Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Ha csoki fagyi van, gond egy szál se!

Léna

Léna nagyon szép és aranyos kislány. Aki olvasta az előző mesét, az tudja, hogy még tündért is neveztek el róla. Miért tündér? Mert nagyon jó szívű. Sokszor elképzeli, mi lenne, ha valaki más lenne. Most is így történt. Figyeljetek, mert érdekes lesz!

- Anya! Vajon az ember bárki lehet képzeletben? - kérdezte
-Hát persze! A képzeletben semmi sem lehetetlen. - felelte Anya
- Akkor én most Hófehérke szeretnék lenni. - mondta lelkesen Léna
- Jó! De találjunk ki olyan mesét, amiben Hófehérke még kislány és nem ismer egy gonosz embert sem. - javasolta Anya
- És a törpéket? - kérdezte Léna
- Csak a Morgót. Vele muszáj találkoznia. - mondta izgatottan Anya
- Akkor legyél te a Morgó, én meg Hófehérke és már kezdődhet is a mese! - mosolygott Léna.
- Benne vagyok! Kezdődjön! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.

Egy szép napon Hófehérke a 3 éves, csodaszép kislány éppen csoki fagyit evett, amikor megpillantott egy törpét, aki közeledni az úton. Mivel Hófehérke kedves kislány volt, már messziről üdvözölte a törpét.
- Hahó! Siess kedves törpe! Ha ideértél adok neked a csoki fagyimból! - kiáltotta csilingelő, kedves hangján
- Szia. Nem tudom, hogy ki vagy te, hisz még sosem láttalak és a nevedet sem tudom. Miért ennék a csoki fagyidból? - felelt mogorván a törpe
- Azért, mert a csoki fagyi a legfinomabb az egész világon! Ja, és a nevem Hófehérke. Téged hogy hívnak?
- Morgó a nevem, és nem szoktam beszélgetni senkivel. Nem vagyok megelégedve a világgal egyáltalán, és gőzöm sincs, mit szeretnek az emberek annyira a csoki fagyiban. - zsörtölődött Morgó
- Ettél már, és nem ízlett? - érdeklődött Hófehérke
- Nem, nem ettem. Biztos összemaszatolnám magam. ? mondta a törpe
- Az a jó! Én mindig szándékosan összekenem az egész arcomat, ha csoki fagyit eszem. Láthatod, hogy most is csupa maszat vagyok. - nevetett Hófehérke
- Miért? - kérdezte értetlenül Morgó
- Azért, mert annyira finom, hogy nem akarom, hogy az arcom kimaradjon a jóból. Nem sajnálom tőle, és különben is szeretem, ha látják, milyen boldog vagyok. Sokak arcára mosolyt csalok a maszatos arcommal. Tudod, a jó kedvet sem szabad másoktól sajnálni, nem csak a csoki fagyit. - magyarázta Hófehérke
- Én még sosem voltam jó kedvű, de amióta veled találkoztam, egy kicsit javult a kedvem. Morgás helyett inkább kíváncsi lettem rád, és arra, hogy milyen lehet szétkenni az arcomon a csoki fagyit. - felelte Morgó
- Tessék, itt a fagyim, kóstold meg bátran. De ha ízlik, akkor csak az arcodra kend és a ruhádra ne. A ruha annak örül, ha több fagyi marad nekünk. A ruha szépen tündökölni szeret, hogy még vidámabbnak nézzünk ki csokis képpel. - mondta Hófehérke és odaadta Morgónak a fagyit
A törpe meg sem szólalt, csak ette a finomságot, és már kente is szét az arcán. A nagy bumszli orrára is jutott bőven.
- Látom, ízlik! Mondtam én, hogy így lesz! - nevetett Hófehérke és a törpe arcához nyomta az arcát. Mindketten maszatosak lettek, és csak nevettek és nevettek egész álló nap.
- Nem is kell már neked többé ez a Morgó név, hisz teljesen elfelejtettél morogni. - mosolygott Hófehérke
- Eddig azért voltam mogorva, mert nem tudtam, hogy minek örüljek. Amióta téged megismertelek, elszállt minden elégedetlenségem. Köszönöm szépen a fagyit. - mosolygott a törpe
- Szívesen! Mit szólnál, ha ezentúl Vigyori lenne a neved?
- Ez a legszebb név, amit egy régi morgós törpe kaphat! - felelte Vigyori
- Remélem, találkozunk még! - mondta Hófehérke

Lénának és Anyának annyira tetszett az új mese, amit kitaláltak, hogy elhatározták, máskor is valaki másnak képzelik magukat, de csak azért, hogy jókat mesélhessenek egymásnak. Tudták, hogy a valóságban mindketten úgy jók, ahogy vannak.