Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Róza a világhírű állatidomár

Soós Róza

Amit most elmesélek, az május 30-án történt még hozzá Soós Róza 5. születésnapján. Szerdai nap volt. Ragyogón sütött a nap, de nem volt hőség. Tökéletes volt az idő egy kis rollerezésre. Azt mondjátok, nagyon előreszaladtam, mert még nem is meséltem el, ki az a Róza? Na, jó! Akkor a legfontosabbakat megemlítem róla, aztán mesélem tovább a kalandot, mert már nagyon izgatott vagyok.
Szóval: Róza amellett, hogy szép, okos és kedves kislány, nagyon szereti az állatokat. Különösen a fekete párducokat. Szeret őzikéset és kutyásat is játszani kis húgával, Nusival. Egyik kedvenc időtöltése a rollerezés. Ja! A kakaót el ne felejtsem! Elengedhetetlen a reggeli és esti kakaózás. Ha valami még kimaradt volna, mesélés közben biztosan eszembe jut, de most már ideje megosztanom veletek, mi is történt rollerezés közben Rózával.

Amint nagyban rótta a köröket, egyszer csak észrevette, hogy az egyik bokor alatt napozik valaki. Messziről fekete kiscicának látszott. Róza kíváncsi természetű, ezért közelebb merészkedett. Egy hozzá nem értő, közelről is kismacskának nézte volna, ám Róza azonnal felismerte, hogy a bokor alatt lustálkodó feketeség nem más, mint egy fekete párduc kölyök. Rögtön meg is szólította:
- Szia, párduc koma! Róza vagyok. Nagyon örülök, hogy látlak! Ha tudnád, hányszor játszottam el, hogy én is fekete párduc vagyok, akárcsak te! De, hogy kerülsz ide? Nem Afrikában kéne lenned? - kérdezte
- Szia, Róza! De, igen ott is élünk mi fekete párducok, de meguntam az ottani életet, és gondoltam kipróbálok valami újat. Kis cicának akartam álcázni magam, de látom nem nagyon sikerült. - felelte a párduc
- Ne aggódj, remekül csináltad! Én is csak azért ismertelek fel, mert te vagy az egyik kedvenc állatom. Gyere, ugorj fel a rolleremre, megyünk még pár kört. Útközben elmesélheted, miért unalmas Afrikában, és hogyan is kerültél ide. - mosolygott Róza.
A párduc felpattant Róza mögé, és már suhantak is. Út közben elmesélte, hogy nem tudja pontosan, hogyan is került Afrikából Miskolcra, csak annyit tud, hogy tegnap elalvás előtt minden gondolata az volt, hogy máshol szeretne lenni, és nem szeretne átlagos párduc lenni. Neki nem elég, hogy nem úgy néz ki, mint egy leopárd, pedig sárga testű, fekete pöttyösnek is születhetett volna. Neki több kell annál, hogy ő fekete párduc. Valami nagyot szeretne véghezvinni. Olyat, amiről mindenki beszél.
- Érdekes! Tegnap este még Afrikában voltál, és mire felébredtél, itt találtad magad? - csodálkozott Róza
- Úgy valahogy! - felelte a párduc
- Szerencsés vagy ám, hogy pont a mi környékünkre kerültél. Én igazi állatbarát vagyok, biztosan kitaláljuk, hogyan legyél híres. De mindenben rám kell hallgatnod! - mondta Róza
- Jó, majd igyekszem szófogadó lenni. Mivel kezdjük? - kérdezte izgatottan a párduc
- Az lesz a legjobb, ha hazajössz velem pár napra. Nem tarthatlak meg, mert előbb-utóbb mindenki rájönne, hogy nem kiscica vagy, hanem nagymacska, mégpedig egy fekete párduc. Kitörne a pánik, mert az emberek félősek. Meg aztán tuti, hogy hiányolna téged anyukád. De biztosan csodás pár napot töltünk majd együtt. Te csak viselkedj úgy, mint egy édes kiscica. - magyarázta Róza
- Jó! Minden úgy lesz, ahogy szeretnéd! - ígérte a párduc
- Hát te mit találtál, Róza? - kérdezte anyukája, amikor meglátta a párducot.
Róza mindig igazat mond, és anyukája nagyon kedves, és megértő, ezért tudta, hogy bátran elmondhatja, hogy ki is a vendég, aki néhány napot velük szeretne tölteni.
- Jó, nem bánom, de csak 2 napig maradhat! Ennyi idő bőven elég lesz, hogy kitaláljátok, mitől is legyen híres a te párduc barátod. Aztán semmi felfordulás! Mindent csak okosan! - mondta anya
- Na, párduc koma most aztán össze kell szednünk magunkat. Nincs túl sok időnk bohóckodni. - szólt Róza
- Mi az a bohóckodás? - kérdezte a párduc
- Az, amikor valaki olyan dolgokat csinál, amin mindenki nevet. A bohócok igazából a cirkuszban lépnek fel. Ja, persze, te nem tudod mi az a cirkusz. - mosolygott Róza
- De, azt hiszem sejtem! Az egyik távolabbi rokonom a tigris, gyakran elszegődik karikákon átugrabugrálni. Számomra ezt jelenti a bohóckodás. Én nem tenném, de azt mondja, hogy finomakat kap enni cserébe, neki kényelmes, hogy nem kell vadásznia és szereti, ha csodálják. - mesélte a párduc
- Hát nem azt mondtad, hogy világhírű szeretnél lenni? A cirkusz remek hely. Már csak egy világszám kell, amivel felléphetünk. - biztatta Róza
- Jó ötlet, de tudod, én valami olyat szeretnék, amit még soha senki nem tett az állatvilágban. Sok mindenben különbözöm a többiektől. Ezért is gondoltam, hogy nem Afrikában van a helyem. - sóhajtott a párduc
- Például miben különbözöl? - kérdezte Róza.
- Leginkább abban, hogy nem szeretem a húst. Pedig szeretnem kéne, de csak azért eszem, mert ragadozó vagyok. Húst kell ennem és kész. - panaszkodott a párduc
- Ez aztán tényleg nem semmi! Húst azért kell enned, hogy nagy és erős legyél. Anyukám nagyon finomakat főz. Tudod, mi emberek megsütve esszük a husit, vagy bundában. De ígérem, hogy én nem erőltetem ebben a két napban a húsevést. - mosolygott Róza és megsimogatta a párduc fejét
- Nincs esetleg olyan ételetek, amiben gyümölcsök vannak? Otthon be se mertem vallani, hogy inkább gyümölcsöket ennék. Biztosan kinevettek volna.
- De, még mennyire, hogy van! Gyümölcs leves. Lehet bele tenni mindenfélét. Meggyet, barackot, szilvát, sőt még epret is. Ki mit szeret. Én szívesen készítek nektek. - javasolta anya
- Ez az! Legyen ez a világszámod! A fekete párduc, aki gyümölcs levest eszik. - lelkendezett Róza
- Jól hangzik, és nem is tűnik nehéznek! Egy perc alatt felhörpintem majd a finomságot. - kiáltotta a párduc
- Nem úgy van az! Ha már mutatványra készülünk, adjuk is meg a módját! - mondta határozottan Róza
- Mire gondolsz pontosan, kedves Róza?
- Szépen megtanulsz tányérból enni, kanállal. Ne félj nem lesz olyan nehéz! Hidegen is finom a gyümölcs leves, így az se baj, ha először magadra öntöd. - nevetett Róza
- Nem bánom! De biztos, hogy elég lesz erre két nap? - aggódott a párduc
- Ne félj, amíg engem látsz! Csak egy kis szorgalom kell semmi más.

Nagyon ízlett a párducnak a gyümölcsleves, és kanállal enni is egész ügyesen megtanult már. Azért egy előke nem ártott még neki, de Nusi,Róza kis húga szívesen adott egyet az övéből. Készen is álltak, a nagy napra.
- Na, párduc koma indulhatunk a Fővárosi Nagycirkuszba? Már nagyon várnak minket. Mi leszünk a fő műsorszám. - kérdezte lelkesen Róza
- Igen, persze, csak előtte aludhatunk egyet? - kérdezte a párduc
- Majd alszunk út közben az autóban. Eltart egy ideig, mire Miskolcról Budapestre érünk. Ott van a cirkusz. - nyugtatta meg Róza

A cirkuszban nagyon sokan voltak. Mindenki a fő műsorszámra volt kíváncsi. Csak kósza híreket hallottak valami fekete macskáról, aki most mutatkozik be először. Nem is sejtették, hogy egy fekete párduccal van dolguk, még hozzá nem is akármilyennel.
- Nem mehetnék mégis vissza inkább Afrikába? Bevallom, nagyon félek. - sopánkodott a párduc
- Nincs mitől félned! Ez életed nagy napja! Azért dolgoztunk ennyit, hogy valami különlegeset tehess. Itt az alkalom. Utána visszamehetsz anyukádhoz, és majd meglátod, milyen büszke lesz rád. ? mondta lelkesen Róza

Ment minden, mint a karikacsapás! Az emberek nem hittek a szemüknek! Nagyon tetszett nekik, a produkció. Nem tudni, hogy láthatják-e újra a híres fekete párducot, aki gyümölcs levest eszik, de egy biztos. Az egész világon mindenki hősként emlegeti Soós Rózát, az 5 éves állatidomárt.