Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Tutti, Frutti, chilis bab

Egy szép napon Frutti a chiwawa séta közben találkozott egy medveboccsal. Minden más kistermetű kutya halálra rémült volna ettől, de Frutti tudta, hogy nincs mitől félnie, mert hamarosan ott lesz Samu, az ő kedves gazdája, akire mindig számíthat.

Persze az is igaz, hogy ez a bocs nagy termete ellenére nem tűnt félelmetesnek. Sötétkék kantáros farmernadrágot viselt, hatalmas zsebbel az elején. A kiskutya elképzelni sem tudta, mi minden férhet egy ekkora nadrágzsebbe, ezért úgy döntött, hogy kideríti. Megköszörülte a torkát, hogy komolyabbnak tűnjön a hangja, majd megszólította a medvét.

- Szia! Nincs véletlenül a zsebedben egy csoki torta?
- Nincs.
- És egy lekváros palacsinta?
- Nincs.
- És egy pogácsa?
- Az sincs.
- De azért egy almás pite csak van?
- Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Az én zsebemben nincs semmi ilyesmi. Mondjuk, most már sajnálom egy kicsit. Ez mind csupa finomság, amit felsoroltál.
- Nem baj, úgysem ehetek ilyesmiket, de szeretek álmodozni.
- Jó is az. Egyébként Tutti vagyok.
- Én meg Frutti. Mégis mi van a zsebedben?
- Sok minden.
- Például?
- Dohány.
- Sok?
- Elég.
- Mire?
- Sok kis pipára, vagy egy nagyon nagyra.
- Ja, hogy dohány! Én azt hittem, hogy pénz.
- Hát pénz az nincs, de nem is kell.
- És mi van még?
- Például egy nagy, piros fazék.
- Mi van benne?
- Levegő.
- Miért hord valaki a zsebében egy nagy fazekat, amiben csak levegő van?
- Én azért, mert oda kell adnom valakinek.
- Add oda az én Zsuzsámnak. Majd ő főz neked valami finomat, egy kis dohányért cserébe. - mondta kedvesen Samu.
- Chilis babot szeretnék!
- Ezt vele kell megbeszélned.
- Ó, de jó lesz, már nagyon várom, hogy ehessek! - lelkendezett Tutti.
- Sokszor ettél már chilis babot? Csak azért kérdezem, mert bár mexikói származású vagyok, én még egyszer sem. - érdeklődött Frutti.
- Ami azt illeti, még én sem. Viszont azt hallottam róla, hogy ez a bátrak és erősek étele. Én bátor is vagyok, meg erős is. Nem is értem, miért nem főzött nekem anyukám soha. Mindig azt mondta, hogy nem nekem való.
- Hát, most majd meglátjuk, hogy igaza volt-e. Annyit már most elárulok, hogy az én Zsuzsám nagyon jól főz. Jobb is, ha indulunk. Magam is éhes vagyok már. - felelte Samu.
- Ha akarsz, felülhetsz a hátamra. Simán elbírlak! - hencegett Tutti.
- Köszönöm, de nem lakunk messze. - mondta kedvesen Samu.
- Én belebújhatok a zsebedbe? - kérdezte lelkesen Frutti.
- Még a végén nem találnánk meg. Ülj inkább a fejemre. - nevetett a bocs.

Amikor hazaértek, Zsuzsa éppen a konyhában szorgoskodott.

- Üdvözlöm, Asszonyom! Tutti vagyok. Ha kegyed fele olyan jó szakácsnő, mint amilyen elbűvölő, akkor ma nagyon jó napunk lesz! - szólt a bocs.
- Szép belépő! Megkínálhatlak valamivel?
- Ami azt illeti, igen, de előbb én szeretnék adni valamit.
- Mit?
- Kiváló dohányt és egy kézzel faragott pipát. Persze, ha hölgy létére inkább cigarettát óhajt, akkor az is van.
- Ez ám a kiszolgálás. Rám is fér egy kis pihenő, úgyis jövök - megyek egész nap, mint a távirat. Közben elmondhatod, mit főzzek neked. - mondta kedvesen Zsuzsa.
- Jó! - örült Tutti, majd elővett a zsebéből egy bükkfából készült hintaszéket, hogy Zsuzsa a lehető legkényelmesebben dohányozhasson.
- Ejha! Tényleg sok minden van a zsebedben! Jutalomfalat nincs esetleg? - reménykedett Frutti.
- Az sajnos pont nincs.
- Így jártál! - nevetett Zsuzsa.

Frutti nem szomorodott el, mert tudta, hogy Samu és Zsuzsa mindig gondolnak az ő hasára is, csupán egy kis potyakaját remélt.

- Egy velős csontot viszont fel tudok ajánlani. Az is lehet, hogy egy kicsit nagyobb nálad, de valahogy majd csak megbirkózol vele. - nevetett a bocs, majd Frutti orra elé tette a csontot.

Amikor Zsuzsa megtudta, hogy a medvebocs chilis babot szeretne enni, egy kicsit meglepődött, de nem állt le vitatkozni vele, hisz első a vendég és különben is nagyon finom dohányt kapott, a hintaszék meg olyan kényelmes volt, hogy teljesen kipihenten kelt fel belőle. Az előkészületek után Tutti szépen odaadta a piros fazekát és kezdődhetett is a főzés. Egyszer csak Zsuzsa felkiáltott.

- Azt a leborult szivarvégit! Mire megtöltöm ezt a fazekat, 80 éves leszek, pedig még csak 60 vagyok!

Kiderült ugyanis, hogy az a bizonyos fazék olyan, hogy amint melegedni kezd, egyre tágasabb lesz. Annyi étel fér bele, hogy egy egész falu jóllakik belőle.

- Most mérges tetszik lenni? - szeppent meg a medvebocs.
- Dehogy! Csupán nagyon meglepődtem! Ne aggódj, el fog fogyni az étel, elvégre nagy a család.
- Akkor jó.

Mire elkészült a chilis bab, mindenki odaért. Eljött hát a nagy pillanat! Tutti végre megtudhatja, milyen is a bátrak és erősek étele. Óvatosan emelte a szájához a kanalat, nehogy egy csepp is kárba vesszen. Még a szemét is behunyta, hogy nagyobb legyen az átélés. Ám, amikor bekapta a falatot, jajveszékelni kezdett.

- Jaj, ez nagyon csíp! Meg se tudom enni! Igaza volt anyukámnak, nem nekem való ez. - sopánkodott.
- Tudod, mit fogok erre mondani? - mosolygott Zsuzsa.
- Igen! Így jártam, de tudod olyan kíváncsi voltam, milyen az a chilis bab. Azért még elhiszed, hogy bátor és erős vagyok, csak épp még nem vagyok elég nagy?
- Persze, hogy elhiszem. Sőt mivel kedves, jószívű és udvarias is vagy, ehetsz a gyerekekkel. Van szilvás gombóc, lekváros palacsinta, mogyorókrém, sült csirke, mézes kenyér, sőt még rántott hal is. Biztos, hogy találsz olyat, ami a fogadra való. - mondta kedvesen Zsuzsa és megsimogatta Tutti buksiját.


Nagyon szép napot töltött együtt a család. Mindannyian jól mulattak. A medvebocs rendszeresen visszajárt hozzájuk, a fazekat, a dohányt és a hintaszéket pedig Zsuzsának adta ajándékba. Így mindig kipihent volt, miután egész nap jött-ment mint a távirat, hogy mindenkinek mindene meglegyen.