Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Rozi 8. szülinapja

Ti hisztek benne, hogy ha valamit nagyon szeretnénk, és mindent megteszünk érte, akkor valóra válik? Én igen. Persze nekem könnyű, mert én bármit el tudok képzelni, így szerintem minden lehetséges. Különösen, hogyha jó dolgokról van szó.
Ha ti nem vagytok ilyen szerencsés természetűek, kezdetnek az is elég, ha belátjátok, hogy a mesében bármi megtörténhet. A többi majd eldől, mire a történet végére érek. No, de kezdjük az elején! Mai mesém főhőse Rozi. Minden érdekli és mindenről van véleménye. Semmi sem kerüli el a figyelmét. Ügyesen rajzol, szeret Anyukájával sütit sütni, Krisztiánnal motorozni, és nagy állatbarát. Legnagyobb kedvence Csipás, a macska. Amikor csak teheti, meglátogatja.
Csipás nem az a barátkozós típus, de őt nagyon szereti, és mindig örül neki, ha találkoznak. Április 26-án annyira izgatott volt, hogy már-már megfordult a fejében, hogy fel-alá járkál, amíg Rozi oda nem ér, de gyorsan elhessegette a gondolatot, mert méltóságteljesen heverészni sokkal kényelmesebb.

Csipás

Hamarosan meg is érkezett a várva várt vendég.
- Hát itt vagy végre, te szülinapos! Már nagyon vártalak.
- Szia, Csipás! Emlékszel, hogy ma van a szülinapom? Ez nagyon kedves tőled.
- Már hogyne emlékeznék! Még ajándékot is kapsz tőlem, elvégre nem minden nap 8 éves az ember!
- De jó! Milyen ajándékot kapok? Valami lányosat? Vagy finomságot? - kérdezte izgatottan Rozi
- Nos, van egy csibe, aki nagyon unta már, hogy amikor elalszik, folyton kipingálja egy nyuszi, ezért fogta magát és odébbállt. - kezdte Csipás
- Ez most komoly? - csodálkozott Rozi
- Igen! Először én se akartam elhinni a sztoriját, azt hittem, csak azért mondja, hogy ne egyem meg, de aztán mutatott egy képet. Gondoltam, a saját szememnek csak hihetek. - felelte Csipás, majd elővette a bizonyítékot

Csicsiri

- Ejha! Ez nem semmi. Nem lehet egy nagy festőművész ez a nyuszi, ha így felmérgesítette a csibét. - nevetett Rozi
- Hát nem! - vágta rá a csibe, aki idő közben előbújt az ágy alól.
- Szia, csibe. Én Rozi vagyok, és ma van a 8. szülinapom. Téged hogy hívnak, és hogy kerültél ide Óbudára?
- Szia, Rozi. Csicsiri vagyok, és te vagy minden reményem. A nyuszi azt mondta, hogy ha találok valakit, aki sokkal szebben rajzol vagy fest, mint ő, és be is tudom bizonyítani, akkor megígéri, hogy beiratkozik egy rajztanfolyamra, és nem fog többé elcsúfítani engem a pacsmagolásával. Persze ezt nem így mondta, mert ő azt hiszi, hogy művész, de igazából nagyon amatőr. Nem tud festeni, csak szeret. - magyarázta Csicsiri.
- Értem! Ez esetben a legjobb helyre jöttél. Most anyukám testvérénél, Haminál vagyunk és ő tetováló művész. Nagyon ügyes ám! De azt még mindig nem tudom, honnan tudtad, hogy ide kell jönnöd.
- Jaj, a tetoválás az fáj! Legalábbis úgy hallottam! - sopánkodott a csibe.
- Ne félj, nem fog rád tetoválni, viszont van egy csomó jó filce. Olyan is, amivel az emberek bőrére lehet rajzolni. Szerintem akad nála csibékre való filc is. Majd én kérek tőle, aztán rajzolok rád mindenféle szépet. De csak akkor, ha elárulod, hogy kerültél Csipáshoz. - mondta lelkesen Rozi
- Az úgy volt, hogy mielőtt elaludtam, nagyon erősen kívántam, hogy találjak valakit, aki szépen rajzol, és arra is gondoltam, hogy még egy bátorság próbát is kiállnék, ha teljesülhetne a kívánságom, hogy jobban tudjam értékelni. Azért valljuk be, egész jól tudok kívánni, elvégre nem kis bátorság egy macska orra előtt kikötni és nem elszaladni. - magyarázta Csicsiri.
- Tényleg bátor vagy, de tudom ám, hogy Csipás nem evett volna meg téged! Hami és a Tomi nagyon jól bánnak az állataikkal. Az összes macskával és kutyával.

Hami, Tomi, Csipás és a többiek.

Sosem ennének ártatlan kis csibét, de persze te ezt nem tudhattad előre. Na, mindjárt jövök, és kezdődhet a rajzolós móka. - felelte Rozi majd elment, hogy szerezzen csibefilcet.

Amíg várakoztak, a csibe kérdezősködni kezdett.

- Tényleg nem ettél volna meg? És Rozi tényleg nagyon ügyesen rajzol?
- Igen, tényleg. Nagyon szeret rajzolni és tehetséges is. Szerintem Hamitól örökölte és egy nap majd ő is híres művésznő lesz. Ez a megérzésem. Tudod, én nagyon szeretem a Rozit, és tudtam, hogy örülni fog, hogy egy csibére rajzolhat. Szerintem ez jó szülinapi ajándék neki. - mondta kedvesen Csipás
- Szóval nem ettél volna meg, de tetszett, hogy félek, mi? - vágta rá a csibe
- Még szép! Mégis csak én vagyok a ház ura!
- Na, itt is vagyok. Ne félj, szépen rajzolok. Emberekre is szoktam, ha megengedik. A múltkor is rajzoltam a Robira. Még virágokat is, hogy egy kicsit lányosabb legyen. A homlokára is akartam alkotni valamit, de azt mondta, hogy azt inkább ne. - mesélte Rozi
- De jó! Rám bárhova rajzolhatsz. Az a lényeg, hogy nagyon szép legyek, és megpukkadjon a nyuszi. - lelkesedett a csibe.
- Szép leszel. Ha megpukkadni nem is fog, biztos elmegy a rajztanfolyamra, ahogy megígérte. - mosolygott Rozi
- Már alig várom! - örvendezett Csicsiri
- Tudod mit? Megkérem a Tomit, hogy adjon neked fényképeket. Ő nagyon ügyes fotós, és ha megmutatod a nyuszinak, hogy mennyi macska meg kutya van itt, akkor majd biztos nagyon meglepődik, hogy milyen bátor vagy. A szép rajzoktól meg egyenesen elájul. - mondta Rozi
- De nehogy elmondd a nyuszinak, hogy mi nem eszünk meg senkit! Hadd reszkessen egy kicsit. - tette hozzá Csipás
Mindent köszönök! - örvendezett a Csibe
- Én is köszönöm, hogy rajzolhattam rád, és neked is köszönöm Csipás, ezt a mókás szülinapot! - felelte Rozi
- Neked bármit! - mondta kedvesen Csipás
- Máskor is jöhetek?- kérdezte a csibe
- Persze, sőt ha akarod, hívd el a nyuszit és megtanítom rajzolni. - ajánlotta Rozi
- Már ha van mersze idejönni. - vágta rá Csipás, csak hogy az övé legyen az utolsó szó, és mindenki megtudja, ki az úr a háznál.
Hami, Kiki és Csicsi.