Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Kíra 4 éves és nagyon erős!

Több mese is szólt már Kíráról, amikor még kicsi volt. Akkor ő volt Kíra baba a Mosolytündér. Jól megnőtt azóta. 4 éves. Igazi állatbarát. Szereti a kutyákat, cicákat, sőt a lovakat is. Misztrál a kedvence. Amikor csak teheti, meglátogatja.

Kíra Misztrállal

Amíg ő eszik, Kíra elmeséli, milyen érdekes dolgok történtek vele, amióta nem találkoztak.

- Képzeld, sokat tornázom Anyával együtt és már nagyon erős vagyok! Kaptam a szülinapomra egy hatalmas rózsaszín labdát és fel tudom emelni egészen a fejem fölé, sőt meg is tudom tartani!
- Hűha, ez nem semmi! Tényleg nagyon erős vagy!
- Megmutassam?
- Van róla képed?
- Persze! Minden fontosat lefényképezünk, hogy meg tudjam mutatni azoknak, akiket szeretek. Ezért hoztam el neked.

Kíra labdával

- Hú, de jó! És milyen sok szép lufi! Nagyon csinos voltál ebben a ruhában!
- Tudtam, hogy neked érdemes megmutatnom!
- Képzeld, én meg ma elmegyek és meglátogatom Rozit.
- Ki az a Rozi?
- Ő egy süni. Nagyon jóban vagyunk.
- Majd én is megismerkedhetem vele?
- Persze. A parkban leszünk. Gyere oda kicsit később.
- Jó, addig hazamegyek és lerajzollak. Nemsokára találkozunk!

Amikor Misztrál a parkba ért, a süni már rég ott álldogált rá várva.

- Szia, Rozi! Hogyhogy nem a falevelek alól kell kihívnom téged, mint máskor?
- Azért, hogy minél hamarabb elmondhassam neked, hogy az új nevem Vattacukros Rozi és egyáltalán nem vagyok tőle elragadtatva.

Rozi

- Miért lett a neved Vattacukros Rozi?
- Mert olyan hangosan horkol, hogy nem tudunk tőle aludni és azt hiszi, hogy a vattacukorral kárpótol minket, pedig egyáltalán nem. A falevelek nem szeretik az ilyesmit. - mondta dühösen egy falevél.
- De igazából én nem is alszom. - szólt közbe a süni.
- Hát akkor?
- Amint lefekszem és behunyom a szemem, nem kapok levegőt.
- Vedd az orrodon át!
- Hát, éppen ez az. Az orrom be van dugulva.
- Talán megfáztál?
- Igen, nagyon.
- Ő, hát csak ez a baj? Vegyél fel sapkát!
- De nekem nincsen sapkám. - sopánkodott Rozi.
- Értem. Szerintem szuper, hogy süni létedre tudsz vattacukrot készíteni. Van egy barátom, aki nagyon szereti. - mesélte Misztrál.
- Egy ló, aki vattacukrot eszik? - csodálkoztak a falevelek.
- Dehogyis! Egy kislány. Vagyis már nagylány, mert 4 éves. Úgy hívják, hogy Kíra. Nagyon kedves, majd meglátjátok. Hamarosan itt lesz. Sőt, már itt is van!
- Kinek kell sapka? - kérdezte Kíra.
- Nekem. Mert meg vagyok fázva és olyan hangosan horkolok, hogy a falevelek nem bírják idegekkel. - mesélte a süni.
- Majd én adok egyet. Nekem nagyon sok van. Anyukám mindig vesz nekem mindenféle csinos ruhát, elvégre hercegnő vagyok. Csinosnak kell lennem.
- Te bármit is veszel fel, mindenben csodaszép vagy. - mondta Misztrál.
- Köszönöm, ebben igazad van. - helyeselt Kíra.
- Mi lesz, ha nincs olyan kicsi sapkád, ami jó az én fejemre?
- Majd meglátjuk. Szerintem Anya elrakta azokat a ruhákat is, amiket még kisbaba koromban hordtam. Biztos van köztük sapka is. Ha mégse jó a fejedre, majd kitalálunk valamit!
- De jó lesz! Kérsz vattacukrot? Misztrál mondta, hogy szereted. Tudok ám készíteni, ezért is neveztek el Vattacukros Rozinak!
- Persze, hogy kérek. Méghozzá rózsaszínt!
- Egy pillanat és kész is! - mondta boldogan a süni.
- Szuper!
- Tessék parancsolni!

vattacukor

- Köszönöm!
- Szívesen!
- Figyelj csak! Te tényleg szereted a gyümölcsöket? Azért kérdezem, mert az emberek mindig úgy rajzolnak sünit, hogy alma vagy körte van a hátán.
- Nem nagyon. Sót, inkább nem. Ha van az almában kukac, akkor azt megeszem, de nem vagyok gyümölcsrajongó.
- Pfuj! Szoktál olyasmit is enni, amit az emberek?
- Persze. Például szeretem a tojást, a főtt csirkét, a sütőtököt meg a zabkását is. A vattacukorért cserébe szoktam kapni mindenféle finomat.
- De jó! És a tejet szereted?
- Szeretem, de nem tesz jót nekem, mert megfájdul tőle a hasam. Laktózérzékeny vagyok.
- Én is, úgyhogy ebben hasonlítunk. De ez semmiség. Az a lényeg, hogy szépek és okosak vagyunk. Meg vagányak! - mondta büszkén Kíra.
- Mit jelent az, hogy vagány?
- Majd megtudod, ha visszajövök. Most hazamegyek és keresünk neked egy sapkát Anyukámmal. Nehogy még jobban megfázz.
- De jó lesz! Nagyon várom! - örült Rozi.
- Mi a kedvenc színed?
- Nem tudom. Talán a lila.
- Oké. Mindjárt jövök! - mondta Kíra, majd elszaladt.
- Nagyon kedves lány ez a Kíra. - jegyezte meg a süni.
- Igen és jószívű is. - tette hozzá Misztrál.
- Hát az nagy szerencse, mert ha kap egy sapkát ez a mormota, remélhetőleg megszűnik az éktelen horkolása! - duzzogtak a falevelek.
- Feltűnően csendben voltatok eddig! - nevetett Rozi.
- Igen, mert aludtunk. Gondoltuk, kihasználjuk az alkalmat. Amíg beszélgetsz, biztos nem horkolsz.
- Jó, most már elég legyen a cukkolásból! - dorgálta meg a leveleket Kíra, aki közben visszaért, de nem is akárhogyan. Gördeszkán érkezett.

Kíra gördeszkán

- De vagány! - kiáltotta Rozi.
- Na, látod mondtam én, hogy megtudod mi az.
- Bizony!
- Ez még semmi! Hoztam neked sapkát. Itt van a zsebemben.

Amikor Kíra elővette a sapkát és a süni meglátta, hogy lila, majdnem sírt örömében, de igyekezett visszafogni magát, nehogy kinevessék a falevelek. Anya észrevette, hogy elkél egy kis segítség, hamar Rozi fejére húzta a sapkát.

Rozi sapkában

- De vagány! - kiáltották a falevelek!
- Ugye, most már csend lesz? - kérdezte Kíra.
- Hát, remélem, hogy nem fogok horkolni. - mondta Rozi.
- Én tőletek kérdeztem, falevelek. Szeretném, ha türelmesen megvárnátok, amíg meggyógyul a Rozi. Aztán már biztosan nem fog horkolni. Legyetek vele kedvesebbek!
- Igazad van! Bocsánat, hogy gonoszkodtunk és te se haragudj, Rozi. - mondták bűnbánóan a levelek.
- Én sosem haragudtam, ti kezdtétek.
- Mindegy ki kezdte, az a lényeg, hogy szent a béke! - szólt Anya.
- De jó neked Kíra, hogy ilyen kedves és okos Anyukád van! - mondta Rozi.
- Tudom! És hogy meg is maradjon köztetek a béke, gyakran visszajövünk meglátogatni titeket.
- Az jó lesz, de majd ha eljön a tél, elbújunk a hó alá. - mondták a levelek.
- Nem baj. Akkor majd találkozunk máskor. De Rozihoz mindenképp eljövünk.
- Az jó lesz. Mindig kapsz vattacukrot, ha erre jársz.
- Nem azért jövök, de nem fogom visszautasítani! - mondta kedvesen Kíra.
- Nagyon fogsz hiányozni! - sopánkodott Rozi.
- Hagyok itt neked egy fényképet rólam meg Anyáról. Ha meglátod, milyen szépek vagyunk, rögtön elszáll a szomorúságod. - mondta büszkén Kíra.

Kíra Anyával

- Köszönöm szépen! Meg a sapkát is. Ígérem, nagyon fogok vigyázni rá.
- Szívesen! Ha kinövöd vagy megunnád, kapsz másikat. Nehogy megint megfázz!
- Ideje indulnunk, Kisasszony! - szólt Anya.
- Jó, megyek! Szia, Misztrál, köszi, hogy megengedted, hogy eljöjjek megnézni a Rozit. Igazán aranyos és finom vattacukrot készít. Örülök, hogy lett egy új barátom.
- Én is örülök. - mondta Misztrál.

Bár mindenki boldog volt, mégis Rozi örült legjobban. Nem csak azért, mert kapott egy szép sapkát, hanem azért is, mert most először volt rá büszke, hogy úgy hívják, Vattacukros Rozi.