Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Óbudai Anziksz:Amikor a mesének folytatódnia kell

M1: Esély

168 Óra: Mese neked

Tilos Rádió: Rehab a tortán

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Ragyogj te magad!

Egy szép őszi napon Nama éppen hazafelé sétált, amikor furcsa hangot hallott. Hasonló volt, mintha papagáj szólna, ám mégsem az volt.

–„Állj meg!” – mondta az emberi hangot utánzó madár.

Amikor Nama a lába elé nézett, meglepődve tapasztalta, hogy egy szarka állította meg.

–Hát te hogy kerülsz ide? –kérdezte barátságosan.
–Leginkább gyalog.
–Nem tudsz repülni?
–Most nem nagyon, mert megsérült a szárnyam.
–Megnézhetem?
–Á, most inkább ne!
–Akkor legalább azt áruld el, hogyan sérültél meg!
–Megdobott egy ember egy kővel és közben azt rikácsolta, hogy „állj meg!” De vissza se néztem.
–Szándékosan megdobott? Miért? –csodálkozott Nama.
–Szerintem csak meg akart ijeszteni, hogy kiejtsem a csőrömből ezt a kincset. –mesélte a szarka és a lába előtt heverő ezüst kiskanálra bökött.
–Csak úgy elhoztad?
–Naná! Hisz látod, milyen szép! –mondta büszkén a szarka.
–Ugye, tudod, hogy csúnya dolog a lopás?
–Mi az a lopás?
–Az, amikor csak úgy elveszel valamit, ami nem a tiéd és egyszerűen odébbállsz.
–De mégis mit tegyek, ha úgy vonz minden, ami szépen csillog vagy fényesen ragyog? – méltatlankodott a szarka.
–Ragyogj te magad!
–Azt hogy csináljam?
–Majd rájössz!
–De most komolyan!
–Legyél kedves, jóindulatú, segítőkész.
–Mindenkivel?
–Akivel csak lehet
–És, ha valaki meg sem érdemli?
–Akkor is.
–Miért?
–Azért, mert végső soron nem az a lényeg, hogy mások milyenek, hanem az, hogy te milyen vagy.
– És ha valaki egyáltalán nem szimpatikus?
–Előfordul. Nem kell mindenkivel barátkozni, de kedves azért még lehetsz.
–De ezt nagyon nehéz megcsinálni! –sopánkodott a szarka.
–Csak gyakorlás kérdése az egész, meg aztán senki sem tud más lenni, mint ami.
–Szerintem neked nem is kellett gyakorolnod, mert te kedvesnek születtél. És persze nagyon okos is vagy!
–Köszönöm! 93 év rengeteg tapasztalattal jár. Most már engedd, hogy megnézzem a sérülésed.
Ígérem, óvatos leszek.

A szarka kicsit megszeppent, amikor Nama vizsgálgatni kezdte a szárnyát. Hogy leplezze félelmét, és más felé terelje a gondolatait, kíváncsiskodni kezdett.

–Van családod?
– Van egy lányom, 3 unokám és 1 dédunokám. Jövő tavasszal megérkezik a második is. –mondta büszkén, de melegséggel a hangjában Nama.
–Jó sok szeretet lehet egy ekkora családban.
–Az biztos. Bár nehezen viselem, hogy távol élnek tőlem, azért mégis közel vannak hozzám.
–Hogy lehetnek egyszerre távol és közel? –csodálkozott a szarka.
–Úgy, hogy bár külföldön laknak, a szívemben élnek, és benne vannak minden gondolatomban. – magyarázta Nama.
–Már kezdem érteni, hogy hogyan kell ragyogni. –örült a szarka
–Tényleg?
–Igen. Amikor a családodról beszélsz, úgy csillog a szemed, hogy beragyogja az arcodat.
–Hát bizony, nagyon szeretem őket. És az igazi boldogság, amikor mind együtt vagyunk. –mondta meghatottan Nama.
–Fogadok, hatalmas lakomával várod őket mindig!
–Még szép! Jut eszembe! Te nem vagy éhes? Van a konyhában mindenféle neked való mag.
Szívesen adok, és közben a szárnyadat is bekötöm.
–Hát, tudnék enni! Szerinted eltört a szárnyam?
–Nem. Csupán pár nap pihenés kell és újra a régi lesz, majd meglátod.–Nálad maradhatok, amíg meggyógyulok? –kérdezte reménykedve a szarka.
–Hát persze. Aztán, ha majd újra tudsz repülni, szépen visszaviszed ezt a kanalat oda, ahonnan hoztad. Biztos sokat jelent valakinek.
–Na jó, nem bánom! De csak a te kedvedért.

A sok beszédtől egészen kiszáradt Nama torka, ezért amint a szarka befogta a csőrét és a magokra koncentrált, ő feltette a teavizet. Nem sokkal később kutyaugatás hallatszott az ajtó elől.

–Vársz valakit? –kérdezte a szarka.
–Nem. Mindjárt megnézem ki az.
–Jó, de addig én elbújok. Hátha az jött kutyával, akitől elloptam a kanalat.
–Ne félj, majd én megvédelek. –mondta kedvesen Nama és kinyitotta az ajtót.
Egy kedves hölgy állt a küszöbön a vizslájával.
–Elnézést kérek a zavarásért! Egy ezüst kiskanalat keresek, és ez a derék vizsla ide vezetett.
–Fáradjanak be. Épp most forrt fel a teavíz.
Ekkor váratlanul megszólalt a vizsla.
–Ó, bár tényleg itt lenne az a kanál. –sóhajtotta gondterhelten.
–Ami azt illeti, itt van. Ugye, kedves tolvaj szarka? – mosolygott Nama.
–Jó, elismerem. Tényleg én vittem el, de azért nem kellett volna követ dobni utánam. Most fáj a szárnyam. – duzzogott a szarka.
–Szívből sajnálom! Én csak pánikba estem, hogy odalesz az ezüstkanál. Az egyetlen, ami megtörheti a varázslatot. Csak rád akartam ijeszteni. Reméltem, hogy kiesik a csőrödből. Nem gondoltam, hogy eltalállak, elvégre már 70 éves vagyok. –mondta bűnbánóan a hölgy.
–70? Az semmi. Nama, az én kedves megmentőm 93. –vágta rá a szarka.
–Ne légy undok! Inkább mondd, hogy nem haragszol, hátha megtudjuk, milyen varázslat ellen kell ez a kanál. –kérte Nama.
–Jó, de csak a te kedvedért! –egyezett bele a szarka.
–Majd én elmondom, miről van szó. –szólt halkan a vizsla.
–Csak nyugodtan, itt jó helyen vagy. –biztatta a Nama.
–A lényeg az, hogy nemrég én még királykisasszony voltam, ez a hölgy itt pedig a családunk idős vizslája.
–Ez most komoly? –hökkent meg a szarka.
–Igen ám, de nagyon sok kötelezettségem volt, és egyáltalán nem tetszett, hogy nem én osztom be az időmet. Az a rengeteg latin meg franciaóra, hímzés, etikett elvette az időt, amit játékra és futkározásra fordíthattam volna, ezért sokszor elégedetlenkedtem. Egyszer megunta ezt az udvari varázsló, és úgy döntött, megleckéztet. Én vizsla lettem, a vizsla meg idős hölgy. Ezután a varázsló azt mondta, hogy csak akkor törik meg a varázs, ha ezzel a kanállal háromszor megkeverem a teát, mielőtt megiszom.
–És a hölgy eddig nem tudta hogy kell teát főzni? –szakította félbe a szarka.
–De, csakhogy a varázsló elvitte az erdőbe a kanalat és egy hatalmas gödör legmélyére rejtette.
Hetekig tartott, mire megtaláltam. Nincs túl sok vizslagyakorlatom.
–Amikor végre előkerült, gondosan letisztítottam, kifényesítettem, hogy makulátlan legyen, mire teázásra kerül a sor. –folytatta a hölgy.
–És akkor jöttem én. Mondhatom, szép munkát végeztél. Azóta is szépen csillog. Persze, ha tudtam volna, hogy mekkora galibát okozok azzal, hogy elveszem, fájó szívvel ugyan, de otthagytam volna. –sopánkodott a szarka.
–Semmi baj. Az a fő, hogy minden jóra fordult.
–Nézhetjük, ahogy megkevered a teát és megtörik a varázs? –kérdezte izgatottan a szarka.
–Hát persze! –felelte a vizsla királykisasszony.

Bizony, tényleg megtört a varázslat, minden visszatért a régi kerékvágásba. Attól kezdve a királykisasszony nem elégedetlenkedett a sorsával, sőt mindent legjobb tudása szerint megtanult. A szarka néhány nap alatt teljesen felépült. Többé már nem lopott, vagy ha mégis, akkor azonnal visszavitte a zsákmányt a jogos tulajdonosának. Rendszeresen meglátogatta Namát, mert ő is rájött arra, amit a gyerekek és az unokák már rég tudtak, a dédunokák meg majd megtudják, hogy nincs nála szebb, ragyogóbb és értékesebb kincs a világon.