Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

A fehér aranyesernyő

Amit most elmesélek, az július 1-én történt, amikor is felkerekedtem, hogy együtt ünnepeljek az én jó öreg Macska cimborámmal. Az öreg alatt azt értem, hogy régi jó barát, mi előtt még azt hinnétek, hogy vén. Szóval seprűre szálltam, és már repültem is. Hogy boszorkány vagyok-e? Dehogy is! Csupán rájöttem, hogy légvonalban sokkal gyorsabb a közlekedés. Tudtam, hogy Macska munkából érkezik majd és fáradt lesz, így aztán semmiképp sem akartam megváratni, és különben is az ő születésnapja volt.

Szélsebesen repültem a római part felé, és néztem a sok hökkent arcot. Nem tudták mire vélni, hogy egy lány röpköd felettük egy seprűn ülve. Kérdezték is, hogyan lehetséges ez, ám nekem se időm, se kedvem nem volt felfedni a titkot. Aki érti, az tudja. Gondoltam. Egyszer csak egy pici pontot láttam, aki nagy erőkkel kapálódzott, hogy megállásra bírjon.
- Állj! Állj!- kiáltotta.

Kicsit lejjebb ereszkedtem. Rögtön láttam, hogy pont Vörös Boris az.
- Macska szülinapi mulatságára mész? - kérdezte.
- Igen! Neked is ott a helyed, úgyhogy pattanj fel! - mondtam, mivel köztudomású, hogy Vörös Boris számtalanszor feldobta már a hangulatunkat. Legyen szó bármilyen alkalomról. Baráti társaságunk oszlopos tagja lett az idők folyamán.
- Még álljunk meg kérlek egy újságárusnál.- kérte Vörös Boris.
- Miért? Mi olyan fontos? El fogunk késni, ha sokat húzod az időt.
- Ígérem, gyors leszek, de feltétlenül el kell olvasnom egy cikket Barbieról.
- Hát, ha neked ez olyan fontos, akkor megállunk. Nehogy nekem búslakodj, hisz mindig te vagy a vidító. Egyeztem bele.
1 perc alatt beszereztünk a kívánt újságot. Vörös Boris a Barbie-s cikkhez lapozott.
- Hát ez hihetetlen!- kiáltotta Boris, mire én akkorát ugrottam ijedtemben, hogy kis híján, egy felhőn találtam magam.
- Mi a fene történt? A frászt hoztad rám! - méltatlankodtam.
- Barbie megunta a nyálas stílust és rock zenésznek állt. Rózsaszín basszusgitárt vett, de csak azért olyat, hogy ne legyen olyan hirtelen a változás, nehogy sokk érje a kislányokat.- magyarázta Boris
- És ez baj? Inkább örvendetes, én nem bírom a műkörmös, magas sarkú cipőben tipegő affektálós libákat. Örülök, hogy Barbie is jobb belátásra tért végre.

Gondoltam ezzel le is zártuk a témát, de persze nem.
- A baj nem ez, hanem az, hogy ellopták Barbie gitárját, pedig ma este koncert lesz. Valami fehér aranyesernyőt követelnek cserébe. Ebből mi lesz! - sopánkodott Vörös Boris.
- Kezd érdekelni a dolog. Ha jól értem egy fehér esernyő, ami igaziból arany, csak egy átlagos esernyőnek van álcázva. Van még más is? - kérdeztem.
- Csak annyi, hogy a részletekért keresd Katicát Törökszentmiklóson. Én ezzel az egésszel nem tudok mit kezdeni.Hát te?
- Neked nem is kell! Te vagy a szülinapi hangulatfelelős. Kérlek, ments ki Macskánál, és gondoskodj róla, hogy fergeteges szülinapja legyen. A seprűmet is viheted. - válaszoltam.
- Miért? Te hová mész, és főleg hogyan, ha egyszer nálam lesz a járgányod? Hagyjalak itt lógva? - méltatlankodott Vörös Boris.
- Nehogy! Előbb intsünk le egy taxiseprűt. Jó lenne, ha kerekes székes lenne, mert már elfáradt a derekam, annak legalább van háttámlája és lábtartója is. Nincs közel Törökszentmiklós, és fő a kényelem. -magyaráztam
- Minden vágyad így teljesüljön!- szólt a szemfüles taxiseprű. Csak dőlj hátra és élvezd az utazást.
- Ki fizeti a fuvart? Nálam csak apró van. -aggódott Vörös Boris.
- Ne izguljatok! Most nem ez a legfontosabb. Mi hamarabb Katicához kell érnünk, hisz neki szív ügye Barbie és a gitárja, bármit megtenne, hogy megmentse a koncertet. - felelte a taxiseprű.
- Ingyen taxi? Ez se semmi! - örvendeztem, és már át is huppantam a taxiba.
- Majd mesélj el mindent! - kérte Vörös Boris
- Rendben! TE pedig gondoskodj róla, hogy Macska jól érezze magát, hisz szülinapja van. A seprűmet hagyd nála, majd elhozza, ha találkozunk. - feleltem.
- Úgy lesz! - ígérte Boris, aztán elszáguldott.

A taxiseprű olyan kényelmes és gyors volt, hogy csupán perceknek tűnt a több mint száz kilóméter utazás. Katica már a kapuban várt minket anyukájával Etivel.
Eti szívesen rám bízta kislányát, hiszen gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és tudta, hogy mesés kalandunknak csak jó vége lehet. Gyorsan elbúcsúztak, és már indulhattunk is. Igen ám, de hová?

- Az újságban azt olvasta Vörös Boris, hogy nálad kell érdeklődni arról, hol van az a rejtélyes fehér aranyesernyő. Te tényleg tudod Katica?
- Már, hogyne tudnám! Maga Barbie bízta rám. Én ismerem őt és nem olyan kényes, mint ahogy sokan hiszik. Az esernyő fontos családi érték neki, még a dédnagymamájától maradt rá. Ez a legnagyobb kincse. Azért bízta rám, mert tudta, hogy nálam biztonságban lesz, de a rossz fiúk mégis csak tudomást szereztek róla valahogy. Én nem szeretném odaadni nekik.- mesélte Katica.
- Ne bánkódj! Van egy tervem! Először is vennünk kell valahol egy egyszerű fehér esernyőt.- kezdtem.
- Jó, azt lehet kapni itt a sarki árusnál. De hogyan lesz belőle arany? - sopánkodott Katica.
- Csak bízd ide!- kacsintottam.

Villámgyorsan beszereztük az esernyőt.
- Hol lesz a koncert? - kérdeztem
- A városligetben valami szabadtéren. Azt hiszem a Hősök terénél. Majd a plakátokból kiderül.- mondta Katica.
- Szuper! Akkor még van időnk beugrani Dunakeszire a Kölcsey utcába egy üveg páratlanul finom málnaszörpért. Nem ám bolti! Házi készítésű.- mosolyogtam
- Most akarsz szörpöt inni? Inkább azt kellene kiderítenünk, hogy csinálunk aranyesernyőt. - méltatlankodott Katica.
- Nagyon egyszerűen, majd meglátod.

Mi után megkaptuk a pompás szörpöt, jöhetett is a fondorlat. Fogtam az esernyőt, és apró szörpcseppeket öntöttem a nyelére. Nem sokat, csak keveset.
- Ezt azért csinálod, hogy odaragadjon a rabló keze az esernyőhöz, amikor veszi át, és úgy könnyebb lesz elkapni? - kérdezte Katica.
- Jó gondolat! De inkább azért, mert ennek a szörpnek minden cseppje aranyat ér!- feleltem.
- De jó! Akkor meg vagyunk mentve.- örvendezett Katica. Szerinted mire odaérünk, minden rendben lesz?
- Még szép, hogy!- rikkantottam.

A Hősök terén már nagy volt a nyüzsgés. Akkora tömeg gyűlt össze, hogy még!
- Hogy fogjuk így megtalálni Barbiet? - aggódott Katica.
- De hölgyem, azért vagyok, hogy odavigyem kegyedet, ahová óhajtja! - szólalt meg a taxiseprű. Tudok is egy útvonalat, ami egyenesen Barbie turnébuszához visz. Ne aggódjatok, gondosan elrejtettük a buszt a kíváncsi szemek elől.
Egy perc múlva már a busz előtt is termettek, ahol Barbie már várta őket a gitárral a kezében.
- Hát ez meg hogy lehetséges? Mégiscsak visszaadták, hogy lehessen koncert? - ámult Katica.
- Nem! Vettem egy másik gitárt. Kockázat nélkül nem nyerhetek! Amikor meghallottam, hogy te olyan bátor kislány vagy, hogy útra keltél, hogy segíts visszaszerezni a gitáromat, elhatároztam, hogy nem kényeskedem tovább, hanem kiállok a vadi új basszusgitárommal, és egy fergeteges rock koncertet adok. Ha mégsem úgy alakul, ahogy terveztem, akkor is nyertem, hisz van egy igaz barátom, akire bármikor számíthatok. - mosolygott Barbie és megölelte Katicát.
- Erre inni kell! Vágtam rá, mire, hipp-hopp, ott termett Barbie komornyikja egy tálca hűsítő ásványvízzel. Nálunk meg ott volt a világ legjobb málnaszörpje. Hát kell ennél több?