Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Ma senki sem lehet szomorú

Megint eltelt egy év. Kíra szebb. mint valaha és nagyon sok újat tanult. Tud már biciklizni, görkorcsolyázni, kiválóan lovagol, és úszni is jár, úgyhogy hamarosan abban is profi lesz. Október 25-én 5 éves lett és nem is akármilyen szülinapi kalandban volt része.

Éppen arról ábrándozott, mennyi minden történt már vele, amikor felbukkant legjobb négylábú barátja és váratlanul megszólalt.

- Képzeld az előbb kimentem és hallottam, hogy egy fa nagyokat sóhajtozik. Más azt hitte volna, hogy csak a szél hangját hallja, de mivel én macska vagyok, sokkal jobban hallok, mint mások és határozottan állítom, hogy a fa sóhajtott. - mondta büszkén Zokni.
- Érdekes. És miért nem kérdezted meg, mi baja van?
- Gondoltam, előbb szólok neked, mert ha például szomorú, akkor te biztosan fel tudod vidítani.
- Ma senki sem lehet szomorú, elvégre ma van a szülinapom!
- Egyetértek!
- Akkor mire várunk? Kérdezzük meg azt a fát, miért sóhajtozik olyan nagyon, ezen a szép napon!
- Látod? Ő az, az a szép zöld! - lelkesedett Zokni.

Fűzfa

- Egy fűzfa. Szomorúfűznek is szokták nevezni, mivel lefelé lógnak a levelei. - magyarázta Kíra.
- De okos vagy! És vajon tényleg szomorú? - ámult a macska.
- Azért vagyunk itt, hogy megkérdezzük.
- Szia, fűzfa, szomorú vagy? - kezdte Zokni.
- Igen, de neked nem mondom el, hogy miért, csak a Kírának. - felelte duzzogva a fa.
- Valahogy sejtettem, hogy így lesz, ezért is szóltam neki. Amíg ti beszélgettek, én alszom egyet. Ne izgulj, nem fogok hallgatózni. - mondta kedvesen, és a fa alá heveredett.
- Már alszik is, így hát nyugodtan elmondhatod, mi nyomja a szíved. - szólt halkan Kíra.
- Elmondani nagyon egyszerű, de megoldani a gondot lehetetlen. - sopánkodott a fűzfa.
- Azért csak vágj bele!
- Tudod, én nagyon szeretek fa lenni, mert sok mindenki a hasznomat veszi, nemcsak úgy, hogy alszik vagy olvas alattam, hanem a kérgemből szoktak főzetet készíteni, ami nagyon sok betegségre jó.
- Nahát! Igazán rendes tőled, hogy sok betegséget meggyógyítasz. Én a te helyedben sosem lennék szomorú, sőt büszke lennék magamra. - mondta elismerően Kíra.
- Igazad van, csak hát olyan unalmas folyton itt ácsorogni. Néha nagyon zavar, hogy nem tudok arrébb menni.
- Ó, hát csak ez a baj? Adj pár percet és visszajövök. Elintézem, hogy repüljünk egyet! – kiáltotta Kíra, majd beszaladt a házba.
- Repülni? Én? Ez most komoly? - ujjongott a fa.
- Persze, hogy komoly. Rácz Kíra ilyesmivel nem viccel. - szólt Zokni a fa alól.
- Jaj, ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak tudod nagyon fellelkesedtem a repülés gondolatától.
- Semmi baj, megértelek. Persze máskor morcos lennék, de ma nem.

Közben visszatért Kíra, méghozzá egy halom lufival a kezében.

-Na, készen állsz a repülésre, ácsorgó barátom?
-Készen, de hogyan?
- Hogyhogy hogyan? Egyszerűen rád kötjük a lufikat és ők felemelnek.
- Biztos, hogy sikerül?
- Még szép, elvégre Anya adta a lufikat. Minden szuper lesz, csak hinned kell benne! - bátorította Kíra.
- Jó, ha te mondod, akkor elhiszem.
- Felmászhatunk rád, hogy együtt repülhessünk?
- Persze! Zokni is jön?
- Megyek! Ki nem hagynék egy ilyen kalandot és különben is Kíra meg én szinte mindent együtt csinálunk! - vágta rá a macska.
- Anya is jön, jó?
- Még szép! - helyeselt a fűzfa.

Miután elkészültek a lufik felerősítésével és minden utas a fedélzeten volt, Kíra elkiáltotta magát: „Lufik, indulás, irány az égbolt!”

Amint ezt kimondta, a lufik emelkedni kezdtek és velük együtt a fűzfa és utasai is.

- Nem hiszek a szememnek, repülünk! - kiáltotta boldogan a fa.
- Ugye megmondtam, hogy Kíra nem viccel! - mondta büszkén Zokni.

A fűzfa helyeselt volna, de olyan szép volt minden odafentről, hogy a szava is elállt. Sok csodás dolgot láttak, de az összebújó lovak látványát találták a legszebbnek.

- Nézd Anya! Pont olyanok szépek, mint mi vagyunk! - kiáltotta boldogan Kíra.

Kíra,Anya,lovak

- Tényleg nagyon szépek, de nekem te vagy a legszebb a világon. - mondta Anya mosolyogva.
- Na, jó, nem bánom!
- Elnézést, hogy közbeszólunk, de kezdünk kissé fáradni! - szólaltak meg a lufik.
- Jaj, most mi lesz? Lezuhanunk? - aggódott a fűzfa.
- Csak semmi pánik. Majd Apa meg a Mafi lehúznak minket a földre. Tudod fűzfa, ők nagyon erősek ám! - nyugtatta meg Kíra.
- Most már tudom, hogy bízhatok benned, és egyáltalán nem félek. Mindent köszönök, kedves Kíra.
- Semmiség! Vedd úgy, hogy ez az én ajándékom neked.
- De hisz nincs is születésnapom! - csodálkozott a fa.
- De nekem igen, méghozzá az ötödik! - mondta büszkén Kíra.
- Ejha! Akkor nagyon boldog 5. születésnapot kívánok és köszönöm a velem töltött időt! Ez volt életem legszebb napja! - mondta meghatottan a fűzfa.
- Én is köszönöm ezt a jó kis kalandot. Most megyek, mert rengeteg dolgom van. Csinosnak kell lennem, mire jönnek a vendégek.
- Ugye, minket is viszel a szülinapi mulatságba? - kérdezték a lufik.
- Még szép! Elvégre nélkületek nincs buli! - felelte Kíra.

Kíra 5 éves