Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

A szív és az ész

Egyik reggel a szív kalandozni vágyott, ezért felébresztette az észt.
- Te ész, figyi! Menjünk bulizni!
- Dehogy megyek! Egész eddig buliztunk. Aludni is kell. Legyen már eszed! - mondta az ész.
- Ne már! Ugye, nem jön megint a régi nóta? Vagy eljátszod itt nekem a másnapos dalt? A szívnek amúgy sem lehet parancsolni. Megyek, és kész! - döntötte el a szív.
- Jól van, de akkor legalább ne ész nélkül indulj a vakvilágba, te acélszív!
- Ezek szerint velem tartasz? - örvendezett a szív.
- Nem nagyon van más választásom, és ha belegondolsz, neked se. Ha már mindenképp útra kelünk, legalább legyen valami értelme - magyarázta az ész.
- Értelme, értelme! Az az értelme, hogy jól érezzük magunkat - méltatlankodott a szív.
- Jó, jó, értem. De te nemes vagy, ezért valami magasztosabb célt várnék tőled. Ha közben bulizunk is, annál jobb - jegyezte meg halkan az ész.
- Hm, nemes szív. Ez jól hangzik. Akkor már csak egy nemes cél kell - morfondírozott a szív. - Meg is van! Szerezzük meg az igazi elixírt! - javasolta a szív.
- Arra a bizonyos gitárhúrra gondolsz, amiből csak egyetlenegy van az egész világon? - kérdezte az ész.
- Arra bizony - felelte a szív. - Mi ez, ha nem nemes cél? Kalandnak se utolsó.
- Értem. De van egy kis bökkenő. Először is, hogy jutunk ki anélkül, hogy Ricsi észrevenné? Fura lenne, ha csak úgy eltűnnénk, amíg ő alszik, nem gondolod?
- Te vagy az ész, hát találj ki valamit! - vetette oda a szív.
- Ebben van valami - ismerte el az ész. - Tudom is, mi legyen. Intézzük úgy, hogy ő is velünk tartson!
- De hát ilyenkor ő még javában alszik. Kétlem, hogy örülne, ha felébresztenénk - felelte a szív.
- Márpedig annak mindenképpen örülne, ha az övé lenne az egyetlen igazi elixír. Nem azért, mert szüksége van rá, hiszen ő anélkül is zseniális. Csupán azért, mert jár neki. Intézzük úgy, hogy aludjon is, meg velünk is tartson! - javasolta az ész. - Egyszóval, álmodjon. Vegyük rá, hogy azt álmodja, hogy megszerzi a húrt.
- Jobb ötletem van! Mivel nemes szív vagyok, legyen inkább az, hogy valaki megszerzi Ricsinek a húrt, és cserébe jutalmat kap.
- Rendicsek - egyezett bele az ész. - Akkor hát, induljunk, hogy kiderítsük, kinek van elég bátorsága ahhoz, hogy megszerezze a húrt.

Mentek, mendegéltek, míg egyszer csak megláttak egy asszonyt feketében.
- Kérdezzük meg ezt az asszonyt, hátha ismer valami bátor legényt - mondta az ész.
- Jó, majd én megkérdezem - vállalkozott a szív.

A szív, mivel kedves volt és bátor, rögvest szimpatikus lett az asszonynak. Akkor még nem is tudták, hogy éppen a legjobb embert találták meg. Kiderült ugyanis, hogy az asszony feketében nem volt más, mint az, akinek a fiát száműzték a rock katonái, már réges-régen. Az asszony pedig nagyon szeretné már viszontlátni.
- Csodás! - örvendezett a szív. - Elég bátor a fiad ahhoz, hogy bemásszon a nagy, fehér cápa szájába? - kérdezte. - Ott van ugyanis az egyetlen elixír.
- Remélem, hogy igen - felelte az asszony. - Ha bemászik, és kihozza a cápa szájából az elixírt, akkor Ricsi megengedi, hogy visszatérjen a száműzetésből?
- Biztos vagyok benne. Hisz az ő nemes szívével beszélsz éppen - felelte az ész, aki tudta jól, mikor mit kell mondani.
- Hol van most a fiad? Tudsz róla, hogy hova száműzték? - kérdezte a szív.
- Annyit tudok, hogy jól van, és portás a Végállomás Motelben - válaszolta az asszony.
- Ezt meg honnan tudod? - kérdezte a szív.
- A télhercegnő mondta. Megsajnálta a fiamat, és engem is, amiért ilyen szomorú vagyok, ezért elintézte, hogy levelezhessünk olykor-olykor.
- Igazán kedves ez a Dominika. Így hívják ugyanis a télhercegnőt - jegyezte meg az ész, aki sokat tud. - Valahogy kapcsolatba kéne lépni vele. Hiszen ő hasznos segítség lehet. Már csak azért is, mert ő tudja, hol a Végállomás Motel, ráadásul tengerbiológus szeretne lenni, ezért biztosan ellátja majd a fiadat egy-két hasznos tanáccsal. Hogyan találkoztok, amikor jön a levelekért, hogy elvigye a száműzöttnek? - kérdezte az ész.
- Értem jön az éjféli lány, és ő visz el Dominikához - felelte az asszony.
- És honnan tudod, melyik nap jön? - kérdezte az ész.
- Érzi a szíve - válaszolta a szív. - Tuti, hogy így van.
- Így ám - helyeselt az asszony.
- És nincs valami kiskapu, hogy ne kelljen várni éjfélig? Elég korán van még az éjféli lányhoz - mondta az ész.
- Van egy megoldás. Ha a Rock ’n’ Roll démon idejön, és elrepít minket a Végállomás Motelbe, nyert ügyünk van. Ehhez persze nem kis bátorság szükségeltetik, hiszen ha túllő a célon, ki tudja, hol kötünk ki - mondta a szív.

Meghallotta ám ezt a Rock ’n’ Roll démon! Nyomban ott is termett, mégpedig tornádó formájában. Egyenesen a Végállomás Motelbe repítette a szívet és az észt. Ezúttal azért nem lőtt túl a célon, mert a motel környékét elég veszélyesnek találta, a cápáról nem is beszélve. Úgy gondolta, éppen elég szórakoztató lesz végignézni, hogyan mászik a száműzött a cápa szájába, hogy megszerezze az elixírt, a hőn áhított szabadságáért cserébe.

Eljutottak hát a száműzötthöz. Gyorsan elmondták neki, hogy mi a helyzet. A fiú félt ugyan, de gondolta, hogy ma, így vagy úgy, de vége lesz a rabságnak, ezért nem késlekedett. Nem maradt más hátra, mint megkeresni Klaudiát, a nagy fehér cápát.

Klaudia éppen aludt. Ebédre megevett egy egész tehenet, ami még számára se csekélység, főképp, ha figyelembe vesszük, hogy a tehén arrafelé meglehetősen ritka lakoma.

A száműzött, gondolván, hogy ma szerencsés nap köszöntött rá, tétovázás nélkül bemászott a cápa nyitott szájába.
Már elég régóta próbálta kihúzni az elixírt, nem sok sikerrel.
Klaudiának rengeteg foga van, nem könnyű tisztán tartani őket. Pláne, ha tehenet ebédel. Az elixír afféle fogselyemként szolgált.

Mire az összes fogán végighúzza, kellőképpen feszes lesz. Ezért olyan kiváló gitárhúr. Legalábbis a bölcsek szerint - márpedig ők biztosan tudják.

Miután végzett a száműzött az összes foggal, gondolkodni kezdett.
Mi lesz, ha Klaudia rájön, hogy nincs meg a fogselyme? Kotorászni kezdett a zsebében. Legnagyobb meglepetésére még mindig ott volt a bicikliküllő, amit még hetekkel ezelőtt kobozott el egy amatőr széffeltörőtől, aki a motel vendégeinek a kincseire pályázott.
Biztos, ami biztos alapon, gyorsan pótolta az elixírt a küllővel, aztán olyan gyorsan kereket oldott, hogy Klaudiának ideje sem volt felfogni a történteket. Az is lehet, hogy még mindig aludt, mint a tej.

Egy biztos. A száműzött visszatért. Hogy elixír lett-e a bicikliküllőből, azt nem tudni. Nézd meg a cápa szájában, ha mered, de legyen helyén a szíved és az eszed!