Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Óbudai Anziksz:Amikor a mesének folytatódnia kell

M1: Esély

168 Óra: Mese neked

Tilos Rádió: Rehab a tortán

TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Álmodj szépet Oszkár!

Egy szép téli, ám nem túl hideg napon Marci és Déni az udvaron játszottak, amikor Déni az egyik bokor alatt észrevett egy állatot, amilyet még sosem látott, ezért gondolta megnézi közelebbről.

Leguggolt hozzá, hogy üdvözölje.

–Hahó! –kezdte.

Mivel nem jött válasz, gondolta megismétli kissé hangosabban.

–Hahó!

Még mindig semmi.

–Hahó! –mondta, most már olyan határozottan, hogy Marci is meghallotta és odament.
–Mondd csak, kinek „hahózol” itt egyfolytában? –kérdezte.

Déni a lába elé mutatott.

–Nahát, egy süni! Anya, gyere, itt egy süni! Dénivel beszélget! –kiáltotta.
–Sün ilyenkor? Hogyhogy? Neki már rég aludnia kéne valami jó kis búvóhelyen. –csodálkozott Anya. Azért, ha már itt van, ne felejts el bemutatkozni neki! Mindjárt megyek én is.
–Szia! Marci vagyok, ő meg a kis tesóm, Déni. Még nem beszél túl sokat. Téged hogy hívnak?
–Oszkár vagyok.
–Hogy kerülsz ide? Régen aludnod kellene már!
–Az úgy volt, hogy már éppen megtaláltam volna a tökéletes helyet, amikor egy nem túl kedves öregúr azt mondta, hogy én már nem férek be, mert megtelt a szénaszállító tehervagon, úgyhogy keressek más helyet.
–És te mit feleltél?
–Elmondtam neki, hogy tudom, hogy kik vannak a széna alatt a vagonban, és én is oda tartottam, csak egy kicsit lemaradtam, mert nagyon szeretek ábrándozni.
–Erre mit mondott?
–Azt, hogy most már késő, hacsak nem viszek neki valami finomságot, meg egy töklámpást.
–Töklámpást? Ilyenkor?
–Én is meglepődtem, de főleg azért, mert halvány fogalmam sincs róla, hogy mi a csuda az a töklámpás.
–Nekünk van olyan! Apa faragta. Szuper jó. Ha bejössz, megmutatom.
–De jó! És esetleg, ha szépen megkérjük apukátokat, akkor farag még egyet?
–Hogy odaadd a nem túl kedves öregúrnak, hogy beengedjen a vagonba a többiekhez?
–Igen.
–Apa nagyon rendes. Biztos szívesen segít neked. Sőt, Anya is! Ő majd gondoskodik a finomságról! Pompás palacsintát tud sütni, és nemcsak különleges alkalmakkor, hanem bármikor, amikor kérjük! –mesélte lelkesen Marci.
–Nagyon jól hangzik, bár azt se tudom, mi az a palacsinta, de a lényeg, hogy a bácsinak tetsszen! – mondta izgatottan Oszkár.
–Majd mindjárt meglátod, hogy mi az. Tényleg, te nem vagy éhes? –kérdezte kedvesen Anya.
–Ami azt illeti, szívesen ennék egy kis tojásrántottát, de szigorúan só nélkül!
–Máris készítek neked. 2 tojásból elég lesz?
–Igen. Köszönöm szépen.
–Szívesen.

A süni tényleg éhes volt, ezért villámgyorsan megette a rántottát, elégedett csámcsogás közben.

–Az embereknek nem áll jól, ha ilyen hangosan esznek, de te nagyon aranyos vagy. – mosolygott Marci.
–Köszi. Nagyon szeretek enni, és ilyenkor télen nagy szükségem van minden finom falatra. Ha legalább fél kilóra hízom és találok egy jó kis rejtekhelyet, 4 vagy 5 hónapig is alszom.
–Tényleg? Ilyen sokat?
–Igen.
–És nem unalmas?
–Egyáltalán nem. Sok szépet álmodom.
–Miről?
–Főleg arról, hogy mit csinálunk majd a testvéreimmel, ha jön a tavasz.
–A testvéreid már a vagonban vannak, a széna alatt?
–Igen. Sőt, Anyukám és Apukám is. Már csak én hiányzom.
–Ne félj, majd mi segítünk. Elintézzük, hogy te is odamehess!

Amíg Marci és Déni a sünnel beszélgetett, Anya rengeteg palacsintát sütött.

–Hú, de jó! Ugye mi is ehetünk? – kérdezte Marci.
–Hát persze! Csak nem gondoljátok, hogy mind odaadjuk?
–Én szívem szerint egyet se adnék ennek a nem túl kedves öregúrnak, akárki legyen is az. –gondolta Déni. És ha nem engedi be Oszkárt?
–De beengedi, mert majd Apa beszél a fejével!–vágta rá Anya, aki mindig kitalálja Déni gondolatait.

Közben haza is ért Apa. Amíg Anya elmesélte, miért van náluk a süni, gyorsan evett néhány palacsintát, aztán kiment az autóhoz.

–Hová mész? –kérdezte Marci az ablakból.
– A piacra. Hozok egy szép tököt.
–Mondtam én, hogy szívesen faragsz töklámpást Oszkár kedvéért. Veled mehetek?
–Gyorsabb, ha egyedül megyek. Hamar visszajövök, addig te segíts Anyának megtölteni a palacsintákat, jó?
–Jó! –egyezett bele Marci és már szaladt is a konyhába.

Mire Apa hazaért a tökkel, egy halom kakaós, lekváros és nutellás palacsinta készült.

–Ezt nevezem! Jobb, ha neki is látok a faragásnak! Addig mondd el, kedves Oszkár, hogy hol is van pontosan az a vagon, ahol aludni szeretnél!
–Debrecenben!
–Biztos vagy benne?
–Amikor kiderült, hogy nem mehetek be a vagonba, kértem az öregurat, hogy legalább azt mondja meg, hol vagyunk, és azt felelte, Debrecenben.
–Értem. Szerintem csak vicceskedett. Van egy ötletem. Elmegyünk a közeli vasútállomásra, és megkeressük a vagont, amiben a családod szundikál.
–Felismernéd az öreget, ha újra látnád? –kérdezte Anya.
–Persze!–felelte magabiztosan Oszkár.
–Szuper, akkor nemsokára indulhatunk is! –mondta lelkesen Apa.
–Ugye mi is megyünk? –kérdezte izgatottan Marci.
–Persze, csak jó melegen fel kell öltözni. Hideg van már odakint.

Illusztráció: Korom Fatime Hella

Marci indulás előtt gyorsan elment pisilni, nehogy miatta kellejen visszafordulni. Bár megkedvelte a sünt, nem húzta sokáig az időt az öltözéssel, mert tudta, hogy Oszkár minden vágya, hogy a szüleivel és testvéreivel aludhasson tavaszig.
Amikor az állomásra értek és kiszálltak az autóból, a sün Apa kabátja alá bújt és onnan kukucskált. Ahogy közeledtek a vagon felé, szinte rögtön kiszagolta, hogy ott az öregúr, egy közeli lakókocsiban.

–Jó helyen járunk! –szólt izgatottan.
–Ne félj, minden rendben lesz. Majd én beszélek vele. –nyugtatta meg Apa.
–Ha megkóstolja a palacsintát, amit hoztunk neki, és meglátja ezt a szuper töklámpást, biztosan nem lesz olyan szigorú, sőt, az is lehet, hogy az egész szerelvényt neked adja tavaszig. –biztatta Marci.

Bizony igaza lett. A nem túl kedves öregúr igazából kedves volt, csak elszomorította, hogy a feleségének eltört a lába és kórházba került, ő meg nem tud neki finomságot vinni, mert nem ért a sütéshez. Egyáltalán nem akart gonosz lenni, csak rossz napja volt.

–Persze, megértjük, de máskor ne küldjön el egy téli álomra készülő sünt, mert nem biztos, hogy olyan szerencséje lesz szegénynek, hogy éppen a mi családunk udvarán köt ki. Bármi baja lehetett volna! –dorgálta meg Apa.
–Tudom, és nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem. –mondta bűnbánóan a bácsi.
–Spongyát rá! –felelte Apa és Anyával, Marcival és Dénivel együtt a családi vagonhoz mentek.
–Hát, itt volnánk! Most már nem lesz semmi baj.
–Ideje búcsúzni! Biztos nagyon álmos már a mi sün barátunk, és a többiek is várnak rá. –tette hozzá Anya.
–Álmodj szépet, Oszkár! Aztán ha felébredtél, gyere el. Mindig szívesen látunk! –mondta kedvesen Marci.
–Köszönök szépen mindent! Sosem felejtelek el titeket. Olyan kedvesek voltatok velem, hogy az is lehet, hogy rólatok is álmodom majd, a téli álmom során. –szólt meghatottan a sün.

Az öregúr kirakta a töklámpást a lakókocsi ablakába, hogy mindig emlékezzen rá, hogy nem szabad gonoszkodni. Attól a naptól kezdve mindenkivel kedves és segítőkész volt.