Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Máté a sztár

Máté

Máté 4 éves. Már most nagyon sok mindenhez ért. Legyen judo, sakk, vagy angol, mindenből kiveszi a részét. A zenét is szereti és imád szerepelni. Egyáltalán nem izgul. Akár idegenek előtt is szívesen előad egy produkciót. Igazi társasági ember, akit mindenki szeret.
Egy szép napon éppen a Mátrában barangolt, és a táj szépségeit csodálta, amikor egyszer csak az egyik gomba mögül kiszólt egy manó.
- Szia, Máté. Örülök, hogy látlak. - mondta
- Szia! Hát te hogyhogy tudod a nevemet? És miért vártál? - kérdezte Máté és leguggolt a manóhoz, hogy jobban lássa.
- Manó füllel sok mindent hall az ember. Direkt úgy van kitalálva a fülünk, hogy minden fontosról értesüljünk. Azt csiripelték a madarak, hogy te nagyon okos fiú vagy. Meg persze ügyes is. Azért vártalak, hogy megkérdezzem, van-e kedved eljönni hozzánk, Manóvárba. Mindenki szívesen megismerkedne veled. Szerintem jót játszanánk együtt.
- Anyukám is jöhet? - kérdezte Máté
- Hát persze! És ne aggódjatok, nem kell messzire menni. Manóvár itt van a közelben, de csak az látja, akinek megengedjük. - mesélte a manó
Nagyjából 20 lépésnyire meg is pillantották a manók otthonát, a gombából épült Manóvárat.
- De szép! Még sosem láttam ilyet. De mi hogy fogunk ide beférni? Sokkal nagyobbak vagyunk. - csodálkozott Anya
- Hát, majd összezsugorodtok! - vágta rá a manó
- De izgalmas! Hogyan? Van köztetek varázsló is? - érdeklődött Máté
- Nincs. Nem kell hozzá más, csak egy xilofon. Amint elkezdek rajta játszani, ti a szép csilingelő hangjától összementek. - mondta a manó és elővette a tarisznyájából a xilofont.
xilofon - De jó! Képzeld, zeneoviba is járok. Kipróbálhatom majd? - kérdezte lelkesen Máté
- Még szép! De előbb menjünk be. A többiek már biztos türelmetlenül várnak titeket. - felelte a manó.
- Rendicsek. Tőlem mehetünk. - mondta Máté és megfogta Anya kezét.
Gyönyörű hangja volt a xilofonnak. A manó nagyon szép hangokat csalogatott elő belőle.
- Igazi tehetség vagy. Másnál is bevált ez a zsugorítós módszer? - szólt Máté most már manó méretűen.
- Másnál még nem próbáltuk. Még egy ember se jött el hozzánk, csak rátok vagyunk kíváncsiak
- Azta! És te mégis tudtad, hogy sikerül? - csodálkozott Máté
- Hát persze! Nagyon szerettem volna, hogy működjön, hittem benne és bevált. - mondta a manó mosolyogva.
Amikor a többiek meglátták Mátét, nagyon izgatottak lettek.
- De jó, hogy eljöttél! Mit játszunk először? Építünk? Sakkozunk? - kérdezték
- Először is arra gondoltam, hogy kipróbálom, hogy szól a kezemben a xilofon. Remélem, ügyes leszek, és mindenki táncra perdül. Ha így lesz, az egyik úriember közületek felkérheti egy táncra Anyukámat. - felelte Máté
Hogy szépen szólt-e Máténál a csilingelő xilofon? De még mennyire. A többi hangszer is csatlakozott. 2 perc sem kellett, és máris táncra perdült Manóvár apraja nagyja. Anyát egy talpig úriember kérte fel. Órákig táncolt a Manónép, míg nem egyszer csak Máté abbahagyta a xilofonozást és énekelni kezdett.
Olyan szép hangja volt, hogy a hangszerek csak halkan kísérték, nehogy hangosabbak legyenek, mint ő. A kisebb manók elfáradtak, ezért ülve hallgatták. Amikor véget ért a dal, Máté is leült.
- Ne hagyd abba! - kérték a manók.
- Kicsit elfáradtam, ezért arra gondoltam, hogy legózhatnánk egyet. Építek nektek valamit. - felelte Máté
- Lassan ideje indulni. Későre jár már! - mondta kedvesen Anya
- Máskor is eljössz? - kérdezték a manók.
- Ha szeretnétek, és Anya is megengedi akkor biztosan. - felelte Máté
- Köszönjük a meghívást, nagyon jól éreztük magunkat veletek. - mondta Anya.
- Mi is örülünk, hogy eljöttetek. - mondta a manó és kikísérte a két kis vendéget. Mindenki hosszasan integetett nekik.
Amikor kiértek Manóvárból, a manó ismét játszani kezdett a xilofonon. Anya és Máté újra akkora lett, mint amikor a Mátrába indultak. Érzékeny búcsút vettek a zenemanótól majd folytatták útjukat.
Alig tettek pár lépést, amikor trappolást és kiabálást hallottak a hátuk mögül.
- Máté! Máté vigyél magaddal!
Amikor hátranéztek, nem akartak hinni a szemüknek. Egy nagy halom gyümölcs volt velük szemben. Banán, alma, szőlő, eper, málna és még sorolhatnám.
- Miért vigyelek titeket magammal? - kérdezte Máté
- Azért, hogy veled lehessünk. Te vagy a kedvencünk. - mondták lelkesen
- Mit kezdjek én veletek? - csodálkozott Máté
- Nekünk az is elég, ha a közeledben lehetünk és mosolyoghatunk rád. - felelték a gyümölcsök
- Jó, de akkor szépek legyetek ám! Semmi ütődöttség! - nevetett Máté
- Ígérjük, jók leszünk és szépek, hátha egyszer beengedsz minket a hasadba. Máté és Anya