Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Hol lehet Ernő teknője?

Zsolti

Kárpátia koncertről hazaérve Gedeon a liba fogadta Zsoltit.
- Gágágágágágágá.- mondta.
- Tényleg? Hogy történt? - kérdezte Zsolti.
- Gágágá.- felelte Gedeon.
- Miről gágog a libád kisfiam? - kérdezte Zsolti anyukája.
- Azt mondja, hogy Teknős Ernő elhagyta a teknőjét.
- Tényleg? És hogy történt? - csodálkozott anya.
- Azt nem tudja.- felelte Zsolti.
- Ernő hol van?
- Gágá.
- Szóval elbújt. De miért? - Kérdezte Zsolti.
- Ajaj! Azt hiszem, én tudom miért. Holnap jönnek a kukások, hogy elvigyék Ernő teknőjét a szokásos heti nagymosáshoz. Tudod, mindig kölcsönadja nekik, mert még a legpiszkosabb ruhák is tündöklően tiszták lesznek, ha Ernő teknőjében mossák őket.
- Igaz. Most mit csináljunk?
- Várj, mindjárt szólok apának és kitalálunk valamit.- mosolygott anya.
- Gedeon! Te tudod, hová bújt Ernő?- kérdezte Zsolti.
- Gágá.
- Ne gágogj! Most csak ketten vagyunk, beszélhetsz rendesen. Szóval?
- Jó, de nem leszel mérges, ha elmondom?- kérdezte a liba.
- Azt nem tudom, próbáld ki. - vágta rá Zsolti.
- Ernő megpakolta a tarisznyáját élelemmel, és meleg takaróval, és felment a Gellért- hegyre. - mondta halkan Gedeon.
- Hú! Ez komoly? És, hogy ment fel oda egyedül ilyen gyorsan? - kérdezte izgatottan Zsolti.
- Bodza elkísérte.
- Az jó, hogyha a kis csikó is vele van, mert akkor legalább nincs egyedül.- mosolygott Zsolti.
- Hát nem is vagy dühös? - ámult Gedeon.
- Ugyan, miért lennék? Inkább örülök, mert így holnap irány a Gellért-hegy. Biztosan jó kis kirándulás lesz. - kacsintott Zsolti.
- Na, mi újság gézengúzok? Kiderült már, hogy hol van Ernő? - kérdezte Apa.
- Gágágágágágágágágágá. - felelte a liba.
- Inkább majd én! Elment a Gellért-hegyre Bodzával, a kis csikóval. - tette hozzá Zsolti.
- Hát ez nem semmi! Teknős lóháton. Nevetett Apa.
- De ma már biztosan nem megyünk utánuk. Későre jár. Várnod kell holnapig. - szólt Anya.
- Nem gond. Van náluk élelem és takaró is. Nyugtatta meg Zsolti.
- Ezt is a liba mondta neked?- kérdezte Apa.
- Gágá. - felelt Gedeon.
- Ezt igennek veszem.
- Most már irány lefeküdni. Holnap fárasztó napunk lesz. - mondta Anya.
Másnap reggel, amint útra készen állt a család, nagy meglepetés érte őket. Egy egész sereg kukás autó állt a ház előtt. Volt köztük mindenféle méretű. A legkisebbtől a legnagyobbig. Olyan hosszú, kígyózó sorban, hogy még a szomszéd utcáig is elért. Hogy kerültek oda? Egyszerű. Tegnap este, amikor egy pillanatra senki sem figyelt, Zsolti megkérte Gedeont, hogy értesítse Bélát, a legfőbb kukást, hogy elveszett Teknős Ernő teknője. De a liba lusta volt elgyalogolni odáig, ezért csak gágogott. Meghallották a varjak, ők pedig mindenfelé elkárogták a hírt. Reggelre már tudta Tiszatenyő apraja nagyja.
- Na, Zsolti úgy látom tettél róla, hogy ne legyen unalmas utunk. Mosolygott Anya, mert ha nem is tudta pontosan, hogyan, de abban biztos volt, hogy az ő okos kisfia keze van a dologban.
- Szuper! Így legalább választhatsz, melyik autóban szeretnéd megtenni a 137 kilóméternyi távolságot. - mondta Apa.

A legkisebb kukás autó olyan pici volt, hogy simán elfért Zsolti tenyerében, a legnagyobb pedig akkora, hogy az összes többi járgány kétszer is belefért volna felszereléssel, sofőrrel együtt. Éppen ezért Zsoltinak remek ötlete támadt.
- A legkisebbet majd én fogom, hogy ne menjenek rá a többiek a nagy sietségben. A többiek meg álljanak nagyság szerinti sorba. A nagyokba beszállnak a kicsik, így kevesebben leszünk, és hamarabb odaérünk. -magyarázta.
- Igazán jó stratégia. - helyeselt Apa.
- Téged ismerve úgy gondolom, mi a legnagyobb autóval, és Bélával megyünk. Nézett Zsoltira Anya.
- Még szép! - helyeselt Zsolti
Se perc alatt rendeződtek kicsik és nagyok. Indulhatott is a felderítő expedíció.
- Irány a Gellért-hegy! Találjuk meg hamar Teknős Ernőt. Senki ne maradjon le. Adta ki az utasítást Béla, a kukások legnagyobbika.
Mindenki nagyon kíváncsi volt, hol lehet Ernő teknője, ezért nem totojáztak. Alig több mint egy óra alatt megtették a két órás utat Tiszatenyőről a Gellért-hegyre.
- Na, kérem! Alkossunk csapatokat. Ne egy helyen kóvályogjunk! Több szem többet lát. Ahogy mondom is mindig.- adta ki a parancsot Béla, mi után mindenki kiszállt.
- Jaj, Béla! Kérlek ne légy ilyen szigorú. Úgy is jó, ha mi előre megyünk, a többiek meg jönnek utánunk, ahogy nekik jól esik. Fogd fel úgy, mint egy kirándulást. - kérte Zsolti.
- Jó rendben, de akkor legalább arra figyeljetek, hogy ne vesszen el senki. Nincs kedvem még utánatok is kajtatni. Mondta Béla a többieknek.
Béla nagyon szerette, ha az övé az utolsó szó. Zsolti tudta ezt, ezért ráhagyta.

A dolomit szikla tetején már várta őket Teknős Ernő és Bodza. Sejtették, hogy a keresésükre sietnek majd.
- De jó, hogy semmi bajotok! Kicsit azért aggódtam értetek. - mondta Zsolti, mi után odaértek.
- Most nagyon le fognak szidni Béláék? - kérdezte Ernő.
- Ne félj, majd én megvédelek. De mondd csak, hová lett a teknőd? - kérdezte Zsolti, ám nem jött válasz.
- Anya, apa! Légyszi forduljatok el egy kicsit. Úgy látom, Ernő csak nekem szeretné elmondani a titkot. Kérte.
- Rendicsek, csak ügyesen! - mosolygott Anya.
- Szóval, hol a teknőd Ernő koma?
- Odaadtam a lélekbúvárnak. Te tudod ki ő. - súgta a teknős.
- Persze, hogy tudom. Ő az, aki mindig lemerül az emberek dolgainak sűrűjébe, és megfürdeti a kihalászott lelkeket, hogy mind szép tiszta legyen. És reggel, amikor az emberek felébrednek, kedvesek és rendesek. Nagyon hasznos munka ám ez.
- Igen, tudom. Nekem azt mondta, hogy szeretné, ha mindenki olyan kedves és szeretetre méltó lenne, mint te Zsolti. Csak ez nem olyan könnyű, és több lélek fér el az én teknőmben, és hamarabb tiszták lesznek. - magyarázta Ernő.

Idő közben odaért ám Béla is, aki mindent hallott.
- Nahát! Nem is tudtam, hogy létezik ilyen lélektisztító. Bőven van munkája az biztos.- mondta.
- Igen! Éppen ezért nagyon rendes Teknős Ernő, amiért nekiadta a teknőjét. Jutalmat érdemel.- mondta Zsolti.
- Mit szeretnél, talán fizetésemelést? Nevetett Béla.
- Nem! Azt, hogy én vezethessem hazáig a te kukás autódat, és Zsolti üljön az ölembe. Vágta rá Ernő.
- Na, jó, most az egyszer! Legalább lesz időm kitalálni, hogy tisztítsuk ezentúl a ruháinkat.
- Egyet se félj! Ha a lelked tiszta, akkor a ruháknak elég a mosógép. Ha meg nem, akkor reménykedj, hogy ruhástól fürdet a lélekbúvár. - nevetett Zsolti.
- Na, ezt megkaptam. Akkor most már indulhatunk is haza mosodát nyitni. Nevetett Béla.
Azt hiszem a jövőben igyekszem kedvesebb lenni az embereimhez, és korábban is kelek. sosem lehet tudni. Gondolta magában.
Hogy így történt-e? Figyeljük a lelkeket, és kiderül.