A macska, sárga esőkabátban

Élt egyszer egy király, kinek volt 3 lánya. Mind jószívű és szép teremtés volt, ezért kérők százai versengtek kegyeikért. A király nagyon bizakodva nézett a jövőbe. Meg is volt rá minden oka, hiszen a két idősebb lánya rövid időn belül előnyös házasságot kötött. Amikor a legkisebb lányra került a sor, minden megváltozott. Bár kitűnő házassági ajánlatokat kapott, ő mindet visszautasította. A király kezdetben türelmes volt és megértő, hisz nagyon szerette a lányait, és a legjobbat akarta nekik, ám a huszonkettedik visszautasított kérő után elfogyott a türelme.

–Elegem van! Aki legközelebb eljön, hogy megkérje a kezedet, ahhoz adlak és kész! –kiáltotta
–Akkor inkább megszököm!
–Miért vagy ilyen engedetlen? Talán rosszul bántam veled?
–Dehogyis! Nálad jobb édesapát senki sem kívánhat magának.
–Akkor mi a baj?
–Csupán arról van szó, hogy más életet szeretnék élni, mint amit nekem szánsz.
–Mifélét?
–Izgalmasat.
–Ha izgalomra vágysz, hát megkapod, de aztán ne panaszkodj! Most pedig menj a szobádba! –szólt dühösen a király.

A királylány érezte, hogy most tényleg feldühítette az apját, sejtelme sem volt róla, hogy mi lesz. Órák óta a szobája ablakában ült és olvasott, hogy elterelje a gondolatait, amikor egyszer csak hívatta a király.

–Vedd fel ezt a kabátot, és menj isten hírével! –mondta szigorúan
–Hová menjek, és miféle kabát ez?
–Oda mehetsz, ahova akarsz! Találd meg az izgalmas életet, amit keresel!
–És ez a kabát? A citromsárga nem az én színem.
–Csak vedd fel!

A királylány kissé csodálkozott apja szigorú és határozott fellépésén, de tetszett neki, ezért nem vitatkozott, hanem felvette a kabátot. Ami ezután következett, igazán váratlan és megdöbbentő volt. A király előtt egy vörös macska állt, sárga esőkabátban. A király csengetett a cselédnek, hogy jöjjön és tegye ki a cselédbejáraton a macskát. Búcsúzóul így szólt:  Most meglátjuk hogy boldogulsz. 1 hónap múlva visszajöhetsz. Akkor törik meg a varázslat. Járj szerencsével! 

–Na, erre nem számítottam! Igazán kreatív megoldás. Remélem, hogy tényleg szerencsém lesz. Megázni legalább biztos nem fogok. –gondolta a királylány és elindult, hogy kiderítse, milyen is a macskaélet.

Eleinte csak gyalogolt, de hamar megunta, ezért inkább kerítésről kerítésre ugrált. Nagyon tetszett neki, hogy senki nem szól rá, hogy „ez egyáltalán nem kisasszonyhoz méltó viselkedés!” Igazán jól érezte magát a bőrében, ám egyszer csak nagyon megéhezett. Bár nem tudta hogy fog élelemhez jutni, abban teljesen biztos volt, hogy ő nem eszik sem egeret, sem ételmaradékot, elvégre mégiscsak királykisasszony.

–Jöhetne már valaki! –gondolta

Nem kellett sokat várnia, hamarosan megpillantott két szimpatikus hölgyet, és odaszaladt hozzájuk.

–Odanézz, egy macska, sárga esőkabátban!
–Ha ezt Erika látná!
–Fotózzuk le neki!
–Előbb ismerkedjünk össze vele. Nem tűnik vadnak.
–Jó ötlet.
–Szia, macsek! Én Ildikó vagyok, ő pedig a barátnőm, Mariann!
–Örvendek. Borostyán vagyok, és szívesen ennék valamit. –felelte a királylány, de Ildikó és Mariann annyit értett az egészből, hogy „Miaúúúú!”
–De aranyos! Vajon hogy került ide? –szólt Ildikó
–Nem tudom, nincs bilétája, pedig nem úgy néz ki, mint akit kiraktak. –állapította meg Mariann
–A látszat csal. –felelte a királylány.
–Megint nyávog. Szerintem éhes, de fogalmam sincs, mit szeret. Hívjuk fel Erikát!

Erika szinte rögtön felvette a telefont. Amikor meghallotta, hogy egy gazdátlan, de ápolt macskára bukkantak, azt mondta:  20 perc és ott vagyok! Addig vegyetek neki natúr csirkemellet párolt zöldséggel. Azt biztos megeszi!  Bizony nem tévedett. Borostyán nagyon hálás volt, amiért nem konzerv macskaeledelt kapott, egy falatot se hagyott. A zöldséget is mind megette, pedig normál esetben a brokkolira mindig fintorog. Mire Erika megérkezett, elégedetten üldögélt újdonsült ismerősei társaságában.

–De jó, hogy el tudtál jönni! Te értesz a legjobban a macskákhoz! –mondta Ildikó
–Végre újra együtt  a 3 grácia!  –tette hozzá Mariann
–Én is itt vagyok! –kérte ki magának Borostyán!
–Teljesen igazad van! –mondta kedvesen Erika és megsimogatta.
–Na, azért! Egyébként Borostyán vagyok, de nektek Felség, ha kérhetem!
–Hogyne! –mosolygott Erika
–Te érted, hogy mit mond? –csodálkozott Ildikó.
–Persze. Borostyánnak hívják, de nekünk Felség.
–Tipikus macska.
–Ami azt illeti, egyáltalán nem vagyok tipikus, de mindegy. –duzzogott Borostyán.
–Persze hogy nem vagy az! Azonnal látszik. Hogy kerülsz ide?

A királylány dióhéjban elmondta a történetet. Hogy engedetlen volt és izgalomra vágyott, ezért az apja egy hónapra elküldte a palotából ebben a kabátban, amit ahogy felvett, azonnal macskává változtatta.

–Azta! És ha levennéd a kabátot?
–Szerintem nem lennék újra ember, csak megáznék, ha esik.
–Lehet. Édesapád egyébként rendes?
–Igen. Nála jobbat el se tudnék képzelni.
–Akkor biztos végiggondolta, és úgy intézte a dolgokat, hogy ne essen bajod.
–Most, hogy mondod! Egyetlenegy rossz emberrel se találkoztam.
–Pedig azok mindenhol vannak.
–Akkor lehet hogy ez egy olyan kabát, ami nem csupán az esőtől véd meg téged, hanem segít, hogy csak azok láthassanak, akik jószívűek.
–Igazad lehet!
–Tudod, Ildikó, Mariann és én nagyon régóta barátok vagyunk. Már 30 éve. Nem lehet a véletlen műve, hogy éppen ők láttak meg téged. Így kellett lennie. –mondta kedvesen Erika.
–Szuper lehet egy ilyen időtálló barátság!
–Bizony az! Te miért nem szeretsz királylány lenni? Azt hinné az ember, hogy nagyon jó dolgod van.
–Az van, persze, de túl sok a kötelezettség, elvárás, szabály, aminek meg kell felelni.
–Ha akarsz, lakhatsz nálunk ebben a 30 napban, amíg macska vagy. Beszerzek mindent, amire szükséged lehet, és mindent kipróbálhatsz, amihez kedved van.
–Komolyan? Például mit?
–Nagyon szeretek szaunázni, búvárkodni, kézilabdázni, kirándulni.
–Izgalmasan hangzik. Lefogadom, hogy én leszek az első búvármacska a világtörténelemben!
–Az könnyen lehet.

Ezalatt a király a palotában nagyon szomorú volt. Megbánta, hogy ilyen szigorú eszközhöz folyamodott, és elhatározta, hogy ha épségben hazatér az ő makrancos lánya, minden úgy lesz, ahogy neki a legjobb. Azt se bánja, ha soha nem megy férjhez. Borostyán és Erika számára szinte repültek a hetek. Nagyon jól összebarátkoztak. Sokfelé jártak, rengeteg szegény, jobb sorsra érdemes macskával találkoztak. Ilyenkor a királylány nagyon elszomorodott, és megfogadta, hogy megbeszéli az édesapjával, hogy fogadja be őket a királyság, ő maga gondoskodik majd mindegyikükről, hogy soha ne szenvedjenek hiányt semmiben, az állatvédelmi törvény pedig legyen szigorú, és mindenkire kötelező. A 30. napon Ildikó és Mariann is elkísérték Borostyánt a palotába. A király annyira boldog volt, hogy újra a lányával lehet, hogy hatalmas bált rendezett, amire a  3 grácia  családja is meghívást kapott. Borostyán megtanulta értékelni a barátságot, családot és jólétet. Rengeteget dolgozott a királyi macskamenhelyen, se ideje, se kedve nem volt lázadni. Minden évben bállal ünnepelték a hazatérése évfordulóját, amiről sosem hiányozhatott Erika, Ildikó és Mariann,  a 3 grácia. 

Koncz Erika: 2020-06-22