Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Léna és a hercegnő ruhája

Léna

Egy szép napon Léna és Csitke különös beszélgetést folytatott, aminek egy csodás kaland lett a vége. Hogyan kezdődött és mi lett belőle? Ebből a meséből kiderül.

- Figyelj Csitke! Te bármilyen kincset megtalálnál, legyen akár milyen mélyre elrejtve? - kérdezte Léna
- Még szép! Elvégre német vizsla vagyok. Minden idők legnagyobb vadásza. Remek a szaglásom, a hallásom pedig egyenesen világhírű! - felelte büszkén Csitke.
- Az jó! És titkot tartani tudsz-e? - súgta halkan Léna
- Persze! Azt tudok a legjobban. - hencegett a vizsla
- Képzeld! Ma, amikor kibontottam a csokit, kiszólt a papírból egy tündér! - mesélte Léna.
- Komolyan? És mit mondott? - hökkent meg Csitke
- Azt, hogy elvesztette a fonalat és csak mi segíthetünk megtalálni.
- Milyen fonalat? És hogy került tündér a csoki papírba? - kérdezősködött Csitke
- Egyszerűen belevarázsolta magát. Ő jó tündér, neki semmiség egy kis varázslás. - magyarázta Léna
- De honnan tudta, hogy a te csokid papírjába kell belebújnia? És miféle fonalat keres? - türelmetlenkedett a vizsla
- Várj, már egy kicsit kérlek! Mindent elmagyarázok szépen sorban. - csitította Léna
- Először is a tündérek minden fontosat tudnak. Emberekről, állatokról egyaránt. Ki hol lakik, mit szeret, ki jó, ki nem és így tovább. Nem volt hát nehéz dolog megtalálni minket. Tudnod kell, hogy a tündérek nem mennek ám el akárkihez. Fontos feladat vár ránk. Főleg rád te nagy vadász! - mosolygott Léna. - Meg kell találnunk a fonalat, amiből egy csodaszép hercegnő ruhája készül. Selyem fonal, ilyenből csak egyetlen egy gombolyag készült az egész világon. Senki sem tudja, hogyan, de nyoma veszett. Holnapra meg kell lennie. Bált rendeznek a palotában és a hercegnő csak a legtökéletesebb selyemruhában mutatkozhat, különben sírni fog egész álló nap. Kinek kellene egy szomorkás, kisírt szemű hercegnő? Ugye te sem szeretnéd, ha szegény hercegnő örökre férj nélkül maradna? - kérdezte Léna
- Persze, hogy nem szeretném, de miért olyan fontos, hogy csakis abból a selyemből készüljön a ruha? Annyi szép anyag van még! - csodálkozott Csitke.
- Te most viccelsz velem? Egy igazi hercegnő nem érheti be kevesebbel! Mindenből a legjobb jár neki! Káprázatos ruhák, gyönyörű cipők, tökéletes smink és frizura. Az a kérdés, segítesz-e megtalálni a fonalat. - felelte Léna.
- Ha ez ilyen fontos, persze, hogy segítek. Milyen nyomon induljunk el? - kérdezte a vizsla
- Ez a beszéd! Este kimegyünk a rétre. Ott vár minket a tündér, és elmondja a részleteket. - mondta izgatottan Léna
- A tündérek nem fáznak a sötét téli erdőben éjnek évadján? - csodálkozott Csitke
- De igen! Épp ezért mi szép napsütötte rétre megyünk. Nincs mitől tartanod. - nyugtatta Léna
- Hová? És hogy lesz a téli hidegből tavaszi napsütés? - méltatlankodott a vizsla
- Hogyan, hogyan? Hát neked nincs semmi képzelő erőd? Álomföldre utazunk. Te csak aludj el jó korán, a többit majd meglátod. Én is hamar ágyba bújok. - csitította Léna

A nagy izgalom miatt 2 percbe is beletelt, mire Léna és Csitke elaludt. Álomföld rétje minden képzeletet felülmúlt! Mindenütt színpompás virágok nyíltak, akkorák, hogy szirmaikban bárki megpihenhetett, akár egy kényelmes fotelban. A Vándorok különféle gyümölcsökkel tömhették tele a hasukat. A fák ugyanis roskadásig voltak eperrel, banánnal, meggyel, barackkal. Kinek mihez volt kedve. Sőt! Ha valaki csúnyán beszélt, vagy túl hangos volt, azt könnyedén fejbe kólinthatta egy-egy jól megtermett szilva, amit az ágon ülő kis gézengúz manók osztogattak, ha valaki meg akarta zavarni Álomföld nyugalmát.

- Nos, itt volnánk! Már csak a mi kis tündérünket kell megtalálnunk, hogy elárulja, hogy bukkanunk a selyemfonal nyomára. - szólt Léna.
- Várj csak! Ha nem csal a fülem, márpedig sosem, akkor itt valaki énekel! Menjünk a hang irányába. Nem lehet messze. ha mégis, akkor felülhetsz a hátamra. - mondta kedvesen Csitke.
? Ez igazán kedves tőled! Te vagy a legjobb barát, a világon! - felelte Léna és megsimogatta Csitke fejét.

Nem sokkal messzebb, egy csodálatos virág szirmaiban megpillantották a tündért.

- Sziasztok! Már vártalak titeket. Reggel a nagy izgalomban, amikor a csoki papírban voltam el is felejtettem bemutatkozni. Léna Tündér vagyok.
- Nahát! Téged is úgy hívnak, mint engem? - örült Léna
- Igen! Mi tündérek csakis kedves, jószívű és szép lányokról kapjuk a nevünket.
- Ez csodálatos! De nem csak magamra szeretnék gondolni. Amíg mi itt örülünk, szegény hercegnő meg várja, hogy meglegyen a selyemfonal a gyönyörű ruhájához. Megmondanád, merre keressük? - kérte Léna
- Nem kell mást tenned, mint a szívedre tenni a kezedet, pont ott, ahol a zseb van a ruhádon! Nyúlj a zsebedbe, és csodát látsz. - felelte Léna Tündér

És valóban! A csodás selyemfonal ott volt Léna zsebében a szíve fölött.

- Hogy lehetséges ez? - csodálkozott Léna
- Úgy, hogy a kedvesség, bátorság és jó szívűség teszik különlegessé a dolgokat. Eredetileg ez egy hétköznapi fonal volt, amit én tettem a zsebedbe, és tőled lett különleges. Te tetted varázslatossá! - mosolygott a tündér
- De jó! Akkor lesz új ruhája a hercegnőnek! - örült Léna
- Persze! És te is kapsz egy pontosan ugyanolyat. Mire felébredsz, már meg is pillanthatod.
- Ezek szerint rám nem is volt szükség. - mondta Csitke
- Dehogynem! Ha te nem vagy, bele se kezdünk a kalandba, te hű barát. Holnap virslit kapsz reggelire! - mosolygott Léna.

Aki nem hiszi, az legyen jó hátha ő is észrevesz egy tündért. Köztünk élnek, csak meg kell látnunk őket!