Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Minta, ki bátor

Hogy ki mit tetováltat, az egyéniségtől, stílustól, érdeklődéstől, intelligenciától is függ. Meg merem kockáztatni, hogy a nők esetében is van ilyen. Segítsen ez a mese azoknak, akik már tudják mit és miért, de még a hova kérdés nem tisztázott!

A tökéletes minta az asztalon hevert arra várva, hogy kiderüljön leendő viselője melyik testrészén fog lakni egy életen át. Ő maga tudta, hogy tökéletes, hisz aki megalkotta, szívét lelkét beleadta. Csupán a lány tétovázott még. Naponta hosszú órákig bámulta a mintát, közben nagyokat hümmögött. Egy nap aztán a minta megunta a tétlenséget és hallgatást, ezért így szólt a lányoz:
- Először is köszönöm, hogy létezem, mert nagyon szép vagyok és ez jó érzés. Hálából segítek neked eldönteni, hová tetováltass engem. Benne vagy?
- Egek! Képzelődöm? Kezdek megőrülni? - kérdezte a lány.
- Ne félj! Jó móka lesz, majd meglátod!- felelte a minta azzal lemászott a papírról.
- Hogy lehetséges ez? Csodálkozott a lány.
- Nem ez a lényeg, örülj, hogy így alakult. Most pedig halld a tervem. Minden nap máshol leszek rajtad, így könnyedén eldöntheted, hol tetszem neked a legjobban. Kezdjük ma például a lábfejeden. Nem leszek feltűnő, és még fájni sem fog. Egyszerűen odamegyek és kész.- magyarázta a minta.
- Zseniális vagy!- örvendezett a lány.

A lány lábfeje kényelmesnek bizonyult, ezért a minta úgy érezte nem döntött rosszul. Egészen addig, amíg rá nem került a zokni és a cipő. A minta nem szerette, hogy nem lát semmit és a bezártságtól se volt oda, de arra gondolt, hogy ő ajánlotta a segítségét, ezért tűr ameddig lehetséges. Úgy határozott, hogy alszik egyet, aztán majd meglátja. Ez jó túlélési taktikának tűnt, ám a lány felszállt a buszra. A nagy nyüzsgés, lárma felébresztette a mintát a kíváncsiságával együtt.
- Hát ez nem megy! Nem tudok nyugton maradni. Feltétlenül ki kell kukkantanom. Nagyon érdekel, kik vannak még itt.- gondolta, aztán elkezdett szép lassan felmászni a lány lábán.

A lány csikis volt, de nem akart feltűnést kelteni, ezért úgy tett, mintha csak egy legyet akarna elhessegetni a lábáról. A minta nem értette a célzást és tovább mászott. Addig-addig, míg a lány odahajolt, lejjebb húzta a zokniját és így szólt: Most már igazán elég legyen a ficánkolásból!

A következő pillanatban a minta már a lány kézfején volt. Idejében sikerült felugrania, mi előtt a lány felemelte volna a kezét. Rögtön szemet is szúrt a vele szemben ülő idős hölgynek, aki persze nem hagyta szó nélkül a dolgot.
- Jaj, kislány, kislány! Miért kellett elcsúfítanod magad ezzel a tetoválással. Legalább olyan helyre csináltattad volna, ahol nem látszik.- sopánkodott.
Ez már a mintának is sok volt, ezért a lány hangján kezdett beszélni.
- Már ne tessék haragudni, de ez a minta nagyon is szép. Mi az, hogy elcsúfítottam magam vele? Nekem tetszik, és ez az én testem, azt csinálok vele, amit akarok. Ráadásul nem is végleges. Mire legközelebb ide tetszik nézni, már itt se lesz!

A hölgy már éppen azon volt, hogy kikérje magának ezt a pimaszságot, amikor a minta eltűnt a lány kézfejéről és bebújt a kabátja alá.
- Ezért még számolunk, csak legyünk négyszemközt! -mormolta a lány.
A hölgy a továbbiakban nem szólt semmit, csupán sértődött fejjel bámult ki az ablakon.

Leszállás után a lány megéhezett, ezért beült egy gyorsétterembe. A jó illat előcsalogatta a mintát. A hely tele volt, ezért nem volt külön asztaluk.
- De szép ez a tetoválás ott a nyakadon! Nagyon fájt, amikor csinálták? Én is szeretnék egyet, csak nem tudom, hogy mit és hová. Nagyon meg kell gondolni az ilyesmit. A nyakamra biztosan nem csináltatnék. Szólt egy lány, aki nem messze tőlük ült.
- Hát igen, ezzel én is egyetértek. Örülök, hogy tetszik a minta. Nem fájt, mert nem tetoválás, csak henna. Ne haragudj, de most mennem kell.- érkezett a válasz.
Kifelé menet a minta teljesen kikelt magából.
- Henna? Hogy mondhattad, hogy nem is vagyok igazi tetoválás? Én annyira büszke voltam rá, hogy tetszem másnak is. Most nagyon megbántottál!- mondta a minta és egész úton hazafelé egy szót se szólt. Mivel nyakas természetű volt, egy centit se ment arrébb, nem érdekelte ki, mit szól ehhez.

Amikor hazaértek, a lány bement a szobájába, bezárta az ajtót és zokogott.
- Most meg miért sírsz? - kérdezte a minta.
- Mert az enyém a legszebb minta a világon, és mégse tudok vele mit kezdeni. Gonosz egy világ ez. Folyton csak elítélik az embert.- hüppögött a lány.
- A világot úgyse tudod megváltoztatni, ne is próbáld. Fogadd el önmagad! Amíg ezt nem teszed, ne várd, hogy mások elfogadjanak. Ha te hiszel magadban, tisztában vagy az értékeiddel, mások is úgy állnak majd hozzád! Szeresd magad! Találd meg azt a testrészed, ami szerinted a legszebb rajtad. Bárhogy is döntesz, én nem ellenkezem, hisz azért alkottak, hogy rajtad tündököljek! Most pedig aludjunk, mert fáradt vagyok.- mondta a minta, és a lány arcára mászott.
A lány, ezt cseppet sem bánta, de nem azért, mert senki se látta. Egyszerűen csak örült a mintának mindentől függetlenül.