Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Álmos kalandok

Egy szép napon új játékokat hoztak az oviba. Annyi mindent kaptak a gyerekek, hogy mindenki talált köztük kedvére valót.
Az egyik fiú egy gumiból készült zöld dinót választott, és egész nap vele játszott. Pici dinó volt, ezért a fiú a délutáni alváshoz is magával vihette.

Így biztosan könnyebben elalszom. Szeretném már végre elújságolni anyának, hogy csodák csodájára sikerült aludnom az oviban, gondolta. Kényelmesen elhelyezkedett, a dinót is betakarta, aztán behunyta a szemét. Egyszer csak megszólalt valaki:
- Álmos vagyok.
- Jó neked! Én valamiért sosem tudok itt aludni, pedig próbálok - mondta a fiú.
- A nevem Álmos! És te pedig most biztos, hogy alszol - felelte a dinó.
- Komolyan? Hogyhogy? - kérdezte a fiú.
? Hát úgy, hogy máskülönben nem tudnál velem beszélgetni - vágta rá Álmos.
- Ebben lehet valami. Ha már úgy alakult, hogy álmodom, bármi megtörténhet? - érdeklődött a fiú.
- Amit csak szeretnél - mosolygott Álmos.
- Jaj, de udvariatlan vagyok! Még be sem mutatkoztam! - kiáltott a fiú. - Kende vagyok. Örülök, hogy téged választottalak játszótársnak.
- Én is örülök. Na, mit szeretnél, mi történjen velünk? Tudod, ilyenkor bármit lehet.
- Egy csomó jó játék van itt. Szívesen lennék olyan pici, mint te, hogy kedvünkre beleülhessünk bármelyik legó autóba, repülőbe, vagy amibe csak kedvünk tartja- lelkendezett Kende.
- Jó ötlet! - örvendezett a dinó.
- Csak az a kérdés, hogyan menjek össze? - morfondírozott Kende.
- Ezen könnyen segíthetünk. Tíz guggolás az egész. Amint egyet guggolok, te egyre jobban zsugorodsz - felelte Álmos.
- Jó, próbáljuk ki, hogy működik-e a dolog. Mondókának minden esetre nem rossz - dicsérte meg Kende a dinót.

Álmos szépen sorban csinálta a guggolásokat. A tizedik után Kende pont akkora lett,
mint ő.
- Hűha! Ezt nevezem! Most már aztán bármibe beülhetünk. Köszönöm szépen, kedves Álmos.
- Ugyan, ez igazán semmiség. Most pedig kalandra fel! ? kurjantotta a dinó.
Először is, felderítették a terepet. Mindent körbejártak. A plüssfiguráknál nem nagyon időztek, csupán barátságosan üdvözölték őket. Amire mindketten nagyon vártak, az a legó birodalom volt. Amikor odaértek, nagyon meglepődtek.
Szanaszét nyüzsögtek az állatok. Tanácstalanul rohangáltak fel-alá.
Volt köztük teknős, zsiráf, kismacska, víziló, paripa, sőt még röfi is.
- Mi bajuk lehet? - kérdezte Álmos. - Nem tudom. Derítsük ki! - javasolta Kende. - Próbálkozzunk a teknősnél! Ő úgyse valami gyors, nem rohan el. Biztosan sikerül kikérdeznünk.
- Oké ? egyezett bele a dinó.
- Szia, teki, Kende vagyok. Ő pedig itt a barátom, Álmos.
- Sziasztok. Én már olyan öreg vagyok, hogy elfelejtettem a nevemet. Ha volt egyáltalán ? felelte a teknős.
- Tényleg? Hány éves vagy? - kérdezte Álmos.
- Január 11-én leszek százötven. Erre csak azért emlékszem, mert a szülinapját mindenki tudja, és azt is, hogy hány éves. Legalábbis, ha jól számol.
- Aztaaa! Nekem is január 11-én van a szülinapom, de én még csak négyéves leszek - örvendezett Kende. - Tudod mit? Majd én adok neked nevet. Mit szólnál a Mollihoz? Szerintem szép név.
- Jó lesz. Köszi. Ezentúl legalább névnapi bulit is tarthatok ? mondta Molli.
- Ha már ilyen jól összebarátkoztunk, elárulnád, mi ez a nagy összevisszaság nálatok? Szanaszét rohangálnak az állatok.
- Persze, mert az a mormota már megint elaludt a volánnál, és lerombolta az egész állatkertet. Épphogy csak sikerült megúsznunk a dolgot - panaszolta Molli.
- Ki az a mormota? És milyen volánnál aludt el? -kérdezte a dinó.
-Tibi. Ő hozta dömperrel a homokot a gyerekeknek a homokozóba. Folyton alszik. Ha kell, ha nem.
? Értem ? mondta Kende. - Majd mi segítünk nektek az építkezésben. Én úgyis nagyon szeretek legózni.
- De mindenkire szükségünk lesz. Nem kis meló felépíteni egy állatkertet ? tette hozzá Álmos.
- Bízd csak rám! ? felelte Molli.
Egy nagy kupac tetejére állt, fogott egy kagylót, aztán jó hangosan beszélni kezdett bele:
- Figyelem, figyelem! Molli beszél. Nyüzsgést, lármázást, siránkozást abbahagyni, munkához felsorakozni! Újra felépítjük az állatkertet.

Az állatok annyira megdöbbentek, hogy szó nélkül engedelmeskedtek Mollinak.
Még sosem látták őt ennyire határozottnak.
- Szép volt, teki! - dicsérte meg Álmos.
- Bizony az - helyeselt Kende.
Mivel Kende értett a legjobban az építkezéshez, mindenkinek kiadta a feladatát.
A hangyák anyagot gyűjtöttek, a lovak építették a falakat, a zsiráfok a tetőt, a vízilovak gondoskodtak ivóvízről, ha valaki megszomjazna a munkában, a malacok szerencsét hoztak.
Molli, mivel már öreg volt, azzal segített, hogy noszogatta a dolgozókat. Valahogy így:v - Szaporán, szaporán! Nem érünk rá egész nap. Ez a módszer, hatásosnak bizonyult. Még Tibi, a mormota sem mert aludni.
Hipp-hopp felépült az állatkert. Sokkal szebb, nagyobb és erősebb lett, mint az előző. Mindannyian hálásak voltak Kendének és Álmosnak.
- Na, ezzel megvolnánk - mondta Álmos.
- El is álmosodtam. Tízet lépek hátra, mire megnőve és gyorsan ott termek az ágyba. Velem lesz a dinó is, de ő meg nem nő, és elalszunk egy-kettő - mondta Kende mosolyogva.

Aznap úgy aludt az oviban, akár Tibi, a mormota.