Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Holdkatlan: Interjú Koncz Erika meseíróval

Mandiner: A mese terápia

Óbudai Anziksz: Amikor a mesének folytatódnia kell

168 Óra: Mese neked

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Amit a szíved súg

Egy szép tavaszi napon Máté színes buborékokat fújt, hogy ezzel szórakoztassa Kristófot, aki az ujjával követte minden buborék útját, és közben nagyokat kacagott. Nagyjából a tizedik után Kristóf tátott szájjal nézte az eget, és egyetlenegy pontra mutatott. Egy idő után Máté gondolta, ideje megnézni, mi ejtette ámulatba az öccsét. Legnagyobb meglepetésére egy sün utazott a levegőben, méghozzá 3 léggömb segítségével. Nem repült túl magasan, ezért úgy gondolta, érdemes megszólítania.

–Szia! Lejössz? –kiáltotta.
–Majd meglátjuk!
–Mire vársz?
–Például arra, hogy megtudjam, hogy okos vagy-e!
–Miért?
–Mert akárki kedvéért nem szakítom meg az utazásomat!
–Nem vagyok akárki! Máté vagyok! A testvérem is itt van, aki Kristóf!
–És okos vagy?
–Még szép!

A süni nem volt emberi társasághoz szokva, ezért úgy gondolta, jobb lesz, ha próbára teszi Mátét.

– Mondj négy fúvóshangszert! –kiáltotta

Ennek hallatán Kristóf kacagni, majd sikongatni kezdett.

– Mi az, talán valami baj van?
– Dehogyis! Csak ez annyira könnyű, hogy az öcsém válaszolt. Nem értetted, mit mondott?
– Sajnos nem. A kisbabák számomra bonyolultak. –ismerte el a sün.
– Nem baj, majd én segítek. Azt mondta, hogy  kürt, klarinét, harsona, fuvola. 
– Hűha! Pedig azt hittem, hogy ez nehéz kérdés!
–Másnak lehet hogy az, de nekünk meg se kottyant!
–Vettem észre!
– Most már lejössz?
– Persze! Csak az a baj, hogy egy kicsit félek.
– Nincs mitől tartanod. Ha kinyújtod a lábad, megfogom és lehúzlak.
– Na jó, nem bánom. Próbáljuk meg!

Máté lábujjhegyre állt, hogy elérje a sün lábát, majd megfogta, és egy határozott mozdulattal lehúzta.

–Na látod, nem is volt olyan nehéz! Mi legyen a lufikkal?
–Nektek adom, csak az a fő, hogy ne engedjétek el!
–Miért?
–Mert ha csak úgy szabadon szállnak, nem tudni hol durrannak ki. Bármilyen állat belegabalyodhat és megsérülhet. –magyarázta a sün.
–Tényleg? Erre nem is gondoltam. –hökkent meg Máté.
–Bizony! Sőt, olyan is van, aki azt hiszi, hogy valami élelem és megeszi, aztán megbetegszik.
–Akkor semmiféleképpen sem engedjük el. Jó lesz dekorációnak a szobánkba. De ha nekünk adod a lufikat, hogy mész haza? És egyáltalán miért röpködsz te színes léggömbökkel?
–Majd eljön értem a medve egy hőlégballonnal és hazavisz.
–Komolyan? Mikor?
–Egy év múlva.
–Olyan sokára?
–Igen. Azért indultam útnak, hogy megtaláljam a belső hangom. Gondoltam így messzebbre jutok, mintha gyalog vágnék neki.
–Otthon nem találtad?
–Nem.
–De hogy jutott eszedbe megkeresni?
–A bagoly miatt. Szerinte az a legfontosabb az életben, hogy megtaláljuk a belső hangunk. Mindig erről tart előadást, ám én legtöbbször elaludtam rajta. Eddig elnéző volt velem, de legutóbb túl hangosan horkoltam, amitől olyan mérges lett, hogy elküldött egy évre.
–Értem. Elég szigorú ez a bagoly, de tetszik, hogy kalandnak fogod fel a büntetést. Remélem, hogy megtalálod, amit keresel!
–Én is.
–És honnan fogja tudni a medve, hogy mikor telt le az 1 év?
–Felírtuk a dátumot, amikor útra keltem, de ha elfelejtené, akkor csak megfújom a kürtöt és máris itt terem.
–Neked van kürtöd?
–De van ám! El is hoztam. Itt van a tarisznyámban! –mondta büszkén a sün.
–De jó! Képzeld, Apukánk is kürtös, Anyukánk klarinétos, és hamarosan bekerül a családba a fuvola és a harsona is!
–Tényleg?
–Bizony! Májusban lesz Kristóf keresztelője. 2 keresztanyukát és 2 keresztapukát is kap.
–Ez már valami!
–Ugye? Fogadok, hogy amikor elindultál, még nem sejtetted, hogy egy zenészcsaládnál fogsz kikötni.
–Akkor ezért volt olyan könnyű dolgotok a fúvós hangszerek felsorolásával!
–Igen, pont jótól kérdezted.
–Örülök, mert ha már úgy alakult, hogy sokáig itt leszek, egyáltalán nem mindegy, milyen társaságban töltöm az időt.
– Nálunk nem fogsz unatkozni, azt garantálom!

Egyszer csak korogni kezdett a sün gyomra, méghozzá olyan hangosan, hogy belepirult.

–Hát, ez tutira nem az a belső hang, amiről a bagoly beszélt, mert ezt mindenki hallotta!
–Nem baj, ha éhes vagy. Anya biztosan ad neked valami finomat.
–Köszönöm, de majd én gondoskodom magamról.
–Miért, van valami más is a tarisznyádban a kürtön kívül?
–Persze. Konzerv süntáp, konzerv macskaeledel, búzakorpa és száraz süntáp.
–Ejha! Nem is gondoltam, hogy ilyeneket eszik egy süni.
–Eszünk még főtt tojást és rántottát is, de szigorúan só nélkül!
–És mi a helyzet a tejjel, meg a gyümölcsökkel?
– A tejet nem tudjuk megemészteni, megfájdul tőle a hasunk. A fáról lehullott gyümölcsöket pedig csak azért nézzük meg, hátha van bennük kukac.
–Jó sok mindent megtudtunk. Legalább már biztosan jó vendéglátók leszünk, ha a jövőben meglátogat minket egy sün. Gondolom, azért mégis könnyebb tányérból enni, mint fémdobozból, és megmelegíteni se árt egy kicsit azt a konzervet. Add csak ide, majd én elintézem! –mondta kedvesen Máté.
–Köszönöm szépen!
–Szívesen!
–Kérdezhetek én is valamit?
–Persze!
–Nektek mikor van a szülinapotok?
–Január 9-én.
–Mindkettőtöknek?
–Igen, csak én 3 évvel idősebb vagyok Kristófnál!
–Nahát! Mondhatom, igazán különleges gyerekek vagytok ti ketten!
–Persze, de minden gyerek az, nem?
–Azt nem tudom. Nem ismerek minden gyereket.
– Az egyáltalán nem baj. Mi sem ismerünk minden gyereket, viszont Bánki, Nórika, Bence és Zsombi biztos szívesen megismerkednének veled.
–Ha ők is olyan kedvesek, mint ti, akkor nem bánom!
–Persze hogy azok, hisz a barátaink, de majd meglátod, ha megismered őket.
–Nem bánom. Lesz elég időnk összebarátkozni. Ha minden jól megy, ők is velünk tarthatnak, amikor eljön értem a medve, hogy hazavigyen.
–Azért az még odébb van, de tuti nem hagynák ki a hőlégballonos kalandot.

Közben elkészült az ebéd. Miután a sün jól megtömte a hasát, leheveredett egy fa alá és elszundított. Most is horkolt egy kicsit, de egyáltalán nem volt zavaró. A következő napok, hetek, hónapok a sok mókázás és falatozás mellett főképp azzal teltek, hogy figyelte, Máté milyen szeretettel bánik Kristóffal. Lenyűgözte, hogy mindent megmutat és elmagyaráz neki, és mindezt hatalmas türelemmel teszi. Bár elhatározta, hogy csak külső szemlélő lesz, egy nap aztán mégse bírta ki, hogy ne hozza szóba az ebédnél.

–Máté! Kérdezhetek valamit?
–Hát persze! Elég ideje itt vagy már ahhoz, hogy tudd, hogy itt bármikor, bármiről beszélgethetünk.
–Te már megtaláltad a belső hangod, ugye?
–Azt nem tudom. Mindig azt teszem, amit a szívem diktál.
–Ezért vagy olyan kedves és türelmes Kristóffal?
–Egyáltalán nem bonyolult dolog. Csak szeretet kell. Kristóf még kicsi, én pedig szívesen megmutatom neki a játékaimat, elmondom, hogy mi micsoda. Megtanítom, amire csak tudom.
–Értem. És a szülők meg a keresztanyukák, keresztapukák is ezt csinálják?
–Igen, csak nagyban. De a lényeg az, hogy mindannyian nagyon szeretjük Kristófot és bármikor számíthat ránk bármiben!
–Mindig?
–Még szép!
–Tudod, először azt gondoltam, hogy ti vagytok szerencsések, amiért éppen hozzátok sodort a szél, elvégre nem mindennap találkozik az ember egy léggömbökkel repülő, végtelenül intelligens sünnel, ám mára rájöttem, hogy én tartozom hálával a bagolynak, amiért elzavart egy évre, mert így megismerhettelek titeket.
–Na, mi történt? Hazahív az a bizonyos belső hangod?
–Azt hiszem ideje megmutatnom a 7 kis testvéremnek, hogy milyen egy jó bátyó.
–Ahogy gondolod! Tedd, amit a szíved súg, ám tudd, hogy ide bármikor visszajöhetsz, sőt hozhatod a testvéreidet is.
–Köszönöm szépen! –mondta a sün és megfújta a kürtjét.
Még sosem szólt olyan szépen a hangszere. Egy perccel később már ott is termett a medve a hőlégballonnal, hogy hazarepítse a kalandvágyó sünt.
Természetesen velük ment Anya, Apa, Máté, Kristóf, Bánki, Nórika, Bence, Zsombi és a két keresztanyuka és keresztapuka is.

Mire az erdőbe értek, a sün már mélyen aludt, ezért a medve óvatosan a tenyerébe vette és hazavitte. Kristófék sem tévedtek el hazafelé, mert vezette őket a kürt, klarinét, fuvola és harsona szívből szóló, tiszta hangja.

Koncz Erika: 2020-03-24