Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
Neighbour Art: Koncz Erika - meseíró
Szabad Föld online: Akaraterőből meseíró Népszabadság online: A tetovált meselány
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje Voilamode: Gyönyörű mesék egy vadóc rocker lánytól

Nóri és a nagy titok

Nóri 5 és fél éves. Régen Debrecenben lakott, ám fél éve Sydneybe költöztek. Eleinte furcsa és szokatlan volt, hogy mindenki angolul beszél körülötte, de mivel ő nagyon okos kislány, hamar belejött. Már barátokat is szerzett. Van köztük olyan, aki igazán különleges. Ki ő és hogyan találkoztak? Ebből a meséből kiderül.

Egy szép napon Nóri az osztálytársaival a Sydney-i Operaház színháztermébe ment, hogy megnézzenek egy szép színdarabot egy unikornisról. Mindenki nagyon izgatottan várta az előadást. Hogy jobban teljen az idő, Nóri mindenféle érdekeset mondott a többieknek.

- Ebben az operában van a világ legnagyobb színpadi függönye.
- Tényleg? - csodálkoztak a gyerekek.
- Bizony!
- Honnan tudsz te erről?
- Anyukám mondta. Tudjátok, ő nagyon sok mindenről szokott nekem olvasni. Sokat tanulok tőle.
- Az szuper! Tudsz még más érdekeset is az operaházról?
- Igen!
- Na, mit?
- A hangversenyteremben van a világ legnagyobb mechanikus orgonája. Nagyon sok sípja van.
- Hú! De fogadok, hogy azt nem tudod, hogy pontosan mennyi!
- Hogyne tudnám! Anyukám ezt is elmondta, én pedig megjegyeztem.
- Na, mennyi?
- 10.500. - mondta büszkén Nóri.
- A mindenit! Az bizony jó sok lehet! - ámultak a többiek.
- Szerintem is. Remélem, hogy egyszer majd megnézzük ezt a híres orgonát.
- Neked apukád is ilyen okos?
- Bizony! Ő is nagyon sok mindent tud.

Már éppen el akarta mesélni, mi mindenhez ért az ő okos apukája, amikor elkezdődött az előadás. Mindenki elcsendesedett és izgatottan figyelt. Hamarosan egy csodaszép unikornis jelent meg a színpadon. Fehér színű volt, de a sörénye rózsaszín. Kecsesen és könnyedén mozgott, pedig akkora volt, hogy az összes gyerek elfért volna rajta, sőt, talán még a tanárok és a szülők is, akik ott voltak.

- Mit nem adnék, ha felülhetnék rá! Vagy csak egészen közelről láthatnám - ábrándozott Nóri.

Ekkor az unikornis Nóri felé fordította a szarvát. Egy szót sem szólt, de a gondolatai eljutottak hozzá. „Biztos minden gyerek szívesen találkozna velem, de én téged választottalak. Egyébként Jázmin vagyok! Ha vége a műsornak és mindenki elment, az operaház előtt várlak, kedves Nóri. A szüleid is jöhetnek.”

- Ez most komoly, vagy csak képzeltem? - morfondírozott Nóri.

Hatalmas sikere volt az előadásnak. Mindenki állva tapsolt. Amikor minden elcsendesedett és csak Nóri és a szülei voltak az operaház előtt, megjelent az unikornis, épp úgy, ahogy ígérte.

- Hát mégis igaz? - ámult Nóri.
- Bizony az! - mosolygott Jázmin.
- Hogyhogy engem választottál?
- Azért, mert szerintem te vagy a legbátrabb, legnagyszerűbb kislány, aki valaha Debrecenből Sydneybe költözött. - mondta kedvesen az unikornis.
- Hát te erről is tudsz? - ámult Nóri.
- Bizony! Én mindent tudok, amit tudni érdemes. Azt is tudom, hogy hiányoznak a nagymamáid és a Peti meg a Bea is. Ha akarod, meglátogatjuk őket.
- Most átrepüljük a Földet, hogy Debrecenbe érjünk?
- Át bizony! Ez a ti estétek!
- De jó! - ugrált Nóri örömében.
- Nagyon köszönjük, hogy mi is mehetünk! - mondta anya mosolyogva.
- Ez csak természetes.

Anya és apa olyan fáradtak voltak, hogy nyomban el is aludtak Jázmin hátán. Nóri persze ébren volt, semmit nem akart elszalasztani.

- Jó is, hogy magunk között vagyunk. Szeretnék neked elmondani egy titkot.
- Nekem bármit elmondhatsz, nem fecsegem ki senkinek. - mondta suttogva Nóri.
- Ebben biztos vagyok. Ezért is mondom el neked. Azt hiszem, nagyon meglepő lesz.
- Az nem baj. Szeretem a meghökkentő dolgokat.
- Arról van szó, hogy én igazából ember vagyok. Méghozzá hercegnő.
- Tényleg? Akkor hogyhogy most egyszarvú vagy? Talán elvarázsolt valaki?
- Én saját magamat. Titokban bementem a nagymamám könyvtárába és lapozgatni kezdtem a varázskönyvét. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy nem vettem észre, hogy bejött a nagymama és rajtakapott, hogy a dolgai között turkálok. Nagyon szeretem őt és nem akartam, hogy mérges legyen rám. Bocsánatot akartam kérni, de valahogy nem jöttek szavak a számra. A nagymama meg közben azt mondta, hogy szólaljak meg, ne üljek, mint a sült hal. Izgalmamban gyorsan felolvastam, amit éppen akkor láttam a könyvben. Hát így lettem én hercegnőből unikornis.
- Azta! És hogyhogy nem változtatott vissza a nagymamád?
- Azt hiszem, azt akarta, hogy tanuljak a dologból és többé ne turkáljak a dolgai között.
- Azt hiszem, túl szigorú a nagymamád.
- Á, nem vészes. Tulajdonképpen szeretek egyszarvú lenni csak néha hiányzik a többi hercegnő, meg a bálok. Mindenki azt hiszi, hogy beteg vagyok, és ezért nem jár hozzánk senki.
- És sehogy se lehet megszűntetni a varázslatot?
- De. Egyetlenegy módon, csak hát eddig még senkinek sem sikerült.
- Hogyhogy?
- Tudod, én nagyon nem szeretem, ha fésülgetik a hajamat, magamnak meg nincs türelmem kifésülni. Világéletemben kócosan jártam, szegény szüleim hiába mondták, hogy fésülködjek, mert hercegnő vagyok, nem utcagyerek. A nagymama végül azt mondta, hogyha végre megengedem, hogy valaki megfésüljön, megtörik a varázs.
- Én szívesen megpróbálom, ha akarod, de majd akkor, ha már voltunk a rokonaimnál és visszaértünk Sydneybe. Addig legalább lesz időd összeszedni a bátorságod.
- Jó ötlet. Ígérem, megteszem, amit tudok.

Mindenki nagyon örült, hogy újra láthatja Nórit és a szüleit. Hatalmas lakomát csaptak a tiszteletükre. Nóri rengeteget mesélt Ausztráliáról és az ottani barátairól, meg persze az előadásról is egy kicsit, de semmi titkosat. Nagyon jól érezték magukat együtt. Amikor a búcsúzásra került a sor, senki sem szomorkodott nagyon, mert tudták, hogy találkoznak majd, amikor tudnak, addig pedig interneten keresztül tartják a kapcsolatot egymással.

Jázmin kicsit unatkozott, amíg Nórira és a szüleire várt, ezért elnyomta az álom. Arról álmodott, hogy bál van náluk és mindenki ott van, akit szeret. Természetesen Nóri is, méghozzá egy csodaszép kék ruhában. Olyan szépben, amilyen egy hercegnőnek sincs. esetleg a mesében.

Nóri a bálban.

Nóri hangja ébresztette fel.

- Indulhatunk, kedves Jázmin?
- Hát persze! Nagyon szépet álmodtam ám. Te is benne voltál.
- Talán egyszer valóra válik, csak ki kell várni. - mondta kedvesen Nóri.
- Remélem. Most induljunk, mert hosszú az út és még a fésülés is hátravan.

Hogy sikerült-e Nórinak kifésülnie Jázmin haját? Még szép, hiszen olyan óvatosan csinálta, hogy szinte észre sem vette. Így történt, hogy az egyszarvúból újra hercegnő lett. Többé nem volt zárva a palota kapuja és újra élhettek társasági életet. Jázmin álma is valóra vált. Láthatta a régi barátnőit és Nórit is a szép kék ruhában. Fésülködni azóta se szeret, de ha muszáj, mindig Nórit kéri meg, hogy segítsen elrendezni rakoncátlan, rózsaszín haját.