Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Ki van a kagylóban?

Hétfőn reggel Nikol kakaókortyolgatás közben azon tűnődött, vajon mivel töltik ma a napot. Hamarosan feltűnt a színen Matyi kutya.
- Szia, Matyi! Reggeli után lemegyünk a Duna partra kavicsot és kagylót gyűjtögetni?
- Vau.
- Ezt igennek veszem. De csak, ha anya is beleegyezik. - mondta Nikol
- Persze, hogy beleegyezem! - szólt anya, aki valami rejtélyes okból, mindig mindent hall
- De jó! - örült Nikol. És mehetek a kopogós cipőmben?
- Igen, hisz az a kedvenced és különben is ma van a névnapod! - mondta anya mosolyogva
- Köszönöm!
Alighogy a Duna partra értek, Matyi és Nikol már el is szaladt. Csak úgy kopogott az a bizonyos cipő Nikol lábacskáin.
- Gyere te is, anya! - kiáltotta
- Jó, jó megyek! Úgyis tudom merre mentek, csak a kopogást kell követnem. - gondolta anya és a két kis gézengúz után eredt.
Mire anya odaért, Nikol már meg is találta a számára legeslegszebb kagylót, Matyi pedig egy szép kavicsot nyalt éppen tisztára, hogy még szebben ragyogjon. Annyira tetszett neki, hogy gondolta jobb lesz, ha messzebbre viszi, talán még el is ássa.
- Nézd, anya milyen szép ez a kagyló! - örvendezett Nikol
- Tényleg csodaszép! Meghallgattad már, mit mond neked? - Miért? A kagylók tudnak beszélni? - csodálkozott Nikol
- Tedd a füledhez és meghallod! - mondta anya
- Csak egy halk búgást hallok! Nem értek belőle semmit! Anya kérlek, mondd meg neki, hogy úgy mondja, hogy én is értsem! - kérte Nikol és átnyújtotta a kagylót anyának
Amikor a kagyló újra Nikol füléhez ért, már pontosan értette, mit beszél.
- Anya! A kagyló azt mondta, hogy szálljunk be, és megmutatja nekünk a Duna összes csodáját! - kiáltotta
- Hát akkor? Mire várunk? - mosolygott anya
- De, hogy tudunk bemászni egy ilyen icipici kagylóba? - csodálkozott Nikol
- Csak figyelj, és nézd, mi történik. A többi megy majd a maga útján! - biztatta anya
- Jó, de ugye te is velem jössz? - aggódott Nikol
- Mi az, hogy! Ki nem hagynék egy ilyen kalandot. De figyelj, mert a kagyló kinyílt! Másszunk hát be rajta! - szólt anya
Amint mindketten bent voltak, a kagyló vissza is záródott és már merült is a víz alá, anyával és Nikollal a belsejében.
- Jaj, de izgalmas! - örült Nikol
- Bizony! És ez még csak a kezdet! - nevetett anya
A kagyló olyan volt, mint a legcsodásabb utasszállító, amit ember csak el tud képzelni! Közelről látták a Dunában úszó összes hal és kacsa családot. Mindenki integetett nekik! Sőt! A kagyló remekül összegyűjtötte a hangzergéseket és tisztán kivehető volt, melyik állat miről beszél. Egyesek azt mondták sziasztok, mások meg kellemes utat kívántak.
Mivel még naplemente előtt el akarták érni a partot, a kagyló a víz széléhez vitte őket, aztán kinyílt, hogy kiszállhassanak.
- Köszönöm szépen a remek utazást, kedves kagyló! - mondta Nikol
- Szívesen, de főleg anyukádnak köszönd! - felelte a kagyló aztán visszament a Dunába
- Tényleg? Hogyhogy? - ámult Nikol
- Hát az úgy volt, hogy megkértem ezt a szép kagylót, hogy most az egyszer és tényleg csak egyetlenegyszer, hadd utazzunk benne, hogy közelről láthassuk a vízi élővilág csodáit. - mosolygott anya
- De, jó! És miért egyezett bele a kagyló?
- Mert megsúgtam neki, hogy nekem te vagy a legfontosabb a világon és azt szeretném, ha boldog lennél. És ráadásul ma van a névnapod. - mosolygott anya
- Nagyon köszönöm! Tényleg én vagyok a legboldogabb, főleg azért mert ilyen anyukám van! - kiáltotta Nikol és adott egy jó nagy puszit anyának.
Este pedig ittak egy bögre finom kakaót.