Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Lüketóni Romhányba utazik

Ma reggel Lüketóni nagyon fáradtan ébredt. Nyűgös volt, egykedvű és unott.
Azt hiszem a borús időjárás lehetett az oka. Minden esetre úgy határozott, hogy ma lustálkodni fog egész álló nap. Ő, aki mindig olyan készséges és segítőkész volt, most úgy döntött, hogy ez egyszer ki se dugja még az orra hegyét se a szobájából. Odakint persze már várta a türelmetlen gyereksereg. Mindenki az ő hátán akart lovagolni, mivel köztudomású, hogy Lüketóni az egyetlen póni a világon, aki patkó helyett tornacipőt visel, még hozzá sötétkéket.
- Hol van Lüketóni? Mikor jön már? Máskor már rég itt szokott lenni, sőt még ő vár ránk. méltatlankodtak az emberek.
- Persze! Jó, hogyha mindig kéznél vagyok, és csak egy szavatokba kerül, és már kapom is fel a tornacipőket. Egyszer kettőt, máskor négyet. Mindenki kénye kedve szerint, de ma ez másképp lesz. Ha olyan fontos vagyok, kivárják, még eljön a holnap.- gondolta Lüketóni és hangos horkolásba, fújtatásba kezdett.

Javában aludt már, amikor hirtelen kellemes meleget érzett az arcán. Olyan volt, mint egy simogatás.
- Szép jó reggelt Lüketóni! Nagyon örülök neked.- szólt egy hang, ami olyan bársonyos és kedves volt, akár egy tündéré.
- Ki vagy te? Szeretném tudni, mert ilyen szépet bizony még sohasem álmodtam.- felelt Lüketóni.
- Én a Naphercegnő vagyok és biztosíthatlak, hogy nem álmodsz. Nyisd csak ki bártan a szemed.

Lüketóni kinyitotta hát a szemét. Kicsit sem félt. A Naphercegnő gyönyörű volt. Csodásan tündöklő ruhát viselt, és a haja a napkorong minden árnyalatában pompázott.
- A nemjóját, de csodálatos vagy!- rikkantotta Lüketóni. Minek köszönhetem a szerencsét, hogy egy ilyen tünemény jött el hozzám?
- Pszt! Halkan, még meghallják és bejön valaki! Most nem szabad. Csakis veled van beszélnivalóm.- suttogta a Naphercegnő.
- Igenis értettem, miről lenne szó? - kérdezte halkan Lüketóni.
- Szeretném, ha elutaznál Romhányba Sárihoz, aki egy nagyon okos és kedves kislány.- kezdte a Naphercegnő.
- Jó, majd holnap. Ma én elhatároztam, hogy nem megyek ki a szobámból. - vágta rá a póni.
- Nem is kell, mert majd viszlek! Jó móka lesz, majd meglátod, csak egyezz bele, kérlek!- mosolygott a Naphercegnő, méghozzá olyan kedvesen, hogy senki sem tudott volna ellenállni neki. A nemes szívű Lüketóni meg aztán végképp nem.
- Jó, csak mert ilyen szépen kéred! Mennyi cipőt vigyek? Kettőt, vagy négyet? Bátor kislányhoz megyünk, vagy félőshöz? Két lábon állva viszem majd vagy négy? - érdeklődött Lüketóni.
- Hogy bátor, vagy sem, azt majd meglátod te magad, ha odaértünk. Hozd az összes cipőt, az a biztos.- felelte a Naphercegnő.
- De, hogy megyünk ki innen úgy, hogy a többiek ne lássanak meg? Ha kidugom az orrom, rögvest a hátamra pattannak a gyerkőcök, mert alapvetően nagyon kedves és barátságos vagyok, csak hát ma úgy terveztem, hogy duzzogós napot tartok. Kíváncsi voltam, meddig bírják nélkülem, de látom nem sokáig. - vigyorgott Lüketóni.
- Csak bízd ide! Megyünk az ablakon át! Nem kell mást tenned, mint jó erősen kapaszkodni a hajamba.- magyarázta a Naphercegnő.
- A hajadba? És nem fog fájni? - aggódott a póni.
- De nem ám! Fénysebességgel utazunk. El se hiszed majd, milyen gyorsan Sárihoz érünk. De most már irány az ablak. Addig kérdezősködsz, hogy lemegy a nap, mire elindulunk.
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces,- gondolta Lüketóni, de persze nem mondta hangosan, mert nem volt pimaszkodós típus és különben is, mire még egy gondolat átfutott az agyán, már Romhányban is voltak, pontosan Sáriék háza előtt.
Most, hogyan tovább? - kérdezte Lüketóni.
- Ne mindent tőlem várj. Legyél kreatív. Mondjuk, használd a csengőt! Én már itt sem vagyok.- felelte a Naphercegnő, és az égbolton is termett, hogy ragyogásával jó kedvet hozzon mindenkinek.
- Na, jól van, becsöngetek.- szánta el magát Lüketóni.

Hipp-hopp, ajtót nyitott Valcsi, Sári anyukája.

- Sári még reggelizik, de mindjárt végez. Kérsz addig valamit, kedves Lüketóni? - kérdezte
- Te ismersz engem? - csodálkozott a póni.
- Mi az, hogy! Téged mindenki ismer. Mi több, te vagy Sári legnagyobb kedvence. Minden állatot szeret, de a lovakat különösen. Érted meg egyenesen odavan.- mesélte Valcsi.
- Hát, ennek igazán örülök! Ez esetben rágcsálnék egy kis sárgarépát, mi alatt várakozom.- mosolygott Lüketóni.
- Amíg te falatozol a répából, ami szerintem is lovaknak való, ezért nem is szeretem, beszélgethetünk? - kérdezte Sári, aki idő közben megérkezett, méghozzá három szép nagy répával a kezében.
- Ne izgulj, ügetés közben is tudok ám enni.- felelte Lüketóni.
- Tudom, de én most mégis inkább beszélgetni szeretnék veled, ha nem bánod.- kérte Sári. - Rendicsek!- vágta rá Lüketóni és Sárival egy fa alá telepedtek.
Anyukádtól tudom, hogy te egy igazi állatbarát vagy, és emellett jól is tanulsz.- kezdte Lüketóni.
- Hát az igaz.- felelte szerényen Sári. Az állatokkal minden sokkal egyszerűbb. Az állatok nem olyan bonyolultak.
- Úgy gondolod? Szerintem nagyon is nagy dolog, hogy te ilyen jól kijössz az állatokkal. Jó szívű vagy és kedves. Én naponta sok-sok embert viszek a hátamon. Ők is kedvesek, de nem ért ám mindenki. Nem mindenkivel van meg az összhang. Sokan nem tudják, hogy nem kell félni, nem fognak leesni, és csak úgy csimpaszkodnak belém. Nem lazítják el magukat és ettől mindkettőnknek sokkal nehezebb. Igen is legyél rá büszke, hogy te érted az állatokat. Van is egy jó ötletem! Segítesz nekem, és a többi állatnak, akikről sokat tudsz? - Kérdezte Lüketóni.
- Még szép! de miben? Sajnos nem fogadhatok be minden állatot, mert nincs annyi hely nálunk. Pedig megtenném.- mosolygott Sári.
- Abban biztos vagyok, de nem erre gondoltam, hanem arra, hogy mondd el azt a sok-sok okos dolgot a többi gyereknek is, amit az állatokról tudni kell. Hogyan kell bánni velünk, mit nem szabad, mit szeretünk, mit nem. A többi gyereknek bőven van még mit tanulnia ezen a téren. Segíts nekik. Van hozzá kedved? - Kérdezte a póni.
- Ígérem, a kedvedért megpróbálom.- felelte Sári.

Attól a naptól, ha Lüketóninak elege volt, vagy csak egy picit másra vágyott, nem duzzogott, hanem felkerekedett és elment Sárihoz. Beszélgettek, mókáztak. Mikor mihez volt kedvük. Egy biztos. Csodás napokat töltöttek együtt.