Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

A gép

Ha csupán ennyit látunk, nagyon sok dologra gondolhatunk, hisz felsorolni sem lenne kis feladat, mennyi mindenre használjuk ezt az elnevezést. Történetünk főhőse egy olyan gép, aki nem akart senkinél se jobb, se rosszabb, gyorsabb vagy lassúbb lenni. Éppen ezért azonosította magát így egyszerűen A gép elnevezéssel. Jó. Annyit azért elárulhatok már az elején, hogy ő egy számítógép. A gép, akinek nem vagyunk tisztában a képességeivel (egyelőre legalábbis) hisz a nevéből nem következtethetünk sem a korára, sem a teljesítményére. Ha belegondolunk nagyon is rendjén van ez így, mert így nincsenek előítéleteink vele kapcsolatban.

A gép otthonául egy 10. emeleti panellakás egyik szobája szolgált, mégpedig Artúr jóvoltából, mert ő kapta a 12. szülinapjára. Első hallásra kissé hervasztónak tűnhet a lakhely, ám nagyobb élet volt ott, mint gondolnánk. Fontos tudnivaló még, hogy Artúr számítógépe sosem tudott elkapni egyetlen vírust sem. Ezért a vírusok kóvályogtak egy ideig a lakásban, de amint rájöttek, hogy hatástalanok, inkább elkullogtak. Így volt ez egészen szombatig. Történt ugyanis, hogy az egyik hatástalan vírus, annyira felbosszantotta magát, hogy elhatározta, nem hagyja annyiban a dolgot. Elment hát minden idők legrettegettebb vírusához, akitől még ő maga is tartott, és mesélt neki A gépről. Alighogy elbúcsúztak Artúr gépe már repült is a tizedikről.

Neeem! Azt már az elején tisztáztuk, hogy a mi hősünk egyetlen vírust sem tud elkapni. Ami miatt mégis "repülőgép" lett belőle, az nem más, minthogy a vírus, mivel nagyon erős volt Artúrra hatott, mégpedig úgy, hogy megdermesztette. Kész. Lefagyott. Ott ült a számítógépasztal előtt, mint valami szobor. Ez már Artúr apukájának is sok volt. Jobb pedig nem jutott eszébe a probléma megoldására.

A gép, bár elég ramatyul érezte magát a történtek miatt, mégsem hevert romokban. A szentjánosbogarak, akik már jó ideje a házban laktak, előjöttek, hogy rávilágítsanak a lényegre. A monitoron ez állt: "menjen az egér a világhálóra. Ott minden bajra van orvosság".

- Hát jó. Elmegyek. - mondta Henrik az egér Végtére is Artúr az én barátom is. Évek óta a szobájában élek a sok ételmaradékon, amit sohasem sajnált tőlem. Csak azt tudnám, hol találom a világhálót. - sopánkodott
- Én tudom. - szólalt meg valaki

Ez a valaki nem volt más, mint Pók Ica, aki A géppel együtt landolt családostól. Artúr már régen felfedezte őket a kábeleken. Ahelyett, hogy kitakarított volna, inkább barátságot kötött a pókokkal. Ez mindegyikük szempontjából jobb megoldásnak bizonyult.
- Keresd meg az unokámat Pókhast. Ő szövi a világon a legnagyobb hálót. A nevét azért kapta, mert fontos számára a gyomra. Ezért fejlesztette tökélyre a hálószövés tudományát. Ott aztán megtalálható minden. Menj ki a mezőre. Hamarosan ott lesz Pille a pillangó, majd ő a segítségedre lesz a továbbiakban.

Henrik nem félt, hogy útközben megeszi egy macska, vagy akárki más, mert nem rég esett át egy tisztító kezelésen. Az utóbbi időben kissé nehézkes volt a mozgása, de amióta kitisztították gyorsabb, mint valaha. Éppen ezért, hipp-hopp, a mezőn találta magát. Már csak Pillét kellett megvárnia. Kis vártatva feltűnt egy kevert színekben pompázó pillangó. Csodás látványt nyújtott.
- Semmi kétség. Ő Pille. - gondolta az egér és gyorsan odaszaladt, nehogy a pillangó tovaszálljon, mielőtt még útbaigazítást adna Pókhashoz

- Szia, Pille. Henrik vagyok. - köszöntötte az egér illendően
- Szia. Mi szél hozott? - kérdezte a Pillangó
- Igazából nem szél, hanem a lábam, de az viszont szélsebesen. - vágta rá Henrik
- Aha. - mondta Pille
- Na, jó! Nem humorizálok. Amiért jöttem, annak a fele se tréfa. Pók Ica küldött hozzád. Feltétlenül el kell jutnom a világhálóra, hogy megmeneküljön Artúr. Ja! Egyébként te vagy a legszebb pillangó, akit valaha láttam. - tette hozzá gyorsan.
- Ez tagadhatatlan tény.- felelte a pillangó. Jól van, segítek. De nem azért, mert szépnek tartasz, hanem mert Pók Ica egyszer nagyon finom port hintett a kedvenc virágomba. Akkor megígértem neki, hogy meghálálom, ha eljön az ideje.
- Mi ez, ha nem porhintés? - gondolta az egér, de nem kukacoskodott, nehogy Pille meggondolja magát
- Bár gyorsnak tartod magad, ehhez mégis lebegő segítség kell. Várj itt. Elmegyek Felhőért. - kérte Pille
- Ha, te mondod. - felelte Henrik

Hamarosan vissza is tért a pillangó, mégpedig egy fecske társaságában.

- Pattanj a hátamra. - mondta Felhő Henriknek, aki bár még sosem utazott semmilyen felhőn, ennek mégis felült a hátára Artúr kedvéért.
- Ne aggódj! Felhő elvisz egyenest Pókhashoz. - nyugtatta meg Pille

Nem tudni, mennyi idő telt el, mire odaértek, de annyi bizonyos, hogy sokkal hamarabb, mint ahogy azt az egér elképzelte. Szükségtelen volt bejelentenie Felhőnek, hogy megérkeztek. Pókhas hálója ugyanis akkora volt, hogy azt még egy újszülött bolha is észrevette volna. Pedig lássuk be, hogy egy újszülött bolha alapvetően nem lát túl sokat az égboltból. Nagyon sokan óvták a világháló épségét, ezért még leszállási engedélyt is kellett kérnie Felhőnek, mi több egyenesen Pókhastól. A fecske tudta, hogy nem lesz gond. Csupán csak ennyit mondott a küldöncnek magabiztosan: "Pók Ica". Ez valóban elegendő volt. Már landolhattak is a világhálón, persze nagyon-nagyon óvatosan.

- Hát én megyek is. Rám itt már nincs szükség. - mondta Felhő, miután Henrik lemászott a hátáról Sok szerencsét a továbbiakban.
- Köszönöm, és azt is, hogy elhoztál. - felelte az egér
- Szívesen. Azzal el is tűnt, mintha ott se lett volna.

Egyszer csak kiürült a háló. Senki sem maradt rajta, csak Henrik. Legalábbis ő azt hitte, mert csak a szemmagasságában lévőket figyelte.

- Föl! Nézz föl. - harsant egy hang. Ne félj!

Henrik fölnézett, bár az nem biztos, hogy nem félt. Megpillantotta ugyanis Őt. Pókhast. Akkora volt, hogy meggondolatlanság lett volna nem félni, vagy legalábbis egy kicsit azért tartani tőle.

- Szia, Pókhas. - kezdte az egér alig hallhatóan

Pókhas persze hallotta, csak kedve támadt egy kis mókához. Pöccintett egyet a hálón. Ami neki pöccintés volt, az Henriknek felért egy ágyúból kilövéssel. Egyenesen Pókhas orrára érkezett.

- Így már jobb. - mondta elégedetten. Mondtam, hogy ne félj. Ha a nagymamám küldött nem esik bántódásod. Miben lehet szolgálatodra a világháló?
- Az történt kezdte az egér immár teljes nyugalommal, hogy Artúr a barátunk beszedett valami csúnya vírust ami lefagyasztotta. Ennek következtében kidobták A gépet. Így kerültünk utcára a nagymamáddal együtt.
- Értem. - mondta Pókhas. Ez nem mindennapi eset, de, mint tudod a legjobb helyre jöttél. Anti kell neked. Ő majd segít. Őt én magam teremtettem. A legerősebb lázadó, amióta világ a világ.
- Anti?
- Igen. Az Anti vírus. Legnagyobb titka, hogy át tud változni. Ezért van mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Jó, most épp nincs ott, de te majd odaviszed.
- Ééén? Hogyan?- csodálkozott az egér.
- Egyszerű. Most éppen cukorka alakot öltött. Te bekapod, lenyeled. Olyan erős, hogy mire ezt megteszed, újra otthon is leszel. - magyarázta a pók
- Oké, de mit nyerünk azzal, ha én nyelem le Antit? - kérdezte Henrik Végtére is Artúrnak van szüksége rá.
-Igen. De, ha te lenyeled, egyrészt hazaviszed magaddal, másrészt bekerül a véredbe. Pontosan ezért nem kell mást tenned, minthogy megharapod Artúrt. Ne aggódj. Nem fog fájni neki. Te magad mondtad, hogy megfagyott. Ergo nem érez semmit. Csak arra ügyelj, hogy a fiú szülei meg ne lássanak, mert akkor aztán hiába volt minden.
- Te egy zseni vagy. Nem hiába tiéd a világháló! Köszönjük szépen! - lelkendezett Henrik
- Ugyan!- legyintett Pókhas. Azért vagyok, hogy segítsek
- És, ha másnak is szüksége lesz egyszer Antira? - kérdezte az egér
- Hát majd csinálok másikat. Tudom a módját, hisz őt is én alkottam. De most már ne késlekedj. Kapd be Antit, de mielőtt még megteszed, hadd kérjek valamit. Add át üdvözletem a nagymaminak. Mondd meg neki, hogy karácsonyra meghívom őket és persze a szoba összes lakóját.
- Megmondom, és még egyszer köszönöm. - mondta Azzal lenyelte Antit

Amikor Artúr magához tért, semmire sem emlékezett a történtekből. Csupán attól esett pánikba, hogy eltűnt A gépe. Ki is ment a szobájából, hogy kérdőre vonja az apukáját. Ő persze nagyon örült, hogy a fia újra a régi. Bár nem tudta mi történt végül ő maga cipelte fel A gépet a tizedik emeletre, vele együtt Pók Icát és családját.
Persze erről fogalma sem volt.