Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Hétköznapi varázslat

Mi előtt rátérnék, hogy kik a mai mese szereplői, szeretném, ha tudnátok, mennyire fontos, hogy a gyermekekben már egészen kicsi korukban kialakuljon az állatok iránti tisztelet és szeretet. Hogy miért? Mert a világon csak a gyerekek és az állatok képesek feltétel nélküli, önzetlen szeretetet adni. Nem látják a különbségeket, nincsenek előítéleteik. Lehet bármilyen a külsőd, nekik ez teljesen lényegtelen. Ők a lelkükkel érzékelik a világot, és látják a tiédet is. Ha gyerek vagy, ha nem. Megérzik ki a jó, kiben bízhatnak. Az állatok és a gyerekek külön- külön is nagyszerű, csodálatos teremtések. Képzeld el, mire képesek együtt!
Laura másfél éves, tündéri kislány. Nagyon okos, érdeklődő. Rengeteget beszél babanyelven, és sok értelmes szót is mond már. Számára a világ, egy meghódításra, felfedezésre váró hatalmas játszótér. Kivel is tehetné ezt jobban, mint Mózessel a Leonbergivel. Ő is kölyök még, ezért ideális párost alkotnak. Játszva tanulnak. Mózes türelmes, engedelmes kutya, Laura pedig nagyon szeret tanulni. Szülei szerencsésnek tartják magukat, amiért akkora áldás érte őket, hogy láthatják, ahogy nagyszerű gyermekük és kutyájuk segíti, tanítja és óvja egymást. Hogy pontosan mire gondolok? Ebből a meséből kiderül.

Egyik nap Mózes éppen enni készült, amikor ott termett Laura és belenyúlt a tányérjába! Bizony! És tudjátok mit tett erre Mózes? Arrébb ment, hogy kis gazdája odaférjen az ételéhez. A saját szememmel láttam! Laura kivett pár falatot a tányérból, majd Mózeshez lépett és odaadta neki. A háttérben anya hangja hallatszott, ahogy biztatja, dicséri pöttöm kislányát. Laura meg csak ment rendületlenül és vitte az ételt Mózesnek, aki egyszer csak leült és türelmesen várt, amíg kis gazdája odaér a finom falatokkal. Szívet melengető látvány volt. És ez még csak a kezdet!
Reggeli után egymás mellé ültek és beszélgettek.
- Figyelj Mózes! Azt már tudom, hogyan kell rád adni a pórázt és fogni is tudom. De ha majd sétálunk, akkor nem fogsz nagyon húzni? Tudod, még kicsi vagyok és nem érnélek utol. Márpedig én veled együtt szeretnék sok csodát látni. - kezdte Laura
- Én is kicsi vagyok még, ezért járok kutya oviba, hogy megtanítsanak rendesen menni, ha póráz van rajtam, de az megígérem, hogy vigyázni fogok rád. Sőt, ha egy kicsit még növök, azt is megengedem, hogy a hátamra ülj, ha már nagyon elfáradtál, vagy csak mókázni szeretnél, majd én viszlek. - felelte Mózes
- De aranyos vagy! Remélem, hamar megnősz! - nevetett Laura
- Majd igyekszem, meglátod mennyire! - mondta büszkén Mózes
- Szuper! Én akkor is nagyon szeretek veled utazni, amikor autóval megyünk, és mi ketten hátul ülünk. Olyan jólesik, hogy vigyázol rám, amíg alszom a gyerekülésben! - mosolygott Laura
- Még szép! Akkor is őrzöm az álmod, ha én is elalszom. Mindig figyelek rád. Mi Leonbergik nagyon szeretjük a gyerekeket. Mindegyiket, de aki velünk egy házban lakik, azt meg főleg! - mondta Mózes lelkesen
- Az nagyon jó. És figyelj csak! Ha megint begyűjtöm apa slussz kulcsait és elrejtem őket, és senki sem tudja hová, akkor majd te segítesz megkeresni, mint egy igazi kincskereső? - kérdezte lelkesen Laura
- Hát, ha megkérnek rá, akkor igen, de csak mi után jól kimulattuk magunkat azon, hogy nem találják a nagyok, jó?
- Persze, hogy jó, te huncut! - rikkantotta Laura
- Akkor ezt meg is beszéltük. Mehetünk játszani? - kérdezte Mózes
- Mehetünk, de előbb ígérj meg nekem valamit. - kérte Laura
- Mit? Hogy nem harapom ki a gumilabdát? Az sajnos nem biztos. - vágta rá Mózes
- Nem azt! Hanem azt, hogy majd vigyázol anyára, amíg én a bölcsiben leszek, és megvigasztalod, ha szomorú, mert hiányzom neki. - mondta Laura
- Ez természetes! Hisz mire valók a barátok? - felelte Mózes, és megpuszilta Laura nóziját.