Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Óbudai Anziksz:Amikor a mesének folytatódnia kell

M1: Esély

168 Óra: Mese neked

Tilos Rádió: Rehab a tortán

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Mindig legyen nálad kolbászos szendvics!

A téli szünet első napján Lili éppen a táskájából pakolt ki, amikor valami megcsiklandozta a kezét. Először azt hitte, hogy egy bogár, de amint jobban megnézte, kiderült, hogy valójában egy parányi kislány, türkizkék ruhában. Óvatosan megfogta és a tenyerébe ültette.

–Szia, Lili vagyok. Hát te ki vagy?
–Viola, a tündér.
–Hogy kerültél a hátizsákomba?
–Amikor kinyitottad, hogy kivegyél a zsebéből egy almát, gyorsan beleugrottam.
– Szóval követtél?
–Valójában csak elcsavarogtam, aztán kezdtem fázni, ezért nagyon örültem, amikor megláttalak. A hátizsákod kényelmesnek tűnt.
–Hol laksz?
–Most éppen itt a kastélyban.
–De a Savoyai-kastélyszálló már bezárt.
–Éppen azért lakom ott. Így nem zavar senki.
–Nem félsz egyedül?
–Dehogyis.
–Értem. Ugye tudod, hogy nem szép dolog csak úgy beosonni idegen kastélyokba, aztán meg elbújni egy ismeretlen lány hátizsákjában? Bajba is kerülhettél volna.
–Igazad van. Szeretnék megjavulni, de nem tudom hogy kezdjem. Egyébként nem véletlenül a te hátizsákodba ugrottam ám!
–Komolyan? Hogyhogy?
–Te nagyon szép és szimpatikus lány vagy. Akár tündér is lehetnél. Tudtam, hogy te sosem bántanál.
–Látom, hízelegni azt tudsz. Nem vagy éhes? Van 2 kolbászos szendvicsem. Az egyiket megeheted, ha akarod.
–Ó, végre valaki, aki nem zöldségekkel etet. Köszönöm!

Lilit nagyon érdekelte a kis betolakodó, ezért miután megették az uzsonnát, puhatolózni kezdett.

–Honnan jöttél?
–A Tündér-szilkán van az otthonom.
– A Normafa-parkban?–Bizony. Sokan élünk ám ott együtt.
–Gyakran beszélsz emberekkel?
–Nem. Igazából szigorúan tilos, de én nem vagyok szófogadó, ahogy azt már te is észrevehetted.
–Azért én nagyon örülök, hogy velem kivételt tettél. Tudod mit? Ne menj vissza a kastélyba.
Maradj itt pár napig, ha van kedved.
–Szívesen maradok, de kérlek, ne áruld el, hogy itt vagyok.
–Csak a szüleimnek szólok, de bennük megbízhatsz.
– Rendben van.
–Nem fognak aggódni a tündérek, ha napokig nem látnak?
–Most akkora a felfordulás a karácsonyi készülődés miatt, hogy szerintem észre se veszik, hogy eltűntem. De 3 nap múlva hazamegyek.
–Ahogy gondolod. A lényeg, hogy ne kerülj bajba.
–Nem lesz gond. Ha mégis mérgesek lesznek, majd kiengesztelem őket valahogy.
–Jó ötlet.
–Csak az a baj, hogy az ilyen lányos dolgokban nem vagyok valami jó.
–Mire gondolsz?
–Nem tudok rajzolni, táncolni, körmöt lakkozni. Inkább a kalandok érdekelnek. Nagyon szeretek fára mászni, kalózost játszani, felhőkön ugrálni. Szóval minden olyan dolgot, amiről anyukám azt mondja, hogy „ez nem ifjú hölgyhöz méltó viselkedés!”
– Értelek. Én se vagyok az a kis kényes fajta. Szeretem a kalandparkot, akadálypályát, és minden olyasmit, amihez bátornak és kitartónak kell lenni.
–Te sem bírod a lányos dolgokat?
–Dehogynem, hisz lány vagyok! Fontos megtalálni az egyensúlyt.
–Ezt meg hogy érted?
–Úgy, hogy nem baj, ha vagány vagy, de adj is magadra. Legyél szép és ápolt. Ha akarod, szívesen megtanítalak pár dologra.
–Táncolni is?
–Örömmel!
–Tudod, mindig is szerettem volna táncolni, de valahogy sosem tudtam követni a többieket. Mindig lemaradtam és elment a kedvem az egésztől. Ezért is kezdtem inkább vadóc dolgokba.
– Ne aggódj, majd én segítek!
–Hogyan?
–Először is bekapcsolok valami zenét, és mutatok pár lépést, te figyelj és próbáld lemásolni a mozdulataimat.

Illusztráció: Korom Fatime Hella

Amikor megszólalt a zene, Viola egészen felvidult, ám amint elvétett egy lépést, mérgesen dobbantott, aztán leült.

–Semmi baj! –biztatta Lili.
–De látod, elrontom, mert ügyetlen vagyok.
–Nem vagy ügyetlen. Van ritmusérzéked.
–Akkor?
–Sejtem, mi lehet a baj.
–Tényleg?
–Igen. Egy perc és megoldom a problémát. –mondta Lili és egy pillanat alatt 2 csinos kis copfot csinált Violának, aztán újra elindította a zenét, és mutatta a lépéseket.

Viola tökéletesen úgy csinált mindent, ahogy kell.

–Látod? Mondtam én, hogy tehetséges vagy! –dicsérte meg Lili.
–Tényleg! De vajon mi volt a gond?
–Egyszerűen annyi, hogy nem láttál rendesen, mert olyan volt a hajad, mint egy szénaboglya. – nevetett Lili.
–Szóval ezért kell ápoltnak lenni. Már értem. Szerinted én is meg tudom így csinálni a hajam?
–Még szép. Nem nehéz. Majd megmutatom hogy kell.
–De én biztos nem tudom olyan gyorsan és szépen, mint te.
– Na és? Csak elkezdeni nehéz. Majd belejössz. Addig gyakorlod, amíg sikerül.

Bizony hogy belejött a kis gézengúz tündér. Lilinek hála a következő 3 napban megtanult mindenféle frizurát, elsajátította a sminkelés alapjait, sőt még a körömlakkozás is belefért. Amikor elérkezett a búcsú ideje, Viola szomorú volt egy kicsit, de tudta, hogy ideje hazamennie.

–Köszönök szépen mindent, kedves Lili!
–Nagyon szívesen! Igazán jól mulattam. Kár, hogy már menned kell, de megértem.
–Én is nagyon jól éreztem magam veled és sosem felejtelek el. Szerintem rám se fognak ismerni a többiek.
–Hát az könnyen lehet, de szerintem nagyon fog nekik tetszeni a változás. Ne felejtsd el, amiket tanítottam és, ha lehet, többet ne osonj be idegen helyekre. Nem biztos, hogy mással is olyan szerencséd lesz, mint velem.

A tündér megfogadta Lili tanácsát és sokkal kevesebbet rosszalkodott. A tánccsoport minden tagját megtanította a sminkelés alapjaira, ezért ők hálából sokkal türelmesebbek voltak vele a táncórákon. Most az egyszer mindenki örült, hogy megszegte a legfontosabb szabályt, mert Lili a legjobbat hozta ki a kis vadóc Violából, ezért rájöttek, hogy az emberek között is vannak tündérek.