Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Marci és a mindent látó szemüveg

Szeretem a nyarat. Nincs más dolgom, mint egész nap játszani. Lehet, hogy rajzolok is valamit. Azt teszem, amihez csak kedvem van. Főképp, hogy ma van a szülinapom - elmélkedett Marci, mielőtt felkelt ma reggel. Egyszer csak valaki megszólalt:
- Marci! Elég az ábrándozásból! Öltözz fel, és gyere ki a kertbe!
- Ki szólt? Nem ismerős ez a hang - felelte Marci.
- Majd meglátod, ha kijössz - érkezett a válasz.
- Jó, máris megyek. Mire tizenháromig számolsz, már ott is leszek. Tudsz számolni? Mert én igen - nevetett Marci.
- Tizenháromig simán elszámolok - felelte a hang.
- Csak addig? Én még tovább is. Profi vagyok a számolásban.
- Elhiszem, de azért egy szemüvegtől ez se piskóta, nem igaz? - vágta rá a hang.
- Beszélő szemüveg a kertben? A hajam égnek áll! - kiáltotta Marci, aztán gyorsan felöltözött, és kiment.
- Még csak ötig jutottam a számolással - szólt a szemüveg.
- Legalább hamarabb elmondhatod, hogy miért tudsz beszélni, és hogy hogyan kerültél ide. Meg azt is, hogy honnan ismersz engem. De jó történet legyen, mert ha nem, hoppon maradsz.
- Először is én vagyok nagymami mindent látó szemüvege - kezdte a szemüveg.
- Mindent látsz? Nem hiszem. De ha mégis, bizonyítsd be! Mondd meg nekem, hogy mit csinál most Míra, bent a házban! - kérte Marci.
- Míra most nyúlt be a hűtőbe, hogy egyen egy Túró Rudit - felelte a szemüveg.
- Na, majd meglátjuk igaz-e! Míra, hozz légyszi? nekem is egyet! - kiáltotta Marci.
- Túró Rudit? - kérdezte Míra.
- Igen! Azt vettél ki az előbb, nem?
- De! Te átlátsz a falon, Marci?
- Nem én, hanem a szemüveg, akivel beszélgetek.
- Micsoda? Na, mindjárt megyek és megnézem - mondta Míra, majd rögtön a kertben termett. - Itt vagyok. Meg a Túró Rudi is. Milyen szemüveggel beszélsz? - érdeklődött Míra.
- Hát, nem akármilyennel. Nagymami mindent látó szemüvegével személyesen - mondta büszkén a szemüveg.
- Ja, te is itt vagy? Észre se vettelek - vigyorgott Míra. ? Kinek a nagymamija a te gazdád? Vagy netán a világ összes nagymamijának mindent látó szemüvege van?
- Szerintem igen, bár nem tudom biztosan. Én a tündérek nagymamijáé vagyok - mondta a szemüveg.
- Miért jöttél? És hogy kerülsz te ide? - kérdezte Míra.
- Hát, az úgy volt, hogy a nagyi sütött egy hatalmas tortát, ami nagyon jól néz ki, és amilyen szép torta, olyan finom is. A tündérek segítettek neki. Miután elkészült, kérték, hogy hadd egyenek belőle, de a nagymami azt mondta, hogy ebből most nem kapnak, mert ez ajándékba lesz valakinek. Ezen a tündérek nagyon megsértődtek, és felvarázsolták a tortát egy hatalmas épület tetejére. Olyan, de olyan magasra, hogy ihaj! ? mesélte a szemüveg.
- De honnan tudták a tündérek, hogy finom a torta, ha meg se kóstolták? Én mindig mindent megkóstolok. Sőt, azt a tortát is leellenőrizném, ha nem lenne olyan magasan, nehogy csalódjon, aki kapja - mondta Míra.
- A nagymami mindig nagyon finomat süt, pláne, ha valaki szülinapjára kell - magyarázta a szemüveg.
De miért nem varázsolják le onnan a tündérek a tortát? - kérdezte Míra.
- Mert nagyon magasan van, és még kis tündérek, kezdők a varázslásban. Ha valamit elvétenek, odalesz a torta. Azt hiszem, már nagyon megbánták, és nem akarnak nagyobb kalamajkát - mosolygott a szemüveg.
- Azért jöttél el, hogy ne lássa a nagymami, hová lett a torta, nehogy mérges legyen a tündérekre? És ők varázsoltak téged a kertünkbe? - kérdezte Marci.
- Igen! És tudom, mi a következő kérdésed. Honnan tudtam, hogy téged keresselek. Onnan, hogy neked van egy barátod, akinek meg se kottyan a magasság. Sőt, gond nélkül felmászik bárhová, félelmet nem ismerve. Gyors, és bátor. Minden gondot megold. Egy igazi hős.
- Ez csakis a Pókember lehet! - kiáltotta Marci.
- De hogy hívjuk őt ide? - kérdezte Míra.
- A Pókember mindig meghallja, ha róla beszélnek, és mindig ott van, ahol segítség kell. Most sincs ez másképp! Nézzétek csak! - szólt a Pókember, aki éppen egy fenyőről lógott fejjel lefelé.

Marci és Míra annyira meglepődtek, hogy még a szájuk is tátva maradt.
- Na, gyerekek, velem tartotok a tortamentő akcióban? - kérdezte a Pókember.
- Még szép! Ott a helyem, ahol a torta van - vágta rá Míra.
- Én is megyek, mert veled nem félek semmitől, hisz szuperhős vagy, és a kedvencem - örvendezett Marci.
- Azért mielőtt felmászunk, majd tekerek a derekatokra pókfonalat a biztonság kedvéért - mosolygott a Pókember.
- Engem se hagyjatok itt, hiszen én tudom, hová kell menni - aggódott a szemüveg.
- Semmi pánik! - nevetett Marci, miközben felvette nagymami mindent látó szemüvegét.

Pókember segítségével egy perc alatt megmenekült a torta az eséstől. Nagymami tudott ám az egészről, hisz azért volt végig a kaland és a móka, mert Marcié a csodás szülinapi torta.