Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Óbudai Anziksz:Amikor a mesének folytatódnia kell

M1: Esély

168 Óra: Mese neked

Tilos Rádió: Rehab a tortán

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Csak zokniesőt ne!

Talán nem gondoljátok, de bizony van az úgy, hogy az angyalok is megmakacsolják magukat. Szerencsére nem mind egyszerre. Ma reggel éppen Abigél volt a soros. Hiába kérlelték a testvérei, sehogy sem volt hajlandó felöltözni és megfésülködni. Úgy gondolta, ő egész nap pizsamában lesz, mert a szívét, lelkét már díszbe öltöztette és az bőven elég. Amikor már végképp kifogytak az érvekből, megkérték a nagymamájukat, hogy beszéljen vele, hátha sikerül meggyőznie, mire ő Abigél ágya szélére ült és így szólt:

–Ha csak itthon lennél egész nap, akkor némiképp elfogadható lenne a dolog, de tudod, hogy nekünk angyaloknak minden karácsonykor fontos feladatunk van.
–Igen, tudom. Mi segítünk feldíszíteni a világ összes karácsonyra szánt fenyőfáját, hogy aztán szépen alápakoljuk a gondosan becsomagolt ajándékokat, hogy mire a gyerekek felébrednek, minden tökéletes legyen. –felelte Abigél, mintha leckét mondana.
–Bizony! És egy ilyen fontos dolognak meg kell adni a módját. Illik szépen felöltözni. Ha másért nem, hát azért, mert különben megfázol.

Mivel a nagymama résnyire nyitva hagyta az ajtót, minden szó tökéletesen kihallatszott a konyhába.

–Nahát, milyen érdekes! Az emberek között is van egy kislány, aki éppen ma éli a dackorszakát, pontosan úgy, ahogy te! –lépett be a szobába Abigél anyukája.
–Tényleg? Milyen kislány?
–A Varázshegyi Birodalom legkisebb királylánya.
–Berill?
–Igen. És tudod, hogy az apukájának ő a mindene. Éppen ezért elrendelte, hogy ha ma este nyolcig senkinek sem sikerül karácsonyi hangulatot teremtenie az ő imádott kislánya lelkében, akkor a birodalomban ünneplés helyett mindenki zoknit párosít!
–Milyen zoknikat?
–Azokat, amiket rég elveszettnek hittek, mert elkeveredtek a mosásnál, kiránduláson vagy bárhol.
–Miért, ezeket gyűjti valaki valahol?
–Persze. Méghozzá az udvari varázsló, hogy aztán a király parancsára zokniesőt zúdítson a népre.
–No, ezt azért mégse hagyhatom! Pár perc és kész vagyok. –mondta izgatottan Abigél és kipattant az ágyból.

10 perccel később már kész tervvel állt elő.

–Mivel ennyire komoly a helyzet, már csak a 7 Görög segíthet! –szólt határozottan.
–Kik ők?–kérdezte Abigél anyukája.
–Peti, Judit, Julcsi, Sári, Lenke, Vali, Zsuzsi. Boldogon laknak.
–Jó sokan vannak. Hogyan juttassuk el őket a Varázshegyi Birodalomba?
–Arra gondoltam, hogy kölcsönkérem a Télapó szánját. Úgyis nálunk parkol most, hogy vége a szezonnak.
–Remek ötlet!
–Mehetek én is? –kérdezte az erdei fenyő.
–Nem! –felelte határozottan a bagoly, aki éppen a fenyő feje búbján üldögélt.
–Ugyan miért nem?
–Mert a fenyők nem rohangálnak egyik helyről a másikra, mint az őrültek. Különösen azok nem, akiket karácsony alkalmából feldíszítenek.
–Jó, most megfogtál. Akkor hát maradok. –duzzogott a fenyő.

A Télapó rénszarvasai nagyon unták már ezt az időhúzást, ezért fogták magukat és nekiiramodtak! Csak úgy szó nélkül. Abigélnek minden erejére szüksége volt, hogy utolérje őket, de persze sikerült felszállnia a szánra. Már éppen elhagyták volna az erdőt, amikor a fenyő utánuk kiáltott.

–Jaj, figyeljetek! Feltétlenül mondjátok meg a Juditnak, hogy hozzon nekem olyan szép díszeket, amilyeneket csak ő tud. Legyen pingvin, szarvas, róka és medve is!

Judit karácsonyfadíszei

Nem volt benne biztos, hogy a szavai eljutottak az angyal vagy a rénszarvasok füléig, de optimista természetének hála, reménykedett benne, hogy igen. Egy perc múlva úgy eltűnt a Télapó szánja az égen, mintha ott se lett volna. Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos,Ágas, ésRudolf pontosan tudták, hol lakik a 7 Görög, elvégre minden évben meglátogatja őket a Télapó, ezért szinte pillanatok alatt odaértek és leszálltak a háztetőn.

–Kérlek, várjatok itt. Pár perc és jövünk! –szólt kedvesen Abigél, majd elrepült.

Amikor a konyhaablakhoz ért, látta, ahogy Judit és Vali éppen bejglit süt. Olyan kedves látványt nyújtottak, hogy az angyal egy pillanatra bele is feledkezett, ám hamar eszébe jutott, miért is jött, ezért gyorsan berepült a résnyire nyitott ablakon.

–Sziasztok! Abigél vagyok. Látom nagy munkában vagytok. Zavarhatlak titeket egy kicsit?

Judit egy kissé meglepődött, de nagyon kedvesen üdvözölte a különös látogatót.

–Szia, Abigél! Egyáltalán nem zavarsz, sőt mindjárt szólok a többieknek is!

Amikor a család többi tagja meghallotta, hogy egy igazi angyal csücsül a konyhájukban, mind szaladtak, hogy üdvözöljék.

–Mi járatban errefelé? Jöttél, hogy hozz még egy kis karácsonyi hangulatot? –kérdezte Peti.
–Nem egészen. Igazából értetek jöttem, hogy megkérjelek titeket, hogy gyertek velem a felvidítani a Varázshegyi Birodalom legkisebb lányát, különben ott elmarad a karácsony, és ajándékok helyett zokniesőt kap mindenki, aki él és mozog.
–Ilyet se hallottam még!
–Persze, szívesen segítünk, de amint látod, sokan vagyunk és repülni még nem tudunk. Messze van az a Varázshegyi Birodalom?
–Mindenki másnak messze lenne, de nekünk nem, mert mi a Télapó szánjával megyünk oda! A háztetőn vár minket.
–Azt a! –ámult a 7 Görög. Pár perc és kész vagyunk.

Bizony nem lacafacáztak. 15 perccel később már indulásra készen álltak.

–Bár gyakran járunk kirándulni és hegyet mászni is szeretünk, a tetőre azért mégse kell felmásznunk, ugye? –kérdezte Judit.
–Jaj, de figyelmetlen vagyok. Máris idehívom a szánt. –szólt Abigél és elővett egy sípot, belefújt, mire a rénszarvasok a ház előtt landoltak, így mindenki könnyedén felülhetett a szánra.

Amint kényelmesen elhelyezkedtek, már repült is a szán, szélsebesen a Varázshegyi Birodalom felé.

–Nézzétek! Ez a felhő éppen olyan szép, mint amilyen párnát varrt a Julcsi nemrég! –kiáltotta Judit.
–Tényleg! –ismerte el Julcsi.
–Éhes vagyok! –tette hozzá Zsuzsi, mire Vali benyúlt a kabátzsebébe, és a világ legtermészetesebb módján elővett egy szál kolbászt, és mosolyogva Zsuzsi felé nyújtotta.
–Köszi! –örült Zsuzsi.

Mire jóllakott, a szán lassulni kezdett, majd megállt.

–Már itt is vagyunk? –csodálkozott Judit.
–Bizony! És nézd, mekkora a tömeg. Itt az egész udvar! Még a szolgák is. –mondta izgatottan Abigél.

Amikor közelebb értek, mindenki egyszerre kezdett el beszélni.

–Sziasztok! Kik vagytok? Ismeritek Berill kisasszonyt? Akkor most lesz karácsony vagy nem? – záporoztak a kérdések.
–Csak nyugalom! Ők itt a 7 Görög. Azért jöttek, hogy segítsenek jobb kedvre deríteni Berillt! – csitította őket az angyal.
–Reméljük, hogy sikerül! –felelte a tömeg.
–Hol van most a királylány? –kérdezte Judit.
–A szobájában duzzog. Eddig még senkinek sem sikerült jobb belátásra téríteni, pedig megpróbáltunk mindent. Még tiramisut is készítettem neki, de hiába. Pedig az a kedvence. Főleg ahogy én készítem. –sopánkodott a szakácsnő.
–Nahát! Akkor ez tényleg komoly! –ismerte el Judit.
– Az. És ha este nyolcig nem változik a helyzet, mehetünk zoknit válogatni ahelyett, hogy az ajándékokat bontogatnánk és degeszre ennénk magunkat szilvás bejglivel. –aggódott a főkóstoló.
–Semmi baj, majd megoldjuk! –szólt Peti szelíden.
–Máris Berill kisasszony szobájába kísérem önöket! –mondta a szobalány és meghajolt.

A királylány kissé meghökkent, amikor meglátta, mennyi mindenki érkezett, de mivel kíváncsi volt,hogy mi lesz a dologból, kegyesen megengedte, hogy mind a szobájába lépjenek.

–Üdvözlöm Önöket! Ma nem volt kedvem felöltözni, ezért vagyok pizsamában. Ez viszont engem egy cseppet sem zavar.
–Minket sem. Ha kegyed úgyse hajlandó felöltözni, megengedi, hogy megcsodáljuk pompás ruhakölteményeit? –kérte Judit.
–Csak tessék.

Amíg Judit, Julcsi, Vali és Sári a királylány ruháit nézegette, Lenke elővette a hegedűjét és játszani kezdett rajta. Olyan szépen muzsikált, hogy Berill elmosolyodott. Zsuzsi ezen felbátorodva odalépett hozzá, és a kezébe adott egy szép nagy rántott húst. A királylány elfogadta és jóízű falatozásba kezdett. Annyira belefeledkezett az ízek tökéletes harmóniájába, hogy észre sem vette, hogy közben Peti megfésülte, sőt be is fonta a haját.

–Igazán jó társaságra leltem bennetek! Egészen megjött a kedvem a karácsonyhoz. Velünk maradtok? –kérdezte Berill, jókedvében tegezésre váltva.
–Megtisztelő, de a karácsony családi ünnep, ezért hazamegyünk, de ígérjük, hogy máskor is eljövünk! –mondta kedvesen Peti.
–Remélem is! –felelte a királylány.

Miután illedelmes búcsút vettek, a királylány behívatta a szobalányt, hogy segítsen kiválasztani a leginkább karácsonyhoz illő ruhát. A Varázshegyi Birodalom fellélegezhetett, mert a 7 Görögnek hála, karácsony napján a zoknieső elmaradt. Az erdei fenyő kívánsága is teljesült, ugyanis Juditnál mindig van minden, amire bárkinek szüksége lehet, így bőven jutott neki pingvin, róka, szarvas és medve is, hogy még szebben tündökölhessen.
Abigél az angyal pedig megtanulta, hogy bár nem mindig van kedve azt tenni, ami helyes, mindig van egy ok, amiért mégis érdemes.