Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Vince és a láthatatlan kincsek

Ma egy nagyon kedves és szép kisfiúról mesélek nektek, akit úgy hívnak, hogy Vince.
4 éves és ő a legbátrabb és legtürelmesebb fiú, akit ismerek.
Nagyon szeret hintázni, lovagolni és mesét hallgatni. Van egy 4 lábú barátja, méghozzá Szása, a kutya. Szeretnek együtt lenni, néha mókás dolgokba keverednek. Hogy mifélékbe? Ebből a meséből kiderül.

Pénteken délelőtt Vince éppen játszott, amikor észrevette, hogy Szása egy sapkát visz a szájában.

- Ezt meg hol szerezted?
- A hinta alatt találtam, azt hittem, a te fejedről esett le.
- Dehogy! Ez egy icipici sapka. Akkora, mint a kisujjam! - nevetett Vince.
- Ja, tényleg! De ha nem a tiéd, vajon ki hagyta el? - töprengett Szása.
- Nem tudom. Vidd vissza oda, ahol találtad, hátha visszajön érte a gazdája!
- Jó ötlet. Majd elbújok, és megvárom, amíg előkerül a sapka gazdája! Nagyon érdekel, kié lehet!
- És ha reggel hatig nem jön? Addig ott fogsz ücsörögni? Mi van, ha elalszol?
- Ha velem tartanál, biztosan nem aludnék el, hisz egy percre sem venném le rólad a szemem! - felelte izgatottan Szása.
- Azt elhiszem, de mégsem lehetünk kint a végtelenségig. Valami mást kell kitalálni. - mosolygott Vince.
- Megvan! Rakjunk a sapka mellé egy finom csülökcsontot. Ha megérzi az illatát, biztos előjön, így nem kell sokat várnunk! - kiáltotta Szása.
- Nem is rossz ötlet, bár nem biztos, hogy kutyáé ám ez a sapka! Lehet, hogy egy kisemberé.
- Az lehet. Túlságosan kutyául gondolkodom. Mi legyen akkor? - sopánkodott Szása.
- Legyen mesekönyv! Olyan, amiben sok kép van. Hátha nem tud még olvasni! - mondta lelkesen Vince.
- Jó! Úgyse bírtam volna ki, hogy ne egyem meg a csontot!
- Tudom én azt! - mosolygott Vince és megsimogatta Szása fejét.

Egyszer csak valaki megszólalt.

- Ha elárulom, hogy az én sapkám, és majd máskor visszajövök mesekönyvet nézegetni, akkor visszakaphatom és hazamehetek? - kérdezte.
- Ki szólt? - hökkent meg Vince.
- Nem tudom, de majd mindjárt bevetem a szimatomat és idehozom neked, bárki is az! - mondta határozottan Szása.
- Nézz az orrod elé! - szólt a hang.
Amikor Szása lenézett, nagyon meglepődött.
- A mindenit! Sosem láttam még ilyen parányi fiút! - kiáltotta, majd felkapta és Vince ágyára tette.
- Bár tiszta nyál lettem, azért nagyon örvendek! - szólt a tündér.
- Én is örülök, hogy látlak, főleg mivel sosem láttam még igazi tündért. Én Vince vagyok. Téged hogy hívnak?
- Komisznak. - felelte a tündér.
- Komisz a neved, vagy csak úgy hívnak? - kérdezte Szása.
- Hát, ami azt illeti, olyan sokszor hallottam, hogy komisz, hogy az igazi nevemre már nem is emlékszem.
- Aha, szóval rosszaság vagy! - nevetett Vince.
- Egy pillanat! - mondta a tündér, majd az ablakhoz repült.
- Mi olyan érdekes? - kérdezte Szása.
- Majd mindjárt meglátjátok! - felelte a tündér és résnyire nyitotta az ablakot.
- Megvagy, te komisz! - szólt egy kissé bosszús, de azért szelíd hang, miután berepült a résen.
- Szia, Anna! Már épp indulni akartam.
- El sem kellett volna jönnöd, de ezt majd otthon megbeszéljük.
- Szia, Anna! Mi azért nagyon örülünk, hogy te is erre jártál. Még sosem volt tündér a szobámban, pláne nem egy fiú, meg egy lány. - szólt kedvesen Vince.

Amikor Anna meglátta Vince csodaszép mosolyát, úgy megnyugodott, mintha sosem lett volna mérges.

- Most már értem, miért csatangolt el a mi komisz barátunk. - mondta kedvesen.
- Tényleg? És miért? - kérdezte Vince.
- Mert követte Szását.
- Hogyhogy?
- Kerestük azt a kisfiút, akinek a legeslegszebb a mosolya a világon, mire Szása rávágta, hogy ő tudja ki az, majd elszaladt.
- Igen, én meg követtem, de a nagy sietségben elhagytam a sapkámat. - sopánkodott a komisz.
- Én pedig megtaláltam, hahaha. - tette hozzá Szása.
- Értem már. És miért kerestétek azt a legszebb mosolyt? - kérdezte Vince.
- Azért, mert fogadtunk, hogy az emberek közül senki nem mosolyog olyan szépen, mint egy tündér, és hogy izgalmasabb legyen a játék, szép mosolyú fiút kellett találni.
- És sikerült? - kérdezte Vince.
- De még mennyire! Neked van a legszebb mosolyod az egész világon! - mondta kedvesen Anna.
- Végre egyszer én nyertem meg egy fogadást! - mondta büszkén a komisz.
- Mit kap a győztes? - kérdezte Szása.
- Teljesítem egy kívánságát. - felelte Anna.
- Az enyém már teljesült, mivel lett egy igazi kisfiú barátom. - mondta meghatottan a komisz.
- Kérjünk akkor mi valamit! Hátha teljesül! - kiáltotta Szása.
- Nagyon kéne az a csülökcsont, ugye? - kacsintott Vince.
- Hát igen! - vallotta be Szása.
- Tudjátok mit? Előbb hallgassuk meg, mit szeretne Vince, aztán a többit majd meglátjuk. - szólt Anna.
- Ha már kívánhatok, varázsolj, kérlek valami szép ajándékot Anyukám szülinapjára!
- Nagyon jó fiú vagy te Vince. Biztos ezért a te mosolyod a legszebb a világon. Már ki is találtam, mi legyen. - mosolygott Anna, majd varázsolt egy szív alakú dobozkát.
- Kinyithatom? - kérdezte Vince.
- Persze!
- De hisz ez üres! - csodálkozott Szása.
- Most még igen, de mindjárt megtöltjük! - nyugtatta meg Anna.
- Mivel?
- Minden olyasmivel, amit Anya a nagyon szeret. - felelte Vince.
- De hogy kerül a dobozba a mosolyod, meg az a sok-sok szeretet, amit az egész családtól kap? - csodálkozott Szása.
- Már benne is van. - mosolygott Vince.
- Hogyhogy? - csodálkozott Szása.
- Hát úgy, hogy a legfontosabb és legértékesebb dolgok láthatatlanok, mégis mindenki tudja, hogy vannak. - magyarázta Vince.
- Ez nekem egy kicsit magas, de hiszek neked.
- Nem baj, ne rágódj rajta, tudok számodra jobbat! - mosolygott Anna, majd varázsolt Szása elé egy csülökcsontot, amitől még a szava is elállt.- Jól elszaladt az idő! Indulnunk kell! Szeretnék még sötétedés előtt hazaérni.
- Ugye, már nem haragszol? - kérdezte a komisz.
- Persze hogy nem. Hogy is haragudhatnék arra, aki megtalálta a legszebb mosolyú fiút és még csak nem is kért érte semmit?
- Jó, ebben van valami!
- Találkozunk még? - kérdezte Vince.
- Remélem, hogy igen. - felelte a komisz.
- Örülnék, ha tudnám az igazi neved! - mondta Vince.
- Azt hiszem, én is! - nevetett a komisz.
- Eláruljam? - kérdezte Anna mosolyogva.
- Te még emlékszel rá?
- Hát persze, Zénó!
- Maradjunk inkább a Komisznál! - nevetettek mindhárman.

Szása csak azért nem nevetett, mert még mindig a csülökcsontját szopogatta.
Azt sem vette észre, hogy mindenki elment, mintha ott se lett volna.