Mit keres egy ló a strandon?

Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Mit keres egy ló a strandon?

Egy szép nyári napon a Mester család éppen Siófokon strandolt, amikor Míra észrevett egy lovat a parton.

Marci és Míra

- Nézd, Marci, ott egy ló!
- Milyen ló? Strandoló?
- Nem látod? Ott áll kint egy fa mellett!
- Ja, tényleg! De vajon mit keres egy ló a strandon?
- Kérdezzük meg!
- Helló, te ló! Míra vagyok, ő pedig a bátyám, Marci. Mi járatban errefelé?
- És miért van rajtad szemüveg? - tette hozzá Marci.
- Bár nem túl jó a térlátásom, csak ablaküveg van benne. Azért vettem fel, hogy komolyabbnak tűnjek. Egyébként egy lányt keresek.
- Ami azt illeti, elég vicces látványt nyújtasz, már ne is haragudj. - nevetett Marci.
- Akkor inkább leveszem.
- Minket nem zavar. Inkább mesélj a lányról, akit keresel! - kérte Míra.
- Annyit tudok róla, hogy van 3 testvére, szereti a lovakat, jól táncol, mindenkit megnevettet, kedves és ért az állatokhoz.
- Akkor te bizony engem keresel! - mondta büszkén Míra.
- Biztosan?
- Szerintem igen.
- Hát az attól függ. Itt laksz a környéken?
- Nem. Törökbálinton lakunk, itt csak nyaralunk.
- Értem. Na, és nyuszis nyakláncod van-e?
- Éppenséggel van. A névnapomra kaptam.
- Akkor tényleg te vagy az, akit keresek! - örült a ló.
- Na, ugye megmondtam!
- Miért kerested a Mírát? - érdeklődött Marci.
- Mert a Pihe azt mondta, hogy addig látni se akar, amíg meg nem találom.
- Ki az a Pihe?
- Egy macska. Méghozzá elég akaratos, felsőbbrendű és válogatós.
- Mint a macskák általában.
- Igen ám, de ő még hegedül is!
- Macskazene?
- Hát, ami azt illeti, nem valami nagy virtuóz, de még mindig jobban muzsikál, mint az, akitől elhozta a hangszert.
- Ez nem hangzik túl jól. Hol van most ez a Pihe macska?
- Üljetek fel a hátamra és odaviszlek titeket.
- De jó! Nemrég voltam lovas táborban. Imádok lovagolni! - lelkesedett Míra.
- Messzire megyünk?
- Nem. Én innen is hallom, ahogy őnagysága nyúzza a húrokat.
- Nagyon szörnyű? - kérdezte sajnálkozva Marci.
- Volt már rosszabb is. Amikor a királylány játszott rajta.
- Miféle királylány? - csodálkozott Míra.
- Az, akitől megszöktünk. Igazából csak a Pihe szökött meg, én csak megígértem, hogy segítek megkeresni téged, aztán ha minden rendben, én visszamegyek a vár udvarába.
- Milyen várba? - kérdezte Marci.
- Vajdahunyad Vára. Nagyon szép hely. Jól megy ott a sorunk, csak a nagyságos Pihe, mindig többet akar.
- Megnézném szívesen! Van róla képed?
- Majd egyszer elmegyünk oda Apáékkal, de előbb keressük már meg végre azt a macskát! - mondta határozottan Míra.
- Igazad van, első a kötelesség. Egyébként van egy képem a várkastélyról a nyeregtáskámban. Ha beszéltünk a macskával, megmutatom. - felelte a ló, aztán megszaporázta a lépteit.

Nem sokkal később meg is hallották a hegedűszót. Mi tagadás, elég gyatrán szólt, de ha figyelembe vesszük, hogy egy macska kezében volt a hegedű, nem is tűnt olyan szörnyűnek.

- Azt hiszem, megérkeztünk! - nevetett Marci.
- Pszt! Nehogy elmondd neki, hogy hamisan játszik, mert a végén még megsértődik, és sosem tudjuk meg, miért szökött meg a várból és mit szeretne tőlem! - csitította Míra.
- Legjobb lesz, ha egyedül mész oda hozzá. Egy fa mögött bujkál, de kilóg a farkincája vége. Innen látom.
- Oké, megyek. - mondta halkan Míra.
- Mi addig itt várunk, és megmutatom Marcinak a várunk! - mondta frappánsan a ló.

Vajdahunyad vára

Mivel a macskák hallása sokkal kifinomultabb az emberekénél, Pihe hallotta, hogy Míra felé közeledik, de a móka kedvéért úgy tett, mintha nem tudná, hogy nincs egyedül. Kíváncsi volt, rá tudja-e venni Míra, hogy előjöjjön. Míra viszont pontosan tudta, hogy a macskák szívéhez a gyomrukon vezet az út, ezért amint odaért a fához, letelepedett és így szólt:

„De megéheztem! Biztos a strandolás és a lovaglás miatt. Még szerencse, hogy Anya mindenre gondol, így jobbnál-jobb falatok vannak a táskámban. Azt hiszem kezdetnek jó is lesz egy csirkehusis szendvics.”

- Csirke! - kiáltotta Pihe, aki teljesen megfeledkezett magáról és egyenesen Míra ölébe ugrott.
- De, kérem! Micsoda modor ez?
- Ó, ne haragudj, de amint meghallottam, hogy csirkehusi, teljesen elment az eszem.
- Sejtettem, hogy így lesz. Nudli is mindig enne. - nevetett Míra.
- Nudli?
- Igen. A macskánk. Bogi kapta tavaly a szülinapjára. Azóta nálunk lakik. Sokat játszunk együtt. Sosem unatkozunk.
- Az jó lehet. Bárcsak nekem is lenne egy ilyen kétlábú barátom! - sopánkodott Pihe.
- Én úgy hallottam, hogy van neked gazdád, méghozzá egy királylány, csak te leléptél tőle.
- Igen, mert ő nem elég jó nekem. Folyton rám szólt, amiért gurigáztam a kókuszgolyóval, de mégis mit kellett volna tennem? Igazán jól lehet vele játszani, annak ellenére, hogy amikor kilapul, beleragad a talpam.
- A kókuszgolyó nem játék, hanem egy nagyon finom desszert. Persze nem macskáknak való eledel.
- Na, látod ez az! A királylány nagyon jószívű, mindent meg akart velem osztani, de sajnos nem egy észlény, ezért elvárta volna tőlem, hogy édességekkel tömjem magam egész álló nap, ahogyan ő.
- És nem mondtad neki, hogy nem szereted az ilyesmit?
- Dehogynem, de ő vérig sértődött és bosszúból fülsértő hegedülésbe kezdett. Egy szép napon elegem lett és otthagytam csapot, papot, a hegedűt meg elhoztam, hogy óvjam a várnép hallását és idegeit.
- Értem. És szerinted nem szomorú, amiért elmentél tőle?
- Nem. Száz másik macskát vesz neki az apukája, ha úgy óhajtja. Nekem olyan ember kell, akinek én vagyok a legfontosabb. Tudja mit szeretek enni, sokat játszik velem, futkározunk, kalandozunk, és persze összebújva alszunk, ha ahhoz van kedvünk.
- Megértelek. Nálunk jó dolgod lenne. Ott van Nudli, Hagrid, Roni, Málna. Nálunk zajlik az élet. Egy percig sem unatkoznál! - mondta lelkesen Míra
- Ők is macskák?
- Nem. Hagrid és Roni vizsla, Málna pedig csincsilla.
- Ejha! És a vizslák nem bántanak?
- Félsz?
- Én? Á, dehogy! - füllentett Pihe.
- Nem is kell. Nudlit sem bántják, sőt, Hagrid meg ő mindenhová együtt mennek.
- Jól hangzik.
- Akkor szívesen laknál nálunk?
- Igen!
- Megbeszélem Anyával meg Apával, és ha megengedik, visszajövök érted, bár már holnap hazamegyünk Törökbálintra. Hatalmas bulit csapunk a 8. szülinapom alkalmából.
- Addig én meghúzom magam Érden. Ha jól tudom, az közel van hozzátok. Ott várlak. Ha nem tudsz eljönni, üzenj Anyukáddal! - mondta izgatottan Pihe.
- Jó! Addig is hagyok itt neked egy fényképet a többiekről, hogy lásd, hová jössz, majd ha úgy alakul. - mondta kedvesen Míra és elővett egy képet a táskájából.

Hagrid, Nudli, Roni

- Nagyon köszönöm. Adnál egy kis husit is? Tele hassal jobban látok!
- Persze, tessék, te gézengúz! Aztán jó legyél ám, amíg nem találkozunk!
- Ígérem, de remélem, hogy hamarosan viszontlátjuk egymást, mert nem olyan könnyű sokáig jónak lenni.