Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

M1: Esély

168 Óra: Mese neked
Tilos Rádió: Rehab a tortán
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Csak semmi kukacoskodás!

Sokan nem hisznek a tündérekben, pedig léteznek. A Gyürky–Solymossy-kastély kertjében legalábbis biztosan. Ha leszáll az éj, előbújnak és hatalmas mulatságot csapnak. Mostanáig jól megvoltak egymással, ám tegnap Csenge, a tündér királylány dühbe gurult, mert kukacot talált a cseresznyéjében, ezért ráparancsolt a varázslóra, hogy borítsa jégbe az összes gyümölcsfát és virágot.

–Mihez kezdjünk most? –sopánkodott Pedro, a kertész.
–Menj el a Zenemanókhoz, ők biztosan segítenek! –javasolta a bagoly.
–Kik azok a Zenemanók? –csodálkozott Pedro.
–Hogy kik ők? A Szatmárnémeti Aurel Popp Művészeti Líceum IV.B osztályos tanulói:

A tanítónő: Zay Noémi, azaz Tanci. –magyarázta a bagoly
–Ja, így már tudom, csak a Zenemanók név nem ugrott be!
–Komolyan?
–Igen. Dorka, Ottó, Noémi, Cristian, és Fanni zongoráznak, Ágota, Kitty, és Janka pedig hegedül.
–Nos, ha már ilyen jól tudod, merre hány méter, el is mehetsz értük!
–Hogyan?
–Hát busszal! Gondolom, a talicskádban nem férnek el!
–Igaz. Máris indulok. Honnan ismerem fel a Zenemanókat?–aggódott Pedro.
–Tancinak piros a haja. Ha őt megtalálod, meglesznek a gyerekek is. –mondta bölcsen a bagoly.
–Sok szerencsét! –kiáltották a tündérek.

Pedro nagyon szerette a kertet, így nem esett nehezére egész éjjel vezetni, hogy reggelre Szatmárnémetibe érjen. A gyerekek épp az udvaron voltak Tancival, így nem kellett bolyongania. Gyorsan leparkolt a busszal, aztán a Tanci vállára repült. Szinte rögtön észrevették és kedvesen üdvözölték.

–Szia, honnan jöttél?
–A Gyürky–Solymossy-kastély kertéjből.
–Az hol van?
–Körülbelül 300 km-re innen!
–Ejha!
–Hogyhogy ennyit fáradtál azért, hogy találkozz velünk?
–Mindig is szerettem volna, csak nem volt rá alkalom mostanáig.
–Történt valami?
–De még mennyire! Az a fafejű Csenge ráparancsolt a varázslóra, hogy változtassa jéggé az egész kastélykertet, csak azért, mert talált egy kukacos cseresznyét és szerinte ez mélységesen felháborító, és ha egyszer előfordult, akkor már semmiben se lehet biztos az ember, így legjobb, ha többé semmi nem terem a kertben.
–Mindezt egyetlenegy kukacos cseresznye miatt? –csodálkozott Tanci.
–Sajnos, ez a helyzet.
–Ez igazságtalanság! Nem hagyhatjuk annyiban! –mondta határozottan Cristian.
–Egyetértek, de mégis mit tehetnénk? –sopánkodott Pedro.
–Valahogy jobb belátásra kell téríteni a varázslót.
–Mégis hogyan?
–Süssünk neki palacsintát! –javasolta Ottó.
–Jó ötlet, elvégre a palacsintát mindenki szereti. Először is el kell menni a piacra bevásárolni, nincs otthon semmi. –szólt elszántan Tanci.
–Legjobb lesz, ha indulunk is. Mindenképpen szóljunk Máténak és Krisztofernek. Ők se maradhatnak ki a dologból. –mondta izgatottan Cristian.
–Hova ez a nagy sietség? Még hátravan 10 oldal a könyvből. Elolvasom, aztán mehetünk. –szólt ráérősen Fanni.
–Majd olvasol a buszon, útban a kastélyba. Ne vesztegessük az időt!
–Tényleg jó lenne, ha mielőbb indulnánk, mert engem nagyon érdekel ez a kastélykert. Biztos szép lovak vannak ott. –lelkesedett Kitty.
–De még mennyire! –mondta büszkén Pedro. Kezdett hinni benne, hogy minden megoldódik.
–Remélem, Csengével is találkozhatunk. Tuti, hogy sok szép ruhája van. –mondta izgatottan Dorka.
–Viszek neki egy kiscicát. Ha összebarátkozunk, egész biztos, elvisz Párizsba! –ábrándozott Noémi.
–Ki tudja? Az is lehet, hogy undok és hatalmas szemölcs van az orrán! –nevetett Ágota.
–Majd kiderül, ha megismerjük. Addig is rajzolok neki valami szépet, hátha jobb kedvre derül. –mosolygott Janka.

Tancinak hála a gyerekek nagy rutinnal rendelkeztek a vásárlás és palacsintasütés terén, így pár órával később el is indultak Bátonyterenyére a kastélykertbe. Utazás közben sokat énekeltek és játszottak, így hamar elrepült az idő.

Gyürky-Somossi kastély télen

–Igazán szép ez a kastély, csak egy kicsit zord így hóba, jégbe öltöztetett kerttel. Remélem 150 db palacsinta elég lesz a varázslónak, hogy feloldja a varázslatát. –szólt Ottó.
–Én is remélem. –bizakodott Pedro.

A varázsló nagyon örült a palacsintának, főleg mivel szilvalekváros is volt és az a kedvence. Meg is evett belőle hetvenkettőt.

–Köszönöm szépen, igazán jólesett. Majd később eszem 43 kakaóst.
–Örülünk, hogy ízlett. Visszaváltoztatod a kertet? –kérdezte a Tanci.
–Sajnos nem tehetem. Bármit kérhettek, csak ezt nem.
–Ez nem igazág! –kiáltották a gyerekek.
–Tudom, de Csenge parancsol.
–És mi még rajzolunk is neki!
–Nyugodjatok meg! Gondoljátok át, mi az, amihez a legjobban értetek! –szólt kedvesen Tanci.
–A zene, elvégre mi vagyunk a Zenemanók!
–Úgy bizony! –kacsintott a Tanci.

A varázsló olyan lelkes lett, hogy rögtön varázsolt is 5 zongorát és 3 hegedűt.

Csodálatosan muzsikált a IV. B. Olyan szépen és tisztán játszottak, hogy Frédéric Chopin, Bartók Béla és Liszt Ferenc is kalapot emelt volna előttük.

A Tanci énekelt volna, de annyira meghatódott, hogy elcsuklott a hangja. A varázsló is teljesen átszellemült. Pár perccel később felolvadt a jég, és újra teljes színeiben pompázott a kastélykert.

–Mi az, talán meggondoltad magad? –kérdezték a gyerekek.
–Itt bizony nem én varázsoltam, hanem ti!
–Komolyan?
–A legkomolyabban. A csodálatos, szívből jövő zenétek melegséggel töltötte el a tájat. Nincs az a jég, ami meg ne olvadt volna tőle.
–Bizony így van ez, még én is elismerem! –szólt Csenge, a tündér királylány.

Attól kezdve ő is nagy hangsúlyt fektetett a zenei tanulmányaira abban a reményben, hogy egy szép napon együtt muzsikálhat a Zenemanókkal. A Szatmárnémeti Aurel Popp Művészeti Líceum IV.B osztályos tanulói pedig tudták, hogy bárhová is sodorja őket az élet, minden rendben lesz, hisz a Tancitól rengeteg útravalót kaptak, amit csodára válthatnak.