Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Kecskére a káposztát?

Egyik reggel Géza felkerekedett, hogy káposztalevest vigyen nagypapájának.
Anyukája kérte meg rá, mivel előző nap Ugor papa túl sok répalevet ivott.
A nyuszi mindig szívesen ment a nagypapájához, mert ők ketten nagyon jóban voltak. Ugor papa remek történetekkel szórakoztatta. Nem lakott messze a nagypapa. Nagyjából 13 ugrásnyira. Persze nyúl ugrással számolva.

Amikor odaért, még meleg volt a leves, ezért Ugor papa rögtön hozzá is láthatott.
Mi alatt ő nagy buzgalommal kanalazta a finom ebédet, Géza izgatottan ficánkolt.

- Miért izegsz- mozogsz? Talán csikibogár mászott a nadrágodba? -viccelődött Ugor papa.
- Nem, nem! Csak már nagyon várom, hogy befejezd az evést, mert amit mondani fogok, attól bizonyosan eldobod a kanalat, annyira meglepő. - felelte.
- Már mondhatod is! A levest megettem a kanalat letettem. - vágta rá frappánsan a nagypapa.
- Unikornis szeretnék lenni. - kezdte Géza.
- Uniformis? Miért akarsz te uniformis lenni? Kis nyúl helyett egyenruha? Ilyet se hallottam még. - csodálkozott a nagypapa.
- Nem uniformis, hanem unikornis. Egyszarvú ló. - kacagott Géza.
- Még szerencse, hogy rosszul hallottam, már kezdtem megijedni. - mondta Ugor papa.
- Ezek szerint lehetek unikornis? Nem lehetetlen? De jó, hogy neked mondtam el! Te vagy a legrendesebb nyúl nagypapa a világon! - örvendezett a kis nyúl.
- Örülök, hogy így látod Géza, én is büszke vagyok rá, hogy ilyen unokám van, de amit szeretnél, az cseppet sem lesz könnyű. Bármit megtennél, hogy unikornis lehess?
- kérdezte a nagypapa.
- Persze, akármit. Hisz te magad mondtad nem is egyszer, hogy bármi lehet belőlem, ha nagyon akarom. Hát én egyszarvú ló szeretnék lenni. Kerül, amibe kerül.
- magyarázta a nyuszi.

Ugor papát nagyon kíváncsivá tette, hogy mire lenne képes az unokája azért, hogy unikornis lehessen, ezért gondolta, próbára teszi.

- Még egy farkassal is mernél találkozni? - kérdezte.
- Egy farkassal? Háááááááát nem tudom, azt hiszem, nagyon félnék, hogy megesz. De ha nem lenne éhes, akkor talán. - mondta halkan a kis nyuszi.
- Akkor tegyünk róla, hogy tele legyen a farkas koma pocakja. Mondjuk egy jó nagy fazék töltött káposztával. - javasolta Ugor papa.
- Remek! Te úgyis nagyon finomat tudsz főzni. De kérlek,rizst ne tegyél bele. Legyen inkább sok-sok hús a káposztában. A biztonság kedvéért. - felelte Géza.
- Ebben megegyezhetünk. - helyeselt Ugor papa.

Javában tanakodtak, hogy hogyan és miként lenne a találkozás a farkassal, amikor valaki kopogtatott az ablakon.

- Vajon ki lehet az? És miért nem az ajtón kopog? kérdezte Géza.
- Majd kiderül.- mondta Ugor papa, és kinyitotta az ablakot.

Az ablak előtt egy kecskelány várakozott. Elég görnyedten állt ott, mintha valami súly nyomta volna a vállát. Ugor papa kedvesen megszólította:
- Szervusz, te kis kecskelányka! Ugor papa vagyok. Látom,nagyon elfáradtál. Nem jönnél be, hogy megpihenj nálunk? Közben legalább elmeséled, mi járatban vagy a környéken.
- Szia, Ugor papa. Én Gitta vagyok. Tényleg jólesne a pihenés. Régóta baktatok már.
- felelte kecske Gitta.
- Várj, nyitom az ajtót. - mondta Ugor papa.

Gitta rögtön letelepedett az első székre, amit meglátott. Annyira nehéz volt a hátizsákja, hogy mi előbb szeretett volna megszabadulni tőle. Észre sem vette, hogy Géza odalopakodik, ezért jókorát ugrott, amikor a nyuszi elrikkantotta magát: Hát te, ki vagy? Mindketten jót nevettek az ijedtségen.

Közben Ugor papa is elkészült a bodzaszörppel, amit Gitta kedvéért készített. Gondolta biztosan nagyon szomjas a kis kecskelány.

- Nagy kópé vagy te Géza!
- Gézaaa! Hát te vagy az! Végre megtaláltalak! - örvendezett Gitta.
- Engem kerestél? Miért? - csodálkozott Géza.
- Azt nem tudom pontosan. Nekem csak annyit mondott Gordon, hogy „keresd meg Gézát, a nyuszit, ő majd tudni fogja, miért keresed, és mindenképpen vidd magaddal a hátizsákodat.”
- Ez különös. - jegyezte meg Ugor papa.
- Ki az a Gordon? És leginkább mi van a hátizsákodban? - kérdezte izgatottan Géza.
-Te nem hallottál még Gordonról? Ezt a meglepetést! - ámult Gitta.
- Ő egy tündér, aki teljesít bizonyos kívánságokat. De nem mindenkiét ám! Csak a bátrakét. - magyarázta a kecskelány.
- Gordon fiúnév, nem? Hogy lehet egy tündérnek fiú neve? - méltatlankodott a kis nyúl.
- Csakis úgy, hogy fiú. - vágta rá Ugor papa.
- Fiú tündér. Ilyet se hallottam még, de sebaj. Mi van a hátizsákodban? - tért a lényegre Géza.
- Minden olyasmi, ami jól jöhet egyszer valakinek. Telis-tele van hasznos dolgokkal. Ezért olyan rettenetesen nehéz. Van benne például esővíz, kalapács, napsütés, pótkerék, savanyú uborka, biciklipumpa, pipaszurkáló, 4 méter gatyamadzag, iránytű és még sorolhatnám. - felelte Gitta.
- Nincs nálad véletlenül egy nagy fazék töltött káposzta? Olyan, amiben sok hús van, és rizs egy szem se? - kérdezte Géza.
- Már, hogyne lenne! Nálam minden van, és semmi se véletlenül. Hála az égnek. Legalább ennyivel is könnyebb lesz a hátizsákom. - örvendezett Gitta.
- Na, kis unokám! Ezek szerint mehetsz is, hogy találkozz a farkassal. - szólalt meg a nagypapa.
- Farkassaaaaal? Miért akarsz találkozni egy farkassal? - rémült meg kecske Gitta.
- Mert unikornis szeretnék lenni. És annyira szeretném, hogy még attól se riadok vissza, hogy egy farkassal találkozzak. - felelte Géza.
- Hűha! Nagyon elszánt vagy. Kicsit sem félsz? - kérdezte Gitta.
- Hát, ami azt illeti, egy kicsit azért félek. Nem akarsz velem tartani? - érdeklődött a nyuszi.
- Az áldóját, hogy elszaladt az idő! Sajnos nem tarthatok veled, mert még rengeteg dolgom van. - vágta rá Gitta. Azt mégse mondhatta, hogy ő bizony nem ilyen bátor.
- Hát jó. Akkor egyedül megyek. Akad egy kis bátorság a hátizsákodban? - kérdezte Géza
- Hiszen már kaptál egy nagy fazék töltött káposztát, a többi rajtad múlik. Te magad mondtad, hogy bármit megtennél azért, hogy egyszarvú lehess. Ha igazán akarod, el is éred a célod. Ne félj hát! - bíztatta Ugor papa.
-Igazad van nagypapa. Indulok is az erdőbe. - szánta rá magát Géza.

Megköszönték a finom bodza szörpöt, aztán elindultak, ki erre, ki arra.

- Remélem, hogy hamar odaérek. Nem teketóriázok. Leteszem majd az erdő szélén a fazekat, leveszem róla a fedőt, elbújok egy bokorba és várok. Majdcsak jön egy éhes farkas. - morfondírozott Géza, mendegélés közben.

Egyszer csak hangokat hallott.

- Hú, de éhes vagyok! Mint a farkas. Főképp azért, mert farkas vagyok. - mondta a hang. - Ennek a fele se tréfa. - gondolta Géza.

Gyorsan letette a fazekat, és futásnak eredt. Szerencséjére volt a közelben egy bokor, ahová elrejtőzhetett. Onnan kukucskált kifelé. Kisvártatva meg is érkezett a farkas.

- Mi ez a pompás illat? Nézzük csak meg közelebbről. - mondta, és beledugta az orrát a fazékba.
- Ez hús, valamibe becsomagolva. Nekem csak a hús kell, a többit egye meg a fene.
- gondolta, és jó messzire repítette a káposztaleveleket. Az egyik éppen Géza fején landolt.
- De jó! Így legalább én is jól lakom. - gondolta. Amíg a farkas koma eszik, biztonságban vagyok. Szépen eltüntetem a káposztákat.
- Ez jó volt. Egészen el is álmosodtam. - mondta a farkas, mi után az összes húst megette.
-Meghallotta ezt Géza, és annyira felbátorodott, hogy elkiáltotta magát:
- Jól laktál már farkas komám?
- Ki kérdezi?
- Én!
- Ki az az én?
- Géza.
- Gyere elő Géza. Ne félj, nem eszlek meg.

Géza előbújt a bokorból és közelebb merészkedett.

- Te meg mi járatban errefelé? -kérdezte a farkas.
- Ételt hoztam neked, azért, hogy ne egyél meg. Mindenképpen találkoznom kellett veled.
- Miért?
- Azért, hogy unikornis lehessek. A nagypapámmal megbeszéltük, hogyha igazán akarom, bármi lehet belőlem. Még arra is hajlandó voltam, hogy veled találkozzak, pedig az nem kis bátorság egy nyuszitól. - magyarázta Géza.
- Nyuszi? Milyen nyuszi? Én egy unikornist látok! - csodálkozott a farkas.
- Komolyan? Máris unikornis lettem? Köszönöm szépen! - rikkantotta Géza, és a közeli tóhoz futott. A tó tükrében meglátta, mire volt jó a bátorsága. Csodaszép unikornis lett belőle. Boldogan nyargalt Ugor papához, hogy ő is láthassa a csodát.

Ugor papa örömében el is felejtette, hogy nem fiatal már. Felpattant az ő unikornisa hátára.
Géza sebesen száguldott. Mindketten nagyon boldogok voltak. Amikor elfáradtak, egy fa alá telepedtek.

- Nagypapa! - szólalt meg Géza. Szerinted anyukám akkor is szeretne, ha örökre unikornis maradnék? - kérdezte.
- Hát persze. Hiszen te mindig az ő fia maradsz. Mindegy mi lesz belőled. - felelte Ugor papa.
- Akkor jó. Bár már akkor se félnék semmitől, ha újra nyuszi lennék, hiszen egy farkassal beszélgettem az erdőben. - mondta Géza.
- Az derék, mert hamarosan lejár az idő. - jegyezte meg a nagypapa.
- Milyen idő? - kérdezte Géza.
- Hát, az az egy óra, amíg unikornis lehetsz. - felelte Ugor papa.
- Te tudtál erről? - csodálkozott a nyuszi.
- Persze, hogy tudtam. Csak nem képzeled, hogy hagyom elmenni az én kedvenc kis unokámat az erdőbe egy farkashoz, ha nem tudom, hogy jó vége lesz. - mosolygott Ugor papa.
- Nagy kópé vagy te nagypapa! - mondta erre Géza.