Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Gusztáv és Klementina

Gusztáv a róka nagyon jó szívű. Hölgyekkel előzékeny és udvarias. Talán ezért is alakult úgy, hogy ő és Klementina a nyuszi igazi jó barátok lettek.
De nem ment ám ez egyik napról a másikra. Hónapokba telt, mire igazán meg tudtak bízni egymásban. Most már a barátságuk önzetlen szereteten, odafigyelésen és gondoskodáson alapul. Még ajándékot is adtak egymásnak. Klementina egy szép rózsát kapott, amire úgy vigyáz, mintha az egyetlen lenne a világon. Gusztáv pedig egy féldrágakövet, amit mindig a tarisznyájában hord. Ez lett az ő talizmánja.

Történt egyszer, hogy a nyuszi úgy érezte, az érzései megváltoztak. Már nem csupán barátként tekintett a rókára. Ezt nem tudta sokáig magában tartani, ezért mikor séta után megpihentek egy fa alatt, így szólt:
Gusztáv - Gusztáv! Én azt hiszem, szeretlek. - kezdte
- Azt hiszed? Én biztos vagyok benne, hogy szeretlek téged, Klementina
- Tudom, de én úgy érzem, beléd szerettem. - folytatta a nyuszi
- Hú, ez aztán komoly. - felelte a róka
- Ugye nem haragszol? Nem szeretnélek emiatt elveszíteni. - aggódott Klementina
- Dehogy haragszom. Túl leszünk ezen is nyuszikám. A barátság mindent kibír.- nyugtatta kedvesen a Gusztáv
Klementina - Igen, a barátság. Te sosem gondoltál még rá, hogy több is lehetne köztünk? - kérdezte a nyuszi
- Nem tudom. Ez olyan bonyolult. Hisz tudod, hogy mindketten mással élünk. Egy biztos. Nagyon fontos vagy nekem és nem akarom, hogy szomorú legyél. - mondta a róka és megsimogatta a nyuszi arcát.
- De mi lesz ezután? Hogyan tovább? - aggódott a nyuszi
- Az lesz a legjobb, ha tanácsot kérünk a bagolytól. Ő a legbölcsebb az erdőben, és titkot tartani is tud. - javasolta Gusztáv
- Látod, ezt is úgy szeretem benned. Mindig tudod, mit kell mondani és sohasem hagysz cserben. Menjünk hát a bagolyhoz. - egyezett bele Klementina.

A bagoly nem egy fa odvában lakott, hanem egy takaros kis házikóban. Elég felvilágosult gondolkodású volt, ezért éjjel aludt, nappal pedig tanácsadóként dolgozott. Mindenki nagyon szerette őt, így a főzéssel sem kellett bajlódnia. Az erdő lakói jobbnál jobb ételekkel hálálták meg hasznos tanácsait és megbízhatóságát. Amikor Gusztáv és Klementina elmondta, miért is keresték fel, a bagoly így felelt.

- Hú! Akkor beszélgessünk csak! Azt látom, hogy ti tényleg nagyon közel álltok egymáshoz. Mi az, amit igazán szeretnétek? - kérdezte
- Boldogok lenni, de úgy, hogy közben ne bántsunk meg másokat. - kezdte a róka
- Miért, most nem vagytok boldogok? - kérdezte a bagoly
- Hát én akkor vagyok a legboldogabb, ha Gusztávval lehetek. - szólt a nyuszi
- De hiszen nem lehetsz mindig vele, ha egyszer mindketten mással éltek. Döntenetek kell, hogy barátok maradtok –e vagy más alapokra helyezitek a kapcsolatotokat. - mondta a bagoly
- Igen, de ez nem olyan egyszerű! Nem akarjuk, hogy másoknak rossz legyen miattunk. - felelte a róka
- Ha szeretünk valakit, akkor vagyunk boldogok, ha őt boldognak látjuk. Ha ennek az az ára, hogy el kell engedünk, mert ő biztos benne, hogy mással lenne igazán boldog, meg kell tennünk. - mondta a bagoly
- De, ha kockáztatunk, és kiderül, hogy a szerelem mégsem olyan erős, mint a barátság? Akkor mindenképp veszítünk, hiszen ha a szerelmünk elmúlik, a barátságunk is oda lesz. - sopánkodott a nyuszi
- Látod, milyen bonyolult? - kérdezte a róka
- Szerintem ez valójában nagyon is egyszerű. - felelte a bagoly
- Tényleg? Ezek szerint te tudod, mit kell tennünk? - örült a nyuszi
- Legelőször is meg kell tanulnotok a boldogságot saját magatokban keresni, mások helyett. Mindenkinek mást jelent a boldogság, de a lényeg, hogy belülről kell jönnie. Nem kívülről. Csupán ennyit mondhatok. - mondta a bagoly
- Hát, köszönjük szépen, kedves bagoly. Majd elgondolkodunk bölcs szavaidon. - mondta a róka.

Úton hazafelé a nyuszi szava törte meg a csendet
- Gusztáv! Ugye nem azon fogsz gondolkodni, hogy inkább barátok se legyünk? - kérdezte halkan
- Dehogy is! Tényleg magunkban kell keresni a boldogságot és nem mástól várni, hogy boldoggá tegyen minket. Ha sikerült, akkor már tudni fogjuk, mi a helyes. Addig pedig ne döntsünk el semmit előre, csak azt, hogy így vagy úgy, de mindig itt leszünk egymásnak. - mosolygott a róka