. Csak kivételes esetekben.
–Az jó, mert ma tényleg különleges nap van. Ma lett 6 éves Zaránd, és nem is lehetne jobban megünnepelni, mint egy ilyen kalanddal.
–Boldog szülinapot, Zaránd!
–Köszönöm. Rendes vagy, hogy segítesz összerakni a gépet. Ha végeztünk, meghívlak egy tejszínhabos kakaóra.
–Köszi, pont az a kedvencem.

2 órával később már útra készen is állt a repülőgép.

–De jól néz ki! –ámult Duda
–Hát még milyen jó lesz utazni benne! –tette hozzá lelkesen a pilóta
–Messze van az a Nagyrét, ahol landolnunk kell? –kérdezte Anya
–Nem vészes. 2 óra alatt ott vagyunk.
–De ha jól emlékszem, márpedig csalhatatlan a memóriám, Medve Márton szülinapi mulatsága este 8-kor kezdődik. Mit csinálunk addig? –kérdezte Zaránd
–Jól emlékszel, de ne aggódj, hamarabb is érkezhetünk. Csupán azért este 8 áll a meghívón, hogy addigra biztosan odaérjen mindenki, aki számít. Hamarabb lehet érkezni, később nem.
–Érdekes. Az embereknél ez pont fordítva van. Hamarabb érkezni illetlenség, mert zavarba jön a házigazda, aki rendszerint olyan izgatott, hogy azt se tudja, hol áll a feje, mindent huszonötször ellenőriz, nehogy azt mondják, rossz vendéglátó.
–Mielőtt elindulunk, ebédeljünk meg szépen! Van legalább 100 szelet rántott hús, sok krumplipüré, sült krumpli és rizs is. –mondta kedvesen, de határozottan Anya
–Ugye, te is velünk ebédelsz? –szólt Zaránd a futár felé fordulva
–Csak, ha nem zavarok.
–Dehogy zavarsz. Hallod, hogy Anya egy hadseregnek főzött. És különben is vendégem vagy egy tejszínhabos kakaóra, anélkül nem mehetsz sehova.
–Jó, nem bánom. –adta be a derekát a futár.

Mire mindenki jól lakott, Anya elmosogatott, rendet rakott és a kulcsát is megtalálta, délután 5 óra lett.

–Ideje indulni! –szólt a pilóta
–Honnan indulunk? –kérdezte Zaránd
–Arra gondoltam, a konyhaablakon át megyünk.
–Oké, de ha esni fog az eső, amíg távol vagyunk? –aggódott Anya
–Nem fog, de ha mégis, add oda a kulcsot a futárnak, ő becsukja az ablakot, miután felszálltunk, bezárja az ajtót, a kulcsot pedig a postaládába dobja. –javasolta Zaránd
–Remek ötlet. –helyeselt a futár.

10 perccel később el is indultak. Anya aludt az úton, Zaránd és Duda izgatottan ültek egymás mellett, és azon tanakodtak, vajon milyen lesz Ott, ahol még a madár se jár. Nem kellett sokáig várniuk, hogy megtudják. 2 óra múlva a Nagyrétre értek. Anyát a pilóta hangja ébresztette fel.

–Leszállásra felkészülni!
–Már itt is vagyunk? Éppen csak lehunytam a szemem. –csodálkozott.
–Jó társaságban repül az idő! –nevetett a pilóta
–Köszönjük szépen a fuvart. Hazafelé is Önnel megyünk, ugye?
–Természetesen.
–Hányra jön értünk?
–10-re. Éjfél lesz, mire hazaérünk, és éppen addig tart a munkaidőm.
–Tökéletes.
–Ha jó lesz a buli, majd vezetek én! –ajánlotta Zaránd
–Lehet róla szó, elvégre éjfélig még szülinapod van. Legjobb lesz, ha én is megyek a mulatságba, a többi majd kialakul.

Amikor odaértek a Nagyrét közepére, mindannyian nagyon meglepődtek. Annyi, de annyi málnás csokoládé torta volt mindenütt, hogy nem is látták, hol van Medve Márton.

–Hogy lesz ebből mulatság? –aggódott Duda
–Semmi pánik. Menjünk a bejárathoz. A meghívón az van, hogy belépő egy saját készítésű málnás csokoládé torta. Mivel az nincs nálunk, nem fognak beengedni, ezért majd Duda hőbörög egy kicsit, mire kijön a házigazda, a többit én intézem. –mondta elszántan Zaránd.

Minden a terv szerint alakult. Szerencsére Medve Márton szeret mindennek személyesen utánajárni, ezért nem tartott sokáig, hogy a kapuhoz menjen.

–Hát itt meg mi folyik? Miért ácsorogtok idekint?

Zaránd vett egy nagy levegőt, és így szólt:

–Kedves Medve Márton! Először is köszönjük szépen a meghívást. Kosuth Zaránd vagyok, Duda barátja. Ez a kedves, szép hölgy pedig itt az anyukám. A pilótát nem kell bemutatnom. Azért állunk itt, mert nem málnás csokoládé tortát hoztunk, hanem meggyes csokoládé tortát, ezért nem engednek be minket. Az egész az én ötletem volt. Arra gondoltam, kipróbálhatnál valami újat. Az is lehet, hogy a meggy lesz az új kedvenced. Egy próbát megér. Egy percig néma csend lett. Duda már azt hitte, valami baj lesz, ám a házigazda megszólalt.

–Ha tudnád, mióta vártam már, hogy végre valaki olyat hozzon, amit én szeretek!
–Hogyhogy? –kiáltotta Duda, teljesen elfeledve, hogy az előbb még félt
–Csak azért írom mindig a meghívóra, hogy málnás torta a belépő, mert a kis beteg és gazdátlan plüssmacik nagy kedvence. Sosincs elég belőle. Nekem már a fülemen jön ki, de nem szólok, nehogy valaki megsértődjön, és a végén torta nélkül maradjanak a pácienseim. Ha nem bánjátok, kijövök, és megesszük együtt, aztán átvisszük a klinikára és az árvaházba a málnás csokitorta hadat, majd bulizunk kifulladásig.
–Ilyen egy tökéletes születésnap! –rikkantotta Zaránd.

Koncz Erika: 2021-04-04