Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Tavaszhozó elegancia

Mai mesém főhőse nem más, mint Krisztina, akit már egész kicsi korában magával ragadott a cipők és ruhák világa. Megjelenése mindig elegáns, igazi hölgyhöz illő. Ám nem csupán kifinomult ízléséről híres, hanem nemes szívéről és állatszeretetéről is. Kislány korában arról ábrándozott, hogy saját szafarija lesz, ahol az összes kóbor állat otthonra lelhet majd.

Ma 2 nyuszi, 2 kutya és 2 macska szerető gazdája. Bár már felnőtt, még mindig hisz a csodákban, és tudja, hogy minden álom valóra váltható, még ha nem is látjuk előre, hogy hogyan. Azt persze még ő maga sem gondolta, hogy nagy szerepe lesz abban, hogy végre kitavaszodik. Miképp segített Krisztina, hogy vége legyen a télnek? Ebből a meséből kiderül.

Március 26-án, kedden, megint havazott. Sokan úgy vélték, hogy sosem lesz már vége a télnek.

- Nyakunkon a húsvét, kezünkben a hólapát! Nincs ez így rendjén! - zsörtölődött Ricsi, aki hős lovaghoz híven igyekezett járhatóvá tenni a házhoz vezető utat, hogy Krisztina mielőbb kipihenhesse a húsvéti bevásárlás fáradalmait.
- Tényleg jöhetne már a tavasz! Ha nem lenne nálam egy csomó csoki nyuszi, még azt hinném, a karácsonyra készülünk. - tette hozzá Krisztina

A házba érve Jancsika és Borisz a két macska fogadta őket, kíváncsi tekintettel fürkészve a szatyrokat. Mi mást is próbáltak volna kideríteni, minthogy vajon melyikben van a nekik szánt finomság.

- Egy perc és kaptok enni rosszaságok, csak leveszem a kabátom és egy kicsit kifújom magam. - mondta kedvesen Krisztina, mire a két macska sértődötten odébb ment két egész centimétert, és hatalmas szemekkel figyelték gazdájuk minden mozdulatát. Tényleg nem kellett sokat várniuk. Hamarosan mindkét macska teli hassal, elégedett dorombolásba kezdett.

- A kutyáknak és a nyuszinak majd adok én vacsorát, te csak pihenj kedvesem! - mondta Ricsi
- Köszönöm! Veszek egy forró fürdőt, aztán egy jó könyvvel bebújok a takaró alá.

Amikor magára maradt a két macska, Borisz a vörös így szólt:

- Itt nálunk mindenkinek nagyon jó dolga van! Még a kutyáknak is, pedig ők nem olyan előkelőek, mint mi!
- Bizony, szerencsések vagyunk a nyulakkal együtt. - felelte Jancsika

Ekkor csörömpölés hallatszott a szatyorból, amit Krisztina az asztalra tett.

- Mi lehet ez? Talán egy egér? Én meg nem eszem! - mondta Borisz
- Nézzük meg! - javasolta Jancsika
- Jó, de csak óvatosan. Tudod, hogy nem szeretik az emberek, ha a szatyrukba dugjuk az orrunkat! - mondta Borisz olyan meggyőződéssel, mintha sosem gondolná azt, hogy minden az övé, vagy ő érte van.

Ahogy közelebb értek, az egyik csoki nyuszi kidugta a fejét a szatyorból és azt mondta:

- Ha már ilyen jól megy a sorotok, nem akartok ti is valami jót tenni Krisztináért és Ricsiért?
- Még csak most jöttél, és máris dirigálsz? Szerencséd, hogy nem szeretem a csokit, különben leharapnám a fejedet– kérte ki magának Borisz
- Legalább hallgassuk meg, mit akar mondani! - csitította Jancsika
- Igaz. Végül is még érdekes is lehet. Halljuk hát, mi jót tehetünk kétlábú barátainkért?
- Hozzátok el nekik a tavaszt! - felelte a csoki nyuszi
- Mi? Miért nem a kutyáknak mondod? Én ugyan ki nem dugom az orrom ebbe a hidegbe! - méltatlankodott Borisz
- Mit kellene tennünk? - érdeklődött Jancsika, aki szintúgy nem szeret kimenni a hidegbe, de valamivel szerényebb természetű, mint Borisz
- Ma este, amikor már mindenki alszik, vegyétek fel Krisztina egyik kedvenc cipőjét, és lépjetek benne kettőt. Akkor itt terem Sándor, József és Benedek, akik elmondják, miért nem sikerült még elhozniuk a tavaszt.
- Te most viccelsz? - hökkent meg Borisz
- Nem én! Te veszed fel a bal cipőt, Jancsika meg a jobbat! - mondta lelkesen a nyuszi
- És, te nem mondhatod el, hogy miért nem hozta el az a 3 illető a tavaszt? - csodálkozott Jancsika
- De elmondhatnám, ha tudnám, de sajnos én se tudom! - sopánkodott a csoki nyuszi
- Nem gondolod, hogy furcsán venné ki magát, hogy az éjszaka közepén 3 idegennel beszélget 2 macska magas sarkú cipőben? És ha a Ricsi meglátja? - méltatlankodott Borisz
- Hát nincs bennetek kalandvágy? Egyébként meg nem biztos, hogy meglátja őket, mert mindhárman manók és nagyon kicsik.
- Így talán könnyebb dolgunk lesz. - mondta Jancsika
- Majd meglátjuk, de most nyomás vissza a szatyorba. Hallom, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. - mondta Borisz
- Jólesett ez a finom fürdő! Azt hiszem, máris lefekszem, hátha tavasz lesz, mire felébredek! Ti is aludjatok gézengúzok. Ma már nincs több habzsolás. - mondta Krisztina aztán bebújt az ágyba, hogy olvasson még egy kicsit, mi előtt álomba merül.

Ezalatt Ricsi is elkészült. Úgy este 11 óra körül mindketten elaludtak.

- Na, Borisz! Elő a cipővel! - utasította a szatyorból a nyuszi
- Megharaplak! - mordult rá Borisz
- Csendben! Még meghallják! - szólt rájuk Jancsika
- Jól van, bocsánat! - méltatlankodott a vörös, majd nagy üggyel-bajjal felvette a bal cipőt.

Jancsika könnyedén belelépett a jobb cipőbe, majd azt mondta: „akkor lépkedjünk egyet-kettőt!”

- Könnyű mondani! - duzzogott Borisz, majd bátortalanul tipegni kezdett.

Hamarosan meg is jelent a 3 manó, mégpedig Sándor, József és Benedek. Olyan hangosan nevettek, hogy Krisztina fel is ébredt. Nem tudta, hogy ébren van-e vagy álmodik, ezért megdörzsölte a szemét. A 3 manó és a két macska a magas sarkúban még mindig ott volt.

- Hát itt meg mi folyik? Divatbemutató az éjszaka közepén? Biztos elkeveredett a meghívóm!
- Ne haragudj, hogy felébresztettünk, de az egész a csoki nyuszi miatt van, mert ő akarta, hogy idehívjuk a manókat! - mentegetőzött Jancsika
- Dehogy haragszom! Ki nem hagynék egy ilyen mulatságot! És mit óhajtanak a manó urak? - szólt kedvesen Krisztina
- Azért jöttünk, hogy elmondjuk, miért nem hoztuk el a tavaszt, annak ellenére, hogy mi vagyunk Sándor, József és Benedek.
- Hű, erre magam is nagyon kíváncsi vagyok. Szeretem a telet, de már elég volt belőle, hiszen március vége van és mindjárt itt a húsvét
- Mi most is, mint mindig elmentünk a Tavaszért, hogy betegyük a zsákba és idehozzuk, de a makacs kisasszony semmiképpen sem volt hajlandó bebújni, mert nem találta elég trendinek a zsákot. Fogalmam sincs, hogy mi az a trendi, csak azt tudom, hogy a Tavasz kisasszony azt mondta, hogy ő ennél jobbat érdemel, és addig a szeme elé ne kerüljünk, amíg olyan csínos ruhát nem adunk neki, mint amiket egy bizonyos Antalfy Krisztina visel, és a cipőkről se feledkezzünk meg! - mesélték a manók
- Ejha! Ez már valami! És beszélhetnék valahogy a mi Tavasz kisasszonyunkkal? - kérdezte Krisztina
- Itt vagyok! - szólt egy hang a zacskóból
- Ó! Hogyha jobban belenéztem volna a zacskóba, akkor elkerülhettük volna ezt a cipőben botladozást! - méltatlankodott Borisz
- Ne hidd! Nem voltam ám végig itt! A 3 manóval együtt jöttem, csak elbújtam. Ha nem vettétek volna fel a cipőt, biztos, hogy nem jövök.
- Akkor most nem is kérsz ruhát? - csodálkozott Krisztina
- Tudod, nekem már az is nagy öröm, hogy láthatlak, mert te vagy a példaképem! Olyan elegáns és finom a stílusod és megjelenésed, hogy mindenképpen találkoznom kellett veled. Tudom, nem szép dolog, hogy csínytevés árán jutottam el hozzád, de ígérem, hogy mire reggel lesz, eljön a tavasz!
- Azért én mégis adok neked valamit. Várj meg itt! - mondta Krisztina és pár percre kiment a konyhába.

Amikor visszajött, egy parányi ruhát és egy hozzá illő pár cipőt tartott a kezében.

- Cseresznyevirág szirmaiból készült a kollekció. Remélem, tetszik a hölgynek! - mondta mosolyogva
- Ennél gyönyörűbbet még sohasem láttam! Nagyon köszönöm! - örült a Tavasz kisasszony
- Szívesen! Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is! És sosem felejtelek el! - mondta a kishölgy majd eltűnt a 3 manóval, mintha ott se lettek volna.

Krisztina a helyére tette a cipőket, majd visszabújt az ágyba és nyomban elaludt. Másnap kipihenten ébredt.

- Jól aludtál kedvesem? - kérdezte Ricsi
- Mesésen! A tavaszról álmodtam! - mosolygott Krisztina, majd elhúzta a függönyt.
- Így váljon valóra minden álmod! Végre itt a tavasz!- örvendezett Ricsi, és mosolyogva indult borotválkozni