Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Holdkatlan: Interjú Koncz Erika meseíróval

Mandiner: A mese terápia

Óbudai Anziksz: Amikor a mesének folytatódnia kell

168 Óra: Mese neked

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Hercules az észkombájn

Hercules, a kombájn sokkal több volt, mint egy aratógép. Ha épp nem volt semmi dolga, talált rá módot, hogy szórakoztassa magát. Amikor rájött, hogy érti, amit az emberek beszélnek, nagyon figyelt, és igyekezett szóról szóra megjegyezni, amit hallott. Barátja, a traktor nem volt ilyen lelkes, ha pletykáról volt szó, ám egy nap, amikor visszahallotta, amit róla mondtak, nagyon meglepődött. Először el se akarta hinni.

–Kérlek, mondd el újra, amit hallottál!
–Na jó! De most már vedd komolyan! –kérte a kombájn
–Ígértem.
–Oké, akkor kezdem:
–Nem tudom, mit tehetnénk még. Egy vagyont költöttünk már rá, és mégsem működik.
– Biztosan találunk valami megoldást.
–Remélem, mert ha nem, akkor irány Újpetre!
–Megvenné a traktormúzeum?
–Igen, és nagyon szép összeget adnának érte. Annyi az egész, hogy nekem kell leszállítanom.
–Messze van?
– Hát eléggé. 446 km innen.
–Azért aludjunk rá egyet!
–Rendben! Pár nap múlva visszatérünk rá.
–Vége! –mondta a kombájn
–Hát, akkor ennyi volt. –szólt szomorúan a traktor.
–Nem akarom, hogy elmenj! Hiányoznál. Ígérem, kitalálok valamit.
–Kíváncsian várom.

Hercules nemcsak okos volt, hanem nagyon elszánt is. Amit egyszer a fejébe vett, tűzön - vízen át kitartott mellette. Ha pedig egy barátjáról volt szó, a legnagyobb veszedelemmel is bátran nézett szembe. John Deere, a traktor márpedig a barátja volt. Talán a legjobb a világon. Kötelességének érezte, hogy segítsen rajta. Nem volt biztos terve. Úgy gondolta, elég elindulni, a megoldás pedig majd megtalálja őt valahol.

Nagyjából fél órája gyalogolt már gondolataiba merülve, amikor kiáltást hallott. Nem is. Inkább örömujjongást.–Azta! Egy önjáró kombájn! Megnézhetem?

A kombájn annyira boldog volt, hogy egy ilyen lelkes kisfiú jött vele szembe, hogy teljesen elragadtatta magát.

–Persze hogy megnézhetsz, sőt, fel is ülhetsz a vezetőülésbe! –rikkantotta.

Ennek hallatán a fiú eléggé meglepődött, elvégre nem mindennap találkozik az ember egy beszélő aratógéppel, aki szabadon jár kel. A kombájn is érezte, hogy egy kicsit túlzásba esett.

–Remélem, nem ijesztettelek meg. Hercules vagyok. –mondta, most már sokkal visszafogottabban.
–Egyáltalán nem ijedtem meg, csupán nem számítottam rá, hogy megszólalsz. Egyébként Dorián vagyok. Mi járatban errefelé?
–Egy barátom bajban van, és nem tudom hogyan segíthetnék rajta. Elindultam hát, amolyan  lesz ami lesz  alapon. Gondoltam, bármi jobb, mintha csak otthon lógatom az orromat.
–Ki a barátod, és mi történt vele?
–John Deere.
–A traktor?
–Bizony!
–Elromlott?
–Senki sem tudja. Látszólag semmi baja sincs, ám mégsem indul el. A gazda a legjobb szerelőt hívta ki hozzá. Egy vagyont költött rá, mire mindent kicseréltek rajta, ám minden hiába.
–Érdekes. Öreg már?
– Ez az, hogy nem. És mégse mozdul. Ha ez így megy tovább, nyugdíjazni fogják, és félek, soha többé nem látom.
–Nyugdíjazni?
–Igen. Elviszik a traktormúzeumba, messze messze innen!
–Na, ne pityeregj! Ígérem, segítek kitalálni valamit!
–Komolyan?
–Persze!
–Akkor eljössz velem a farmra?
–El, csak előbb álljunk meg nálunk! Itt lakom a közelben. Gyorsan beugrom pár dologért. Nem tart sokáig.
–Rendben. Csak mondd, merre menjek, és már indulunk is!

Dorián tényleg nem sokat lacafacázott. Gyorsan egy hátizsákba pakolta a puskagyűjteményét, egy termosz meleg teát és egy vastag, kötött sálat. 5 perc múlva már útra készen állt.

–Indulhatunk is! –mondta kedvesen.

Hercules nem tudta, mit talált ki újdonsült útitársa, de abban valamiért biztos volt, hogy minden jóra fordul. Amikor a farmra értek, Dorián kérte, hadd beszéljen négyszemközt a traktorral. Ha más kérte volna, a kombájn kapásból rávágta volna, hogy  John Deere nem érti az emberi beszédet , de most csak egyetértően bólintott.

A traktor arra számított, hogy a fiú majd jól összetapogatja, felmászik rá, sőt, talán még betolni is megpróbálja majd, ám Dorián egészen mást csinált. Először is illedelmesen bemutatkozott, majd rákötötte a jó meleg sálat, aztán szépen kipakolta a puskagyűjteményét. Egyesével megmutatta őket, sőt azt is elmondta, melyik mire való. Mire végzett a meséléssel, fázni kezdett és megszomjazott, ezért elővette a termoszt.

–Kínálnálak teával, de tudom, te a jó minőségű motorolajat szereted. –mondta kedvesen.
–Bizony. Úgy van, ahogy mondod. –szólalt meg váratlanul a traktor.
–És nem kapsz eleget?
–De. Mindent megkapok, ami ahhoz kell, hogy végezni tudjam a dolgom, ahogy egy jó munkagéphez illik.
–Akkor üzemképes vagy, ugye?
–Teljes mértékben.

A kombájn, bár megígérte, hogy távol marad egy kicsit, nem bírta ki, hogy oda ne menjen mégis.

–És még te mondtad évekig, hogy nem érted az emberi beszédet! –kiáltotta
–Értem én, csak hát... –felelte halkan a traktor.
–Akkor miért mondtad mindig, hogy nem érted az embereket? –méltatlankodott Hercules.
–Azt hiszem, én tudom. A te John Deere barátod csupán szomorú és magányos volt, mert az emberek csak akkor foglalkoznak vele, ha munka van. Különben felé se néznek. Csak egy kis melegségre vágyott. –magyarázta Dorián.
–Ó, hát csak erről van szó? Neked is lelked van. Ez szuper. Akkor nem kell elmenned a traktormúzeumba. Igazán elmondhattad volna.
–Hogyan, ha én is csak most jöttem rá, te észkombájn?
–Na, ne veszekedjetek! A lényeg, hogy minden jóra fordult. –csitította őket Dorián.
–Igazad van. Máskor is eljössz? –kérdezte a traktor.
–Persze, szívesen meglátogatlak, de ehhez az kell, hogy működj, ha arra kérnek. Ne makacsold meg magad, mert nem ígérem, hogy 446 km-t utazom, ha találkozni akarunk. Inkább a játékban fáradnék el.
–Igazad van. Ígérem, hogy én is teszem a dolgom, nem okozom csalódást.
–Helyes. A sálat neked adom. Ha megint elszomorodnál, csak nézz rá, és eszedbe jutok.
–Köszönöm!
–Semmiség. Erre valók a barátok.

Mivel nagyon elszaladt az idő, a kombájn hazavitte Doriánt.

–Köszönöm szépen a segítséget! –mondta
–Szívesen. Tudod, mindenkinek jólesik néha egy kis törődés, még akkor is, ha nem az a lelkizős fajta.
–Igazad van. Ezentúl én se hallgatom annyit az emberek fecsegését. Inkább a traktorra figyelek. Ha úgy érzem, hogy magányos, azonnal szólok neked.
–Rendben. Most nyomás vissza a farmra, nehogy a gazda meglássa, hogy eltűntél. Épp elég meglepetés lesz neki a te sálas traktor barátod. – kacsintott Dorián, majd bement a házba.

Másnap, amikor a gazda kiment, hogy beindítsa a traktort, John Deere motorja olyan szépen duruzsolt, amilyet még nem hallott a világ.

– Látom, neked is lelked van! Nyugi nem kerülsz el a háztól!  –mondta, majd elégedetten visszament a házba.

Koncz Erika: 2020-12-24