Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Maya gyűrűje

Maya és Tapi

Maya 11 éves. Igazi világjáró. Izraelben született, de lakott már Kanadában és Budapesten is. Héberül és magyarul kitűnően beszél, és az angollal is elboldogul. Szeret olvasni, nagyon jól tanul. Nagyon szereti az állatokat. Legnagyobb kedvence Tapi, a kutyája.

A kis gézengúz maga választott családot. Egyszerűen bement Mayáék teraszára, és úgy tett, mintha mindig is ott lakott volna. Lehetetlen volt ellenállni neki, így aztán nem is volt kérdés, hogy velük maradhat-e. Már több mint két éves. Igazi energiabomba, aki imád játszani és kergetőzni. Mi mást is tehetne, hisz ezért kutya, nem igaz? Igen ám, de nem minden kutya keveredik olyan kalandokba, mint ő. Vegyük például az október 11-én történ esetet.

Maya meg ő békésen sétáltak, amikor Tapi meglátott egy csigát, aki egyáltalán nem olyan volt, mint egy átlagos csiga, ezért gondolta közelebbről is szemügyre veszi, sőt, felkapja és odaviszi Mayának, elvégre nem minden nap lát az ember színes házú csigát.

Színes házú csiga

Odaszaladt hát, hogy felkapja a csigát, ám mire odaért, a csiga gördeszkára pattant és elszáguldott. Tapinak se kellett több. Úgy rohant utána, mintha ágyúból lőtték volna ki.

- Tapi! Várj meg! Hová rohansz? - kiáltotta Maya

Tapi nagyon szerette volna utolérni a csigát, de bárhogy is igyekezett, szem elől tévesztette. Izgatottan vissza szaladt Mayához, és azt mondta

- Gyere, keressük meg azt a csigát! Olyan szép, hogy mindenképpen látnod kell!
- De, hol keressük? Már árkon-bokron túl van. Láttam, hogy elszáguldott. - felelte Maya.
- Kérlek! Hamar megtaláljuk, ha felveszed azt a fura cipőt, aminek kerekei vannak.
- A görkorcsolyára gondolsz, ami ős régi és a padláson találtam? - csodálkozott Maya.
- Bizony! Az a szép rózsaszín! - mondta lelkesen Tapi.

Görkorcsolya

- Nem is tudtam, hogy te ismered a színeket. Azt hittem, hogy a kutyák csak fekete-fehérben látnak. - vágta rá Maya
- Hogyne ismerném, hisz én különleges vagyok. - mondta büszkén Tapi.
- Na, jó, nem bánom. De aztán csak lassan menjünk! Nem szeretnék hasra esni. - kérte Maya
- Ne aggódj! Csak kapaszkodj a pórázomba, majd én, húzlak!
- Na, ettől tartottam. Tudod, hogy nem vagyok egy sport lady, inkább olvasni szeretek, bár gördeszkán száguldó csigát keresni izgalmasan hangzik. Ki tudja, hol kötünk ki. Egy perc és elkészülök - felelte Maya és elment felvenni a görkorcsolyát.
- Arra gondoltam, hogy minden közeli bokorba beszimatolok, hátha az egyik alá gurult be a csiga, gondolván, hogy túljárhat az eszemen.- mondta hencegve Tapi
- Nem bánom. Amíg te a bokrokban kutatsz, én olvasok. Így egyikünk sem fog unatkozni.
- És, ha te hamarabb megtalálnád a csigát, mint én? Na, légyszi ne olvass. - kérte Tapi és olyan szépen és ártatlanul nézett a barna szemeivel, ahogy csak tudott.
- Rendben, te ravaszdi. Aztán ajánlom, hogy kedves legyen a te színes házú csigád! - mosolygott Maya és megsimogatta Tapi fejét.

Tapi bár izgatott volt, nagyon vigyázott Mayára. Nem húzta nagyon gyorsan, csak pont, amennyire kellett. Igazán jó mulatság volt. Maya egyáltalán nem félt, sőt! Nagyokat kacagott, miközben kiáltotta „gördeszkás csiga, bújj elő!” Néhány járókelő furcsán nézett rá, de ez őt, cseppet sem zavarta. Egy óra múlva azért már úgy érezte, szívesen leülne, hogy kifújja magát, ezért azt mondta:

- Még két bokrot megnézünk, aztán pihenő. Remélem, előkerül a csiga, mielőtt még sötét lesz.
- Jól hallottam? A színes hátú csigát keresed? - szólt egy hang
- Igen, de ki kérdezi? - csodálkozott Maya, mivel senkit sem látott
- Hát én! A kicsi fonal csiga - jött a válasz
- Hol vagy? - csodálkozott Maya
- A bal lábad mellett. Ha leguggolsz, meglátsz.

Maya óvatosan leguggolt, nagyon ügyelt rá, hogy nehogy véletlenül a kis csigára lépjen. Tényleg ott volt a bal lábánál.

fonalcsiga

- Szia! Maya vagyok. Igazán nagyon aranyos kis csiga vagy. Itt laksz a környéken? Ismered a színes házú csigát? Talán láttad, merre száguldott a gördeszkáján?
- Persze, hogy ismerem. Ő a vőlegényem. Majd össze is házasodunk, amint sikerül teljesítenie a kívánságom. - felelte a csiga
- De izgalmas! És mi a kívánságod? - kérdezte Maya
- Az, hogy adja egy kedves, széplánynak a drágakövet, ami a házában van, mert nekem ugyan nem kell.
- Miért nem? Talán nem csillog elég szépen?
- Dehogynem! Csak tudod, engem nem érdekelnek az anyagi javak, mindenünk megvan, amiről csak álmodhatunk. Meg aztán mit csinálnék én egy gyémánttal? Ujjam sincs, amire húzhatnám a gyűrűt. Eladni meg nem szeretném, mert megfizethetetlen. Ezért döntöttem úgy, hogy keressen egy lányt, aki megérdemli - felelte a csiga
- Nagyon kedves és jó szívű csiga vagy. - mondta Maya
- Köszönöm. Talán ezért nincs könnyű dolga az én lovagomnak, hogy olyan lányt találjon, aki méltó rá, hogy megkapja a gyűrűt. De talán lehetne a tiéd!
- Az enyém? - csodálkozott Maya
- Igen! Azt is megmondom, hogy miért. Te nagyon kedves és okos vagy, nem vagy hiú, mint a legtöbb veled egykorú lány, és ami a legfontosabb, nagyon szereted az állatokat. Szerintem ennyi elég ok arra, hogy a tiéd legyen a gyűrű. - magyarázta a csiga kisasszony
- Egyetértek! Feltéve, ha megmondod a kutya barátodnak, hogy tegyen le, mert már mindenem csupa nyál. - szólt egy hang Tapi szájából.
- Tapi! Megtaláltad a színes házú csigát? Hozd ide szépen és tedd le elém! - kérte Maya

Tapi természetesen szót fogadott. A csiga megkönnyebbült, majd a fűbe dörgölőzött, remélve, hogy megszabadul a felesleges nyáltól. Mulatságos látvány volt.

Amikor elkészült, felemelte a színes csigaházát, és kipottyant belőle egy csodaszép gyémántgyűrű.

- Nos, ez a gyűrű rengeteg ideje várja már, hogy valaki ujján tündökölhessen. Próbáld hát fel kérlek, és ha illik az ujjadra, fogadd el tőlünk. Akkor végre feleségül vehetem az én drágaságomat. És nem mellesleg tudom, hogy ma van a születésnapod. Nálad jobb helyen nem is lehetne.

Maya felpróbálta a gyűrűt. Tökéletesen illett hozzá. Csak úgy ragyogott! Azt nem tudni, hogy valóban gyémánt volt-e, de az biztos, hogy ez volt a legszebb ajándék, amit két különleges csigától kaphatott.

- Nagyon szépen köszönöm a kedvességeteket és sok boldogságot kívánok! - mondta meghatódva Maya
- Mi is köszönjük, hogy megtaláltatok minket és végre boldogok lehetünk. - felelték a csigák
- Bocsánat a nyálfürdőért! - tette hozzá Tapi
- Ideje indulnunk! Máskor is eljövünk, és még egyszer köszönöm ezt a szép gyűrűt!

Maya ezt már kiabálta, mert Tapi futásnak eredt, amitől olyan gyorsan száguldott a görkorcsolya, mintha csak repültek volna. Mire hazaértek, kezdődhetett is a szülinapi mulatság. Tapinak is jutott ám pár finom falat. Egy szó, mint száz: ez volt Maya legsportosabb és legizgalmasabb születésnapi kalandja.