Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

M1: Esély

168 Óra: Mese neked
Tilos Rádió: Rehab a tortán
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Élet a Macskamennyben

A Macskamennyben mindenféle macska megtalálható az utcai vegyestől a fajtatisztáig. Vannak hosszú szőrűek, kopaszok, öregek és fiatalok. Mind békében élnek egymással.

Bár nem sokat unatkoznak, azért mindig izgatottak lesznek, ha új lakó érkezik. Június végén egy csodaszép Maine Coon hercegnő költözött hozzájuk.

Répa, a szépséges vörös ifjú mindenki kedvence, ezért senki sem bánta, hogy ő üdvözölte elsőként.

Répa

–Szia, Répa vagyok!
–Szia, én meg Nudli. Mit lehet itt csinálni?
–Mindent.
–Például?

–A konyhapultról nyers húst vagy sonkát csenni? –kérdezte izgatottan Nudli.
–Azt is! Sőt, frissen mosott és vasalt ruhákon aludni is.
–És bárhová pisilhetünk, ahová csak akarunk?
–Itt azt nem kell.
–Hogyhogy?
–Mert itt gondtalan az élet. Minden azért van, hogy jól érezzük magunkat. Úgy vannak kitalálva a dolgok, hogy egy percre se kelljen abbahagynunk a rosszalkodást, szunyókálást, játékot vagy bármit, amiben örömünk telik. –magyarázta Répa.
–Fésülés sincs?
–Csak akkor van, ha szeretnéd! Itt sosem gubancolódik össze a szőrünk.
–De jó! Ezek szerint nem is hányunk a szőrtől, amit lenyelünk?
–Nem. Sőt, semmitől sem. Itt akármit megehetsz, még a sült csirke csontját is. Nincs olyan, hogy nem lehet, mert a sütéstől megváltozik a csont szerkezete és szilánkosra törik, amitől megfulladhatsz.
–Ehetek chipset és csokit, és nem lesz tőle semmi bajom?
–Bizony!
–Vannak itt emberek is?
–Nincsenek.
–Akkor ki gondoskodik rólunk? Ki takarít utánunk?
–A tündérek.
–Ja, jó! Már megijedtem, hogy nekünk kell rendet rakni!
–Ugyan, dehogy!
–És a tündérek nem mérgesek, ha sokat kell takarítani, mert mondjuk, egy 24 személyes tányérkészlettel kísérletezünk, hogy tényleg mindegyik összetörik-e, ha lelökjük?
–Egyáltalán nem!
–Kár, pedig jó másokat bosszantani.
–Szerintem a kedvedért még el is játsszák, hogy mérgesek.
–Akkor jó. Úgy látom, nem fogunk unatkozni.
–Nem bizony. Van egy csomó kupakom, csipeszem, egerem és más játékom. Bármelyikkel játszhatsz, sőt, meg is rághatod őket, ha akarod. – mondta izgatottan Répa.
–Köszönöm, nagyon kedves vagy.
–Ez semmiség. Már az első perctől kezdve tudtam, hogy te meg én barátok leszünk.
–Régóta vagy itt?
–Nem. Csak 11 hónapja.
–Kérdezhetek valamit?
–Persze, bármit!
–Szoktál azokra gondolni, akik a Földön voltak a barátaid?
–Igen. Nagyon jó dolgom volt az Erikával meg a Gáborral.
–Szerinted tudják, hogy gondolsz rájuk?
–Még szép. Sosem felejtem el őket, ahogy ők se engem. Bár már külön élünk, a szeretet örökre összeköt minket.
–Az jó. Én is sokat gondolok a Mírára, meg az egész családra.

Nudli

Jó volt náluk lakni, éppen ezért nem szeretném, ha szomorkodnának miattam.
–Ugye milyen jó, hogy itt már semmi sem fáj? Nekem a földi életemben szinte mindig fájt a lábam és folyton orvoshoz vittek, itt meg azt csinálok, ami akarok, és mégse törik el a lábam.
–Igen, én is megkönnyebbültem, hogy már rendesen kapok levegőt és nem fáj a tüdőm, és soha többé nem leszek beteg.
–Nagyon örülök, hogy itt vagy, kedves Nudli. Veled még szebb lesz az élet itt a Macskamennyben! –mondta Répa és szorosan Nudlihoz bújt.