Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

M1: Esély

168 Óra: Mese neked
Tilos Rádió: Rehab a tortán
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

A legnagyobb ajándék

Nagypénteken Bajusz, a macska különösen kedves hangulatban ébredt. Még Névával, a kutyával is hajlandó volt beszélgetni:

–Jó reggelt! Tudod már, hogy mit adsz ajándékba Juditnak és Andrásnak? –kérdezte
–Persze!
–Akkor jó, de azt előre megmondom, hogy bármit is találtál ki, az én ajándékom sokkal jobb, mint a tiéd!
–Tényleg? Mi az?
–A Nagy Tündérkönyv. –mondta büszkén a macska.

Néva bár nem tudta mi az, a macsek hangsúlyából sejtette, hogy valami igazán különleges dologról lehet szó.

–Na és hol van?
–Még el kell mennem érte.
–Hadd menjek el érte én!
–Miért pont te mennél?
–Mert mostanában elég sok galibát okoztam.
–Arra gondolsz, hogy az egész kertet feltúrtad és alagutakat ástál?
–Hát igen, arra is. Valahogy jó ötletnek tűnt, amíg meg nem láttam a reakciókat. –sopánkodott Néva.
–Na, jó, ne lógasd az orrodat. Én is otthagytam a névjegyem pár bútordarabon még gyerekkoromban. –mondta kedvesen Bajusz.
–Komolyan?
–Igen, de ezek már feledésbe merültek. Jobb nem bolygatni a múltat.
–És gondolod, hogy ha sikerül megszerezni a Nagy Tündérkönyvet, akkor rám se haragszanak majd?
–Azt majd meglátjuk. Egy próbát mindenesetre megér.
–Nagyon kedves vagy, hogy megengeded, hogy én hozzam el. Már csak azt kell elárulnod, hogy honnan.
–Nem kell messzire menned, csupán a Mount Blanc tetejére az Aiguille du Midi-re.
–Úgy érted, hogy fel kell menni érte a csúcsra?
–Miért, talán nehezedre esik?
–Á, végül is tényleg nem túl nagy áldozat felmászni majdnem 5 ezer méter magasra. Judit és András megérdemli, hogy a legnagyobb ajándékot kapja a 40.-re.
–Na, látod, ebben egyetértünk.
–És miről szól az a Nagy Tündérkönyv?
–Nem kell neked mindent tudni. Elég, ha elmész érte és idehozod!
–Jó, ha te azt mondod, hogy örülni fognak neki, akkor elhiszem.
–De még mennyire!
–Akkor máris indulok, csak előbb elásom a velős csontot, amit Juditnak és Andrásnak tartogattam, elvégre van jobb ajándék is számukra.
–Kutyák! –legyintett Bajusz lemondóan.

Néva már épp indult volna a kertbe, amikor eszébe jutott valami.

–Hívjuk fel a miskolci Skype nagymamát, hogy szép napot kívánjunk neki!
–Jó, nem bánom, de csak röviden, különben sosem érsz oda a Fehér Hölgyhöz.
–Hát, nem azt mondtad, hogy a Mont Blanc csúcsa a cél?
–Az ugyanaz, de nem hibáztatlak, amiért nem tudod.
–Haló, gyerekek! –szólt közbe Skype nagymama.
–Szia, Nagyika! Hogy vagy? –üdvözölte kedvesen Bajusz.
–Köszönöm jól vagyok. Beszélhetek egy kicsit a gyerekekkel?
–Rajtunk kívül senki sincs itthon. Nóra zumbán van, Chloé pedig átment Levihez MineCraft-ozni.
–Értem. Akkor legyetek jók, ne csináljatok semmi galibát!
–Ne félj, nem csinálunk! Én itt pihengetek, Néva meg elmegy a Mont Blancra, csak előbb elás egy csontot.
–Hogy micsoda? Ennél hajmeresztőbb dolgot még nem hallottam!
–Ne aggódj Skype nagymama, simán meghódítom én azt a Fehér Hölgyet!

A nagymama annyira meghökkent, hogy köszönés nélkül kilépett a beszélgetésből.

–Szerinted most megharagudott rám? –aggódott Néva.
–Dehogyis. A nagymamák sosem haragszanak, a miskolci Skype nagymama meg pláne nem. –nyugtatta meg Bajusz.
–Jó, akkor indulok is. A csontot meg majd elásom, ha visszajöttem.
–Sok szerencsét!

Néva nagyon boldog volt, hogy ő hozhatja el azt a híres könyvet. Nem akart sok időt gyaloglásra vesztegetni, ezért inkább stoppolt. Szerencsére pont egy állatbarát autós vette fel, aki szívesen segített neki eljutni a Mont Blanc lábához, egészen Chamonix városába.
Amikor Néva meglátta, mi áll előtte, jobbnak látta átgondolni a továbbiakat.

Mont Blanc

–Szép napot, kedves Mont Blanc, akarom mondani Fehér Hölgy! Megengeded, hogy megmásszalak? Bajusz, a macska azt mondta, hogy te őrzöd a Nagy Tündérkönyvet. Én ugyan nem tudom mi az, de a macska szerint Judit és András örülne neki, és ez nekem pont elég volt ahhoz, hogy útra keljek érte.
–Már vártalak! –felelt a hegy.
–Tényleg? Tudtad, hogy jövök?
–Sokkal többet tudok, mint hinnéd. Épp ezért azt mondom, várj itt, ne menj sehova!
–És, ha megígérem, hogy nagyon óvatos léptekkel haladok, és semmiféle kárt sem teszek benned, akkor felmehetek a könyvért? –alkudozott Néva.
–Tedd, amit mondtam és várj!
–Rendben, legyen, ahogy akarod, elvégre te sokkal szebb és hatalmasabb vagy, mint hogy én vitatkozni mernék veled.
–Bölcs gondolat! Ígérem, nem kell sokat várnod.
–Az jó, mert szeretnék hazaérni még vacsora előtt!

A kutya nem tudta pontosan mennyi ideje vár már és azt sem, hogy mire, de nem türelmetlenkedett. Érezte, hogy bízhat a hegyben.
Hamarosan megpillantott egy hőlégballont, ami a hegytetőről ereszkedett egyre lejjebb és lejjebb.

–Ez meg mi a szösz?
–Ne félj, csak szállj be! –A miskolci Skype nagyi küldött érted, hogy lásd, nem haragszik rád.
–Rendben, akkor beszállok!

Amint Néva kényelmesen elhelyezkedett, a hőlégballon emelkedni kezdett.

–Hova megyünk?
–Egyet találhatsz!
–Ugye nem a Holdra? Annyira rossz azért nem voltam.
–Dehogyis te csacsi! Csak a hegytetőre a könyvért.
–Komolyan?
–Bizony!
–És hogyhogy segítesz?
–Mert jószívű vagy és fáradságot nem kímélve eljöttél ide, hogy megszerezd azt, amiről csak annyit tudsz, hogy boldoggá tenné Juditot és Andrást. –mondta kedvesen a hőlégballon.
–Ennyi elég is?
–Nekem igen. Mi több, még haza is repítelek a könyvvel együtt.
–Nagyon köszönöm!
–Semmiség!
–És megtudhatom, mi van abban a Nagy Tündérkönyvben?
–Persze. Feljegyzések Juditról és Andrásról.
–Hogyhogy?
–Úgy, hogy mindenkiről van adat, aki Tündérországban lakott, mielőtt emberré változott volna.
–Judit és András tündérek voltak?
–Bizony. Ők ketten nagyon régóta ismerik egymást. Még tündérkorukban barátkoztak össze és örökre szóló szövetséget kötöttek.
–De miért lettek emberek?
–Mert úgy gondolták, hogy az emberi lét sokkal több kihívást és csodát tartogat számukra, mint, ha Tündérországban maradnak.
–Érdekes. És hogy kerültek a Földre?
–Mindketten egy-egy pipacs szirmába ültek, aztán a szél felkapta őket és jó messzire repítette egymástól.
–Ejha! És nem féltek?
–Nem, mert tudták, hogy mindegy mennyi ideig kell várniuk, találkoznak majd és egy teljesen új fejezet kezdődik az életükben.
–De szép! Akkor hát ezért találkoztak 15 éve, hogy aztán összeházasodjanak, legyen egy szép nagy otthonuk, és 2 gyönyörű okos kislányuk, Chloé és Nórika.
–Meg két kis bajkeverő háziállatuk.
–Ja, igen Bajusz és én. Szerintem nagyon szerencsések vagyunk, hogy velük élhetünk.
–Ez nem csupán szerencse kérdése.
–Vajon ők tudják, hogy valaha tündérek voltak?
–Sajnos, az emberek felnőttkorukra általában elfelejtik, honnan indultak.
–Chloé és Nora is tündérek voltak, mielőtt megszülettek?
–Hát persze!
–Akkor igaza volt a macskának, hogy ez a Nagy tündérkönyv a legnagyobb ajándék. Segít emlékezni.
–Lehet, de most már nyomás a házba.
–Ó, már itt is vagyunk? Észre se vettem! Nagyon szépen köszönöm a segítséget. Máskor is eljövök.
–Nincs mit, örülök, hogy találkoztunk.

Bár Judit és András nagyon örült a Nagy Tündérkönyvnek, számukra a legnagyobb ajándék mégis az idő, amit azokkal tölthetnek, akiket a legjobban szeretnek.