Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Cipőtalp és tetoválás

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy futócipő. Ő is, mint a legtöbben, komolyan hitt abban, hogy a cipő választja az embert és nem fordítva. Egyszer kell a megfelelő személyre kacsintani a polcról és garantált a boldog, szép jövő. Az sem baj, ha néha kimossák, sőt kell is, elvégre sosem tudhatja, mikor találkozik egy csinos női futócipővel a parkban vagy bárhol. Jó ideje volt már Tomi cipője, érezte is, hogy nem olyan, mint új korában, ám arra álmában sem gondolt, hogy egyszer majd darabokban kerül ki a mosógépből. Nem csoda hát, hogy teljesen megrémült, és kiabálni kezdett.

Futócipő

- Jaj, nekem, végem van! - kiáltotta.
- Ó, nagyon sajnálom! Pedig csak 30 fokon mostalak. Nem tudom, hogy történt. - mondta szomorúan Hami.
- Látom, a nyelvednek semmi baja, mert kiabálni azt tudsz! - szólt Csipás mérgesen.

Csipás

-Ne légy ilyen undok, hisz látod, hogy szét van esve szegény!
- Jó, de akkor is utálom, ha felébresztenek!
- Ha már itt tartunk, ideje lenne kijönnöd a mosdóból! Semmi keresnivalód ott.
- Szerintem nagyon is van. Kényelmes és ez pont elég. - feleselt Csipás.
- Jó, nekem nincs időm veled vitatkozni. Gyere ki légy szíves a fürdőszobából, mert fürödni szeretnék, aztán még meg kell terveznem egy takarást holnapra. Lesz vele elég bajom.
- Mi az a takarás? - érdeklődött a futócipő, hogy addig se arra gondoljon, hogy itt a vég.
- Az, amikor egy régi, ronda vagy megbánt tetoválás helyére egy új kerül. Ennyit se tudsz? - vetette oda Csipás.
- Bizony, és nagyon nehéz feladat, mert meg van kötve a kezem. Nem mindegy mi kerül a régi tetoválás helyére, sőt az sem, hogy milyen színekkel dolgozom. - magyarázta Hami.
- Kár, hogy engem nem lehet takarni. Tudod, szeretném, ha maradna belőlem valami. Szeretem ezt a családot, nem szívesen hagynálak itt titeket. - sopánkodott a futócipő.
- Na, szép. Egy szentimentális cipő! - gúnyolódott Csipás.
- Na, elég legyen, kifelé onnan! - szólt rá Hami.
- Hogyha megmondom, hogy oldjuk meg a cipő és a takarás gondot egyszerre, maradhatok? - alkudozott Csipás.
- Na, erre befizetek!
- Engem is nagyon érdekel! - mondta izgatottan a futócipő.
- Nagyon egyszerű. A gumis részekből radírt kell készíteni. - vágta rá Csipás.
- Radírt? Milyen radírt és főleg, hogyan? - csodálkozott Hami.
- Csak hívd ide a kopaszokat meg a kutyákat, a többit megoldjuk. Kész tervem van, majd innen dirigálok. - mondta elégedetten Csipás.
- Te aztán biztos vagy a dolgodban. Nem bánom, egy próbát megér. - nevetett Hami, és kiment, hogy szóljon Kikinek, Csicsinek, Titánnak és Horusnak.

Amikor mindenki együtt volt, Csipás előállt zseniális tervével. Kiki, Csicsi, Horus és Titán

- Kutyák! Mivel ti nagyon szerettek rágni, a futócipő gumis részéből lerágtok pár szép darabot. Akié jobban tetszik, azét használjuk. Ezután ti „Kopaszok” szépen tisztára nyaljátok a gumit és kész is vagyunk.

Kiki és Csicsi egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy bárki is dirigáljon nekik, de mivel kíváncsiak voltak, mennyire működőképes Csipás ötlete, beleegyeztek, hogy segítenek.

- Szerintetek ez beválik? - kérdezte Csicsi.
- Nem tudom, de ha rágás van benne, nem lehet rossz. - mondta Titán.
- Egy próbát megér, főleg, ha Haminak is segítünk vele. - tette hozzá Kiki.
- Persze, hogy beválik, hisz az én ötletem. - mondta büszkén Csipás.
- Nem fog fájni? - aggódott a futócipő.
- Majd óvatosan rágunk, de ha belegondolsz, rosszabb már nem nagyon lehet, mivel már most is darabokban vagy. - nyugtatta meg Horus.
- Na, azt hiszem az lesz a legjobb, ha leülök rajzolni, amíg ti azon a csodaradíron dolgoztok. Majd fürdöm utána. - mosolygott Hami.
- Rajzolj csak nyugodtan úgy, mintha teljesen tiszta felületre kellene a minta, a többit bízd ránk! - kacsintott Csipás.

Hami tudta, hogy Csipás nagy kópé, de most úgy döntött, hogy hallgat rá. Úgy ült le rajzolni, mintha nem takarásra készülne.

Hami

Közben elkészült a radírral a kis csapat. Külsőre kicsit furcsán nézett ki, de tudjuk, hogy nem szabad a látszatból ítélni, mert szinte mindig csal.

- Kíváncsi vagyok, mit tud ez a radír és, hogy milyen érzés, ha emberi bőrhöz ér. - mondta izgatottan Hami.
- Majd kiderül. - mondta Csipás.

Másnap, amikor megérkezett a szalonba Hami vendége, nagy volt az izgalom.

- Sikerült rajzolni? - kérdezte.
- Persze, de mielőtt megmutatom, kipróbálhatok valamit, a régi tetoválásodon?
- Igen. Bármit. Maximálisan megbízom benned. - mondta kedvesen a vendég.
- Köszönöm! - mosolygott Hami, majd elkezdte radírozni a tetoválást.
- Nahát! Ez pont olyan érzés, mint a macska puszi. Nagyon jó! - örült a vendég.
- Hát még, ha meglátod, hogy teljesen eltűnteti a régi mintád! - mondta büszkén Hami.
- Mi ez, varázs radír?
- Valami olyasmi. És az benne a legjobb, hogy így már bármilyen színnel dolgozhatok és a minta is tökéletes, nem kell rajta változtatnom.
- Honnan van ez a radír? - kérdezte a vendég.
- Az titok! Annyit elárulok, hogy csapatmunka volt elkészíteni. - felelte Hami.
- Végül is az a lényeg, hogy tökéletesen működik és még kellemes is. Tudtam, hogy te vagy a legjobb! És mi lesz, ha elfogy a radír?
- Nem fogy el, mert, ahogy jön ki a régi minta, úgy nő a radír. - magyarázta Hami és titokban nagyon, de nagyon büszke volt Csipásra és a többiekre.

A futócipő is boldog volt, mert nemhogy nem merült feledésbe, előkelő helyet kapott otthon egy vitrines szekrényben a darabjaival együtt.

Mivel Hami jószívű, sok tetováló barátjának adott egy darabot a radírból, ám csak az ő kezében működött.