Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Lüketóni cipői

Lüketóni a póni szép volt és kedves, ezért mindenki szerette. Bárki felülhetett a hátára, senkit nem dobott le magáról, sőt még csutakolni se kellett, mert minden este lezuhanyozott, és a sörényét is tisztára mosta.

Miért volt ilyen kedves az emberekkel? Azért mert egyszer, amikor még tapasztalatlan volt túl sok buggyant almát evett, ezért mély álomba merült egy fa alatt. Mire felébredt, a társai már árkon-bokron túl voltak. Szegény Lüketóni nagyon elszomorodott, hogy örökre egyedül marad, ám szerencséjére egy kisfiú befogadta. Ekkor határozta el, hogy kedves lesz, és nem okoz gondot az embereknek. Patkó helyett szép sötétkék tornacipőt hordott. Néha kettőt, máskor négyet. Attól függően, hogy ki ült a hátára. A bátrabbakat két lábra állva vitte.

Egyszer aztán a négy cipőből kettőnek nyoma veszett. Mindenütt keresték őket, de hiába. - Jaj! Most mihez kezdjek? Így mindenkit csak két lábon járva vihetek, ha bátor, ha nem!- sopánkodott Lüketóni.
- Ne bánkódj, majd kapsz másik két cipőt! Szívesen veszünk neked, mert nagyon szeretünk. - mondták az emberek.
- De nekem ők kellenek. Már megszoktam őket. Nagyon kényelmesek, és jól érzem magam bennük. -pityergett Lüketóni.
- Akkor viszont nincs más hátra, a föld alól is elő kell kerítenünk őket. Én el is indulok. - mondta elszántan Stefánia a hatalmas rózsaszín elefánt, akit mindenki Fáninak becézett, és Lüketóni legjobb barátja volt.
- Honnan tudod, merre menj? - csodálkozott Lüketóni.
- Majd az ormányom mutatja az utat. Egy biztos a cipőiddel együtt fogok visszatérni.
- Várj Fáni, ne menj még. Feltétlenül el kell mondanom, hogy ki segíthet neked. Bármerre is jársz, keresd Dórit. Ő nagyon okos és kedves kislány. A tesómnak is ő segített, amikor mindig kergette a macska. - kiáltotta egy egér.
- Köszönöm szépen a jó tanácsot. - felelte Fáni, azzal felvette a hátizsákját és útnak indult, hogy megkeresse Lüketóni elveszett cipőit.

Jó ideje gyalogolt már, talán két várost is elhagyott, amikor elkezdett esni az eső. Először csak szemerkélt, aztán úgy rázendített, hogy szegény Fáni bőrigázott. Még az ormányából is csurgott a víz, akár kerti locsolónak is beállhatott volna.
- Ajaj! Jó lesz, ha keresek valami fedett helyet, mert a végén még megfázom.- gondolta az elefánt.

Szerencséjére éppen arra járt egy teherautó, ami olyan nagy volt, hogy akár két elefánt is elfért volna benne. A sofőr meglátta a mi ázott Fáninkat, és megesett rajta a szíve. Egy gombnyomással leengedte az ablakot.
-Szállj be gyorsan, cudar idő van!- kiáltotta.
- Szálljon be a légy! Nekem anyukám azt mondta, hogy soha sem szabad beülni idegenek autójába. A légy anyukája szerintem nem ilyen okos, ezért repkednek mindenhova a legyek. - magyarázta Fáni.
- Igazad van! Az én nevem Tamás, de mindenki Tominak hív.- mondta a teherautós. - Az enyém Stefánia, de mindenki Fáninak hív, mert az rövidebb. Ismered Dórit? - kérdezte az elefánt.
- Sok Dóri van ám! Melyikre gondolsz?
- Én csak egy Dóriról hallottam. Ő nagyon okos, és kedves és gyakran segít másoknak. A múltkor is segített az egérnek, akit folyton kergetett egy macska.- vágta rá Fáni.
- Tudom, ám kiről van szó! Szilvási Dóriról, aki ügyes, okos és nagyon jól rajzol. Gyakran kalandozik apukájával. Utaztak már repülő kindertojásban is, pont, amikor az egérhez mentek, akit említettél.- hencegett Tomi.
- Honnan tudsz te ennyi mindent Dóriról? - Csodálkozott Fáni.
? Onnan, hogy ismerem az apukáját. Én vagyok a beszállítója. Azért járok ekkora teherautóval.- mesélte Tomi.
- Mi az a beszállító? Aki mindenkinek azt mondja, hogy szálljon be az autójába?
- Nem! Dehogyis. Dóri apukája tetováló művész és van saját üzlete. Neki szállítok dolgokat. Most éppen pólókat viszek. Na, velem tartasz? Azt hiszem, ma Dóri éppen nála van.
- Ez esetben örömmel beszállok, mint a légy. - kuncogott Fáni és az ülésre huppant.
- Fő a biztonság! Mondta Tomi, és segített Fáninak bekapcsolni a biztonsági övet.
- Tomi! Szerinted van akkora póló nálad, ami még rám is jó? - kérdezte Fáni. Tudod, elefánt méret. És ha lehet, én inkább trikót szeretnék, mert az kényelmesebb, és különben is nyár van.
- Trikó még nem készült csak póló, de majd rendelünk egy szép nagyot csakis a te kedvedért.- ígérte Tomi. Közben meg is érkeztünk.

Dóri kíváncsi természetű, ezért gyorsan be is hívta Fánit a szobába, hogy kiderítse, minek köszönheti a szerencsét, hogy egy ilyen kedves rózsaszín elefánt jött el hozzá látogatóba. Fáni a szőnyegre telepedett, levette a hátizsákját, majd elmesélte Lüketóni történetét töviről hegyire. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy elveszett Lüketóni 4 cipőjéből kettő, és most teljesen vigasztalhatatlan, nem bírta tovább és sírva fakadt.
- Ne sírj kedves Fáni! Majd én segítek neked megkeresni Lüketóni cipőit. Számíthatsz rám. Addig is hozok neked egy zsepit, hogy kifújhasd az ormányod.- mosolygott Dóri.
- Köszönöm, de van a hátizsákomban. Sosem indulok útnak zsebkendő nélkül.- felelte Fáni, és kinyitotta a hátizsákját.
- Egyszerűen nem hiszek a szememnek! Végig itt voltatok a zsákomban? - kiáltotta, és mérgesen a földre dobta a két elveszettnek hitt tornacipőt.
- Mi csak elbújtunk, hogy mókázzunk egy kicsit.- mondták a cipők.
- Ejnye! Ez nagyon nem volt szép tőletek!- kezdte Dóri. Mindenkinek sok szomorúságot okoztatok. Főleg Lüketóninak.
- De unatkoztunk.- mentegetőztek a cipők.
- Akkor sem szabad ilyet csinálni! Fáni elindult, hogy megkeressen titeket, közben jól megázott, és ha nem Tomival találkozik, útközben és teljesen eltéved? Ki tudja, mekkora baj is lehetett volna? - magyarázta Dóri. Máskor, ha unatkoztok, szóljatok Lüketóninak, hogy vegyen fel titeket is a lábára és menjetek együtt valahová, vagy ha éppen nem ér rá, akkor beszélgessetek Fánival, vagy rajzoljatok egy szép képet.
- Igazad van Dóri! Ne haragudj! És te se Fáni. - kérték a cipők.
- Rendben, nem haragszunk, de majd Lüketónitól is kérjetek bocsánatot, aztán ne legyen több bujkálás!- mondta Dóri mosolyogva.
- Megígérjük!- felelték a cipők.