Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Óbudai Anziksz:Amikor a mesének folytatódnia kell

M1: Esély

168 Óra: Mese neked

Tilos Rádió: Rehab a tortán

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Különös barátságok

Bizony a tündérek élete se mindig könnyű. Velük is előfordul néha, hogy bajba kerülnek. Egyszer például Helka, a legszebb és legkedvesebb tündér túl közel merészkedett a folyóhoz és belepottyant. Szerencsére éppen arra halászott egy medvebocs és hal helyett őt fogta ki. A tündér először nagyon megijedt, de hamar rájött, hogy nincs mitől tartania, mert Borcsa nagyon kedves és jószívű. Akkor megfogadta, hogy ha egyszer neki lesz szüksége segítségre, számíthat rá. Már úgy tűnt, hogy ez a nap sose jön el, amikor egy bizonyos pénteken a medvebocs olyan szomorú lett, hogy semmivel se lehetett felvidítani. 2 óra gondolkodás után a tündérnek mégis támadt egy jó ötlete, ezért így szólt:

–Idehallgass Borcsa! Ha megígéred, hogy nem lógatod tovább az orrodat, elviszlek az emberekhez, akikről már annyit meséltem neked.
– És nem fognak megijedni tőlem?
–Dehogy fognak. Jó helyre viszlek.
–Mit kell tennem?
–Csak hunyd be a szemed és igyál a málnaszörpből, amit hoztam neked. De ne idd meg mindet egyszerre. Közben gondolj az olasz paradicsomleves receptjére. Mire végigmondod magadban, odaérünk.

Nagyjából 3 és fél perc múlva már Lajosmizsére is értek.

–Megérkeztünk. Nincs más dolgod, mint bekopogni és megvárni, amíg ajtót nyit valaki. Aztán csak elmondod a receptet. Ha értik, amit mondasz, nyert ügyed van.
–De nekem erre nincs időm!
–Hogyhogy?
–Nagyon kell pisilnem!
–Jaj, hát nem megmondtam, hogy ne igyál meg rögtön 5 liter málnaszörpöt?
–Jó, jó, igazad volt, de kérlek, ha még maradt varázsporod, juttass be abba a fürdőszobába, amelyikben van WC!
–Rendben, de ne feledd, pontosan úgy használd, ahogy tanítottam. És aztán mindenféleképpen mosd meg a mancsod!
–Persze! De kérlek, siess már!

Anya nagyon meglepődött, amikor meglátta, hogy egy szép ruhába öltözött medvekislány jön ki a fürdőszobából. Hirtelen nem is tudta mit mondjon, ezért a bocs törte meg a kínos csendet.

–Hámozott kockázott paradicsomkonzerv, 2 fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 3 szál friss rozmaring, 5dkg bazsalikom, 2 teáskanál szárított oregánó, 5 dkg parmezán sajt, 3dl víz és 1,5 dl olívaolaj. –mondta.

Mindenki más értelmetlen hadarásnak gondolta volna, de Anya tudta, hogy ezek bizony az igazi olasz paradicsomleves hozzávalói.

–Nahát! Te aztán különös medvebocs vagy. –mondta mosolyogva.
–Köszönöm. Egyébként Borcsa vagyok, és nagyon örülök, hogy érted, amit mondok, mert ezek szerint nem tévesztettem el a házszámot.
–Én Kriszti vagyok. Mi járatban errefelé?
–Azért jöttem, hogy tanuljak tőletek mindenféle olyat, amit nem tudok. Túlságosan jó vagyok a halászásban, fára mászni is remekül tudok, és a sziklamászás sem jelent gondot. Igazi kihívásra vágyom.
–Értem. A fürdőszobát már tudod használni. Az se semmi, főleg, hogy ilyen észrevétlenül beosontál.
–Ne haragudj, csak sürgősen pisilnem kellett.
–Semmi baj, de legközelebb várd meg, amíg beengedlek!
–Ígérem.
–És hogyhogy minket kerestél?
–Azért, mert rengeteget mesélt nekem rólatok Helka, a tündér. Tőle tudom azt is, mire jó egy fürdőszoba.
–Te tündérekkel barátkozol?
–Igazából csak eggyel. A többiek félnek tőlem, mert túl nagy vagyok. Ezért is szeretnék veletek összebarátkozni.
–Értem. És hogyhogy fejből tudod az olasz paradicsomleves hozzávalóit? Talán szoktál főzni?
–Nem, de szívesen megkóstolnám. Van is itt nálam minden, ami kell hozzá.
–Komolyan?
–Igen. A tündér adta, mielőtt elindultam, mert nem akarta, hogy üres kézzel jöjjek. Szerinte illetlenség valahova csak úgy beállítani, ráadásul úgy, hogy semmit nem viszünk a ház lakóinak.
–Ebben van valami. Fáradj be! A gyerekek biztosan örülnek majd neked. Amíg ti beszélgettek, én elkészítem a levest. Ottó, a férjem is nemsokára itthon lesz.

Amikor a medvebocs belépett a szobába, Botond éppen a számítógépen játszott, Réka leckét írt, Rebeka pedig az egyik babáját öltöztette. Mind nagyon belemerültek a dolgukba.

–Sziasztok! Borcsa vagyok!

A szokatlan és ismeretlen hangra mindhárman felkapták a fejüket.

–Nahát, egy medve! –kiáltotta Réka.
–Ráadásul szoknyában! –örült Rebeka.
–Még egy lány! –tette hozzá Botond.
–Nem baj, ha bejövök? –kérdezte a medvebocs Botondra pillantva.
–Dehogyis! Gyere nyugodtan.
–Ülj mellém! –kérte Rebeka.
–Jó! A szőnyeg biztosan nem sérül meg alattam.
–Azért nem vagy te olyan rettenetesen nagy! –nyugtatta meg Réka.
–Köszi!
–Hogyhogy itt vagy? –kérdezte Rebeka.
–Azért jöttem, hogy mindenféle olyat csináljak, amit egyébként nem szoktam.
–Én szívesen megtanítalak olvasni, de az nem két perc lesz. –mondta kedvesen Réka.
–Szuper!
–Én meg adhatok pár focileckét, bár az nem túl lányos. –tette hozzá Botond.
–Az a jó, elvégre ha belegondolsz, nem is medvés. Szerintem jó móka lenne! Pont az a lényeg, hogy minél több különleges dolgot kipróbáljak.
–Ha pedig összekoszolnád magad odakint focizás közben, akkor majd én megfürdetlek. Ne aggódj, a babáimat is én szoktam. Eddig még egyikük sem panaszkodott. –mondta lelkesen Rebeka.
–Ez mind, mind remekül hangzik. Biztos vagyok benne, hogy jól fogunk szórakozni! –kiáltotta Izgatottan Borcsa.

Közben elkészült az igazi olasz paradicsomleves és hogy még olaszosabb legyen a menü, Carbonara spagetti is.

–Gyerekek! Irány kezet mosni, aztán ebédelünk. –szólt Anya.
–Borcsa is ehet velünk, ugye? –kérdezte Rebeka.
–Persze, elvégre hozott egy csomó finomságot. Így legalább egy kicsit Olaszországban érezhetjük magunkat. Messze még a nyár.
–Olaszországba mentek nyaralni? –kérdezte Borcsa kézmosás közben.
–Igen. Már nagyon várjuk, de addig még egy csomót kell iskolába járni. –felelte Botond.
–Hamar elrepül az idő, majd meglátod. –biztatta a medvebocs.
–Remélem.
–Én szeretek tanulni. Maximalista vagyok. –mosolygott Réka.
–Mint a lányok általában. –tette hozzá Botond.–Én semmit nem csinálok, mert még kicsi vagyok. –nevetett huncutul Rebeka.

Mire mindenki megmosta a kezét és asztalhoz ült, Apa is megérkezett. Kicsit meglepődött, amikor meglátta, ki a vendég a háznál, de persze örült is, elvégre nem mindennap lát vendégül egy medvét az ember a házában.

–Apa, képzeld el, Borcsa hozta a hozzávalókat a leveshez! –mesélte Réka.
– Igen, és majd fog focizni Botonddal, és ha koszos lesz, én megfürdetem. –mesélte lelkesen Rebeka.
–Izgalmasan hangzik, de mindent csak szépen sorban. Megmosom én is a kezem, aztán ehetünk.

Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd. Rebeka még repetát is kért.

–Segítsek elmosogatni? –kérdezte Borcsa.
–Te tudod hogy kell mosogatni? –csodálkozott Anya.
–Igen, már láttam hogy csinálják mások, de én még nem mertem kipróbálni.
–Majd én megtanítalak rá! –mondta kedvesen Réka.
–Akkor én meg összeszedem a tányérokat és berakom a mosogatóba. Ha végeztetek, mehetünk focizni, hogy lemozogjuk az ebédet. –javasolta Botond.
–Na jó, egye fene, én eltörölgetem a tányérokat, ha elmostátok. –mosolygott Rebeka.
–Mondhatom, nagyon jó dolgom van ma! Ennyi szorgos kéz egy konyhában! –dicsérte meg őket Anya.

Hogy jobban menjen a munka, Borcsa és a lányok beszélgetni kezdtek.

–Meddig maradsz nálunk? –kérdezte Réka.
–Szerintem estig.
–És hol fogsz aludni?
–Egy szimpatikus fa alatt a hálózsákomban.
–Aludj velem! –kérte Rebeka.
–Kedves vagy, de én rettentően horkolok. Olyan hangosan, mint egy medve.
–El is felejtettem, hogy medvebocs vagy. És ha veszünk füldugót?
–Nem hiszem, hogy sokat segítene a dolgon.
–Kár.
–Ne szomorkodj. Messze még az este és együtt tölthetjük az egész hétvégét.
–Akkor jó.
–Alhatsz a garázsban. Jó nagy, úgyhogy elférsz. Biztonságosabb, mit egy fa alatt. –ajánlotta fel kedvesen Apa.
–Nagyon szépen köszönöm! –mondta meghatottan Borcsa.
–Semmiség. Nálunk mindenki rendes. –kacsintott Rebeka.

Az olvasás tényleg nem ment egyik pillanatról a másikra. Borcsa kicsit el is szomorodott, de Réka megnyugtatta.

–Ne aggódj, ez senkinek sem megy elsőre. Medve létedre így is elég ügyes vagy. Majd leírom neked az ABC-t és hazaviheted. Hamar belejössz. Minden csak gyakorlás kérdése.
–Jó, de akkor mit csináljunk? –sopánkodott a medvebocs.
–Kérd meg Botondot, hogy tanítson meg dekázni, vagy lábteniszezni. Sőt, fejelgethetitek is egymásnak a labdát.
–Jó! Szerintem ezek közül bármelyik sokkal menőbb, mint amikor egy fekete párduc megtanult gyümölcslevest enni kanállal. Még a cirkuszban is felléptek vele.
–Én azért azt is megnéztem volna! –nevetett Rebeka.

A medvebocsnak nagyon jó érzéke volt a labdához, ezért Botond nagyszerű játszótársra lelt benne. Amíg ők labdáztak, Réka és Rebeka rengeteg fényképet készített róluk. Apa és Anya is jól mulatott rajtuk, persze közben azért nagyon figyeltek, hogy senkinek se essen baja. Estefelé Borcsa annyira elfáradt, hogy megkérte Rebekát, hogy fürdesse meg, hogy aztán mehessen is aludni a garázsba.

–Bizony tényleg rád fér egy alapos csutakolás. Ne félj, tetszeni fog. Még habfürdőt is kapsz a vízbe. Csak ha lehet, ne nekem kelljen téged berakni a fürdőkádba.
–Bemászom én egyedül is, köszönöm. Azt is megígérem, hogy nem úgy fogok bevágódni, ahogy a folyóba szoktam, ha vándor lazacot látok.
–Jó, mert különben esőkabátban és gumicsizmában kéne itt ácsorognom. –nevetett Rebeka.

Fürdés után Borcsa szebb és illatosabb lett, mint új korában. Amikor kijött a vízből, már éppen arra készült, hogy kirázza a vizet a bundájából, ahogy mindig szokta, amikor eszébe jutottak a tündér szavai: „ha a gyerekekkel és a szüleikkel leszel, ne viselkedj úgy, mint egy vadállat!” Persze nem kellett sokáig csuromvizes bundában állnia, ugyanis Rebeka adott rá egy köntöst, aztán megtanította hogyan szárítsa meg a bundáját hajszárítóval.

–Nagyon hasznos volt ez a nap. Köszönöm szépen, rengeteget tanultam és közben remekül éreztem magam. Ha nem haragszotok, most megyek aludni. –mondta kedvesen a medvebocs.
–Menj csak! Álmodj szépet! Nyugodtan horkolhatsz, mert senki nem fogja hallani. Holnap találkozunk! –felelte Rebeka és megölelte Borcsát.

Aznap este senkinek se kellett kétszer mondani, hogy fürdés, fogmosás és alvás. Igyekeztek mielőbb lefeküdni, hogy hamar reggel legyen és újdonsült barátjukkal játszhassanak. Bár egy hétvége nem sok idő, a medvebocs mégis rengeteg mindent megtanult. Labdát egyensúlyozni az orrán, bundás kenyeret sütni, sajtot reszelni a tésztára, fahéjat és cukrot szórni a reszelt almára, hogy finom legyen a pite, kivinni a szemetet úgy, hogy nem nézi meg,hogy maradt-e a zsákban valami ételmaradék, megtanulta az ABC-t, hogy bármikor le tudja írni csupa nagybetűvel, hogy „BORCSA” és még néhány egyszerűbb tánclépést is sikerült ellesnie, amikor Réka néptáncra gyakorolt. Lassan elérkezett a búcsú ideje.

–Kár, hogy máris menned kell. Hamar eltelt ez a 3 nap. Adok egy labdát, hogy gyakorolj otthon. – mondta Botond.
–Köszönöm szépen! Ígérem, hogy az írást se hanyagolom el. Talán egyszer még küldök egy képeslapot a tengerpartról.
–Találkozunk még? –kérdezte Rebeka.
–Szerintem biztosan. Ó, a csudába! A húsdarálót meg teljesen elfelejtettem odaadni. –csapott a homlokára a medvebocs.
–Miféle húsdarálót?
–A tündér küldte, hogy hátha ti tudjátok hogyan kell megjavítani.
–Add oda Apának, majd ő megcsinálja! Nagyon ügyes. –mondta büszkén Rebeka.

Borcsa benyúlt a hátizsákjába és elővett 2 parányi fémdarabot.

–Ó, látom is, hogy mi a baj. Vissza kell hegeszteni a tekerőjét. Hagyd csak itt! Hétfőn megcsinálom. 1 perc az egész.
–Szuper! Helka boldog lesz. Azt mondja, csak akkor igazi a fasírt, ha ezzel a darálóval darálja hozzá a húst. Ő szeret mindent maga csinálni. Már csak az a kérdés, hogy jut vissza hozzá ez a csoda masina.
–Van egy ötletem. Ha kész, akkor odatesszük a párnámra, és a tündér eljön érte, amikor már mindenki alszik! – javasolta lelkesen Rebeka.
–Remek ötlet. Nekem eszembe se jutott. Most viszont már tényleg indulnom kell. Köszönöm szépen ezeket a csodálatos napokat. Nagyon jól éreztem magam. Sosem felejtelek el titeket!
–Mi sem téged! Mindig te jutsz majd eszünkbe, ha igazi olasz paradicsomlevest készítünk! – mosolygott Anya.

Hétfőn este Rebeka a tündér parányi húsdarálójával a párnáján aludt, és mire kedden reggel felébredt, már nyoma sem volt. Az éj leple alatt Helka eljött érte és hazavitte. Pont úgy, ahogy ő megjósolta. Borcsa mindent elmesélt a többi bocsnak, ami a hétvégén történt. Attól kezdve mind tőle akartak tanulni, így egy perc ideje se maradt unatkozni.