Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Holdkatlan: Interjú Koncz Erika meseíróval

Mandiner: A mese terápia

Óbudai Anziksz: Amikor a mesének folytatódnia kell

168 Óra: Mese neked

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Körforgás

Hogy ki a legjobb ember, mindig attól függ, hogy kit kérdezünk. Nincs olyan személy, aki ne lenne elfogult ilyen vagy olyan irányba, ezért, ha tényleg szeretnénk tudni, hogy ki a legjobb, mindenféleképpen pártatlan megfigyelőre van szükség.
Az angyalok egész évben figyelik, mi történik a Földön. Nem mindig örülnek annak, amit látnak, sőt legtöbbször értetlenül nézik, mit miért teszünk, ám december 24. és 31. között mindannyian boldogok. Ez az az időszak, amikor igazán közel kerülhetnek hozzánk.
Mihály évek óta várta, hogy közelről is megnézhesse az emberek világát, ezért mikor megtudta, hogy mehet, még a szava is elállt. Este korán lefeküdt, hogy kipihent legyen, és semmi se vonja el a figyelmét. A tapasztaltabb angyalok tudták, hogy fogalma nem lesz, merre induljon, ezért álmában a fülébe súgták, hogy „Füge sor, reggel 7 óra, Shíva orra elé.” Így aztán, amikor felébredt, pontosan ott találta magát. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon, ezért a Leonbergi szólalt meg előbb.

–Mit csinálsz itt? Nem félsz, hogy megfázol?
–Dehogynem. Elég hideg van itt.
–Akkor miért nem mész haza?
–Mennék én, de még nem találtam meg a legjobb embert.
–Ki vagy te? Miért keresed? Mi dolgod van vele?
–Mihály vagyok, az angyal. És ha megtalálom a legjobb embert, a fülébe kell súgnom valamit.
–Miért?
–Hogy legyen ereje a következő évben is jónak lenni.
–Neked talán varázserőd van, vagy ilyesmi?
–Persze hogy az van, elvégre angyal vagyok.
–És honnan tudod, ki a legjobb ember?
–Felírták nekem egy cetlire, hogy kit kell keresnem, de nem nézem meg, mert majd én eldöntöm.
–Szerencse, hogy éppen hozzánk küldtek.
–Hogyhogy?
–Mert itt lakik a legjobb ember.
–Komolyan?
–A legkomolyabban.
–Ki ő?
–A gazdám.
–Azért, mert minden kutya imádja a gazdáját?
–Nem ismerek minden kutyát, és nem is érdekelnek más gazdák. Az enyém a legjobb ember és kész.
–Mégis miért?
–Mert nagyon szeret engem, tudja, hogy gyönyörű vagyok, és ha elég szépen nézek rá, kétszer is kapok vacsorát. Nagyon jószívű. Nemrég még egy macskát is befogadott.
–Sétálni is jár veled?
–Hát persze. Onnan jövünk. Mindennap első a séta. Nagyon kedves és türelmes, és nem talál ki olyan hülyeséget, hogy fussunk meg ugráljunk. Tudja, hogy egyáltalán nem nekem való az ilyesmi.
–Kezd érdekelni a te gazdád, még ha kissé elfogult is vagy vele.
–12 év tapasztalat mondatja velem ezt a sok szépet és jót. Engem aztán igazán nem lehet elfogultsággal vádolni, de ha nem hiszed, hogy ő a legjobb ember, győződj meg róla te magad. Először is bújj be a bundámba, hogy felmelegedj, így be is tudlak vinni a házba. Ha már nagyon csiklandoz a szőröm, keresünk neked másik rejtekhelyet, ahonnan szépen megfigyelheted, hogy hogyan is telik az én gazdám egy napja.
–Oké, köszönöm, de nem kell rejtekhely, mert az emberek nem látnak és hallanak engem, csak az állatok, manók, tündérek, és más lények.
–Ja, jó. Így sokkal egyszerűbb dolgod lesz.
Amikor beértek a házba, Mihály nagyon meglepődött. Sosem látott még kerekesszékes embert bundás kenyeret sütni, pláne nem ilyen közelről. Shíva nem akarta, hogy a tojásba pottyanjon, ezért alig észrevehetően legyintett egyet a mancsával.
–Ez még nem jó! Meg kell sütni, úgyhogy ne kapálózz itt nekem, nem szeretném, ha a földön landolna a reggeli. –szólt rá a gazda határozottan, de nem szigorúan, nehogy belegázoljon az ő szépséges kutyája érzékeny lelkébe.
–Na, köszi szépen, most miattad azt hiszi, hogy én nem bírok magammal. –méltatlankodott Shíva
–Bocsi. –súgta az angyal
–Bocsi, mi? Inkább hallgass, és gyere el onnan! –vakkantotta
Reggeli után a gazda megsimogatta Shívát, a többiektől is elköszönt majd beszállt az autóba.
–Most hova megy? –kérdezte az angyal
–Menj vele, és megtudod, te lángész!
–Igaz. Oké, akkor majd jövök. Sziasztok! –mondta izgatottan

Hogy hova ment a gazda? Rengeteg helyre. Először is egy nevelőotthonba, ahol szétosztotta a sok színes ceruzát, mesekönyvet, játékot és csokit, hogy mosolyt csaljon a lakók arcára. Ezután a konditerembe ment, és lenyomott egy 2 órás kőkemény edzést. Mihály végig ámult, milyen erős és kitartó, és néha segített is neki egy kicsit, persze észrevétlenül. Edzés után felhívta egy kedves barátja, aki éppen Szegeden járt, és ettek egy steak-et. Később benézett a munkahelyére, ahol mindenki karácsonyi lázban égett, dolgozni nem kellett, ezért körülnézett pár jótékonysági árverésen a Facebookon, hátha talál egy különleges képet, amivel még szebbé teheti az otthonát. Naná, hogy talált, méghozzá egy csoda szép festményt, amit egy gyerek alkotott azért, hogy egy beteg gyereken segítsen vele. Az angyal úgy érezte, hogy nem tud feldolgozni több élményt, ezért nagyon örült, amikor kiderült, hogy a következő útjuk haza vezet. Shíva már várta őket. Nemcsak azért, mert nem szereti, ha sokáig nincs otthon a gazda, hanem nagyon kíváncsi volt már, vajon egyetért-e vele Mihály most, hogy együtt töltöttek egy napot.

–Tudom, mit akarsz kérdezni! Szerintem is a te gazdád a legrendesebb ember. Meg se nézem a cetlit. –ment a kérdés elébe az angyal.
–Azért nézd csak meg!
Mihály elővette a parányi papírt, amin ez állt: „Farkas László.”
–Na ugye, megmondtam! –szólt büszkén Shíva
–Meg, de ha más lett volna ideírva, akkor is a te gazdád fülébe súgtam volna valamit ma éjjel, álmában.
–Mit?
„Köszönöm, hogy angyal vagy itt a Földön, és bár neked se könnyű, teszed a dolgod, nem panaszkodsz, mert tudod, hogy minden jótetted jóra ösztönöz valakit, így a szeretet körbeér.” Szeretettel: Az Angyalok

Koncz Erika: 2020-12-24