Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Irány a királylány

Egyik nap egy igazi mozdonyvezető érkezett az oviba. Méghozzá a Fülemüle csoportba. Pont oda, ahová Fanni jár. Volt nagy izgalom.
A gyerekek egymás szavába vágva kiabáltak, hogy ki kérdezzen előbb. Nehéz mozdonyt vezetni? Én is lehetek mozdonyvezető, ha felnövök? Sok pénzt lehet ezzel keresni? Csak úgy záporoztak a kérdések.
Pista bácsi, a masiniszta türelmesen válaszolt az összes kérdésre, aztán így szólt:
- Eddig ti kérdeztetek, most én jövök. Ki az, akinek piros alma a jele? - kérdezte.
- Én vagyok - felelte Fanni.
- Akkor te vagy az a szerencsés, aki ma velem és Mírával utazhat - mondta Pista bácsi.
- Hurrá! Ő a testvérem. És bár még nem ovis, mi igazán jól megértjük egymást - örvendezett Fanni.
- Ezt a mázlit! Ez nem ér! Nem igazság! - mondták a többiek.
- Nyugalom, gyerekek! Máskor majd nektek kedvez a szerencse. Inkább kívánjatok jó utat Fanninak! - csitította őket az óvó néni.
- Jó utat! - mondta Dalmi, aztán Fannihoz szaladt, hogy megöleljék egymást. Ők ketten nagyon jóban voltak.
Míra az ajtó előtt várakozott. Azért nem ment be ő is a csoportba, hogy nagyobb legyen a meglepetés.
Az oviból kifelé jövet, Pista bácsi elmondta, hogy már az elején tudta, hogy két testvért kell ma elvinnie a királylányhoz, csak azt nem tudta, hogy ilyen szép és kedves kislányok lesznek az útitársai.
- Álljunk meg egy szóra! - szólt Fanni. - Tényleg egy királylányhoz megyünk? - kérdezte.
- Persze. Talán nincs hozzá kedvetek? - viccelődött Pista bácsi.
- Ez óriási! Nekünk a legjobb a világon! - kiabáltak a lányok örömükben.
- Miért pont mi megyünk? Messze lakik a királylány? - kérdezték.
- Türelem! Útközben szépen sorban mindent megtudtok - felelte a masiniszta.

Közel volt az állomás, ezért nem kellett sokat gyalogolniuk. Persze nemcsak egy mozdony várta őket, hanem egy szép, tiszta és kényelmes vonat, aminek az oldalára pillangók, virágok, házikók és nevető emberek voltak festve. Éppen olyanok, amilyeneket Fanni szokott rajzolni.
A lányoknak még a szavuk is elállt.
- Felszállás, hölgyeim! Hamarosan indul a vonat - törte meg a csendet a mozdonyvezető. - Ne féljetek, nem lesztek egyedül, amíg én vezetek!
- Ki jön még velünk? - érdeklődtek a lányok.
- Vanda. Már vár titeket. Jobb, ha nem késlekedünk.
Mivel Míra még pici volt, Pista bácsi feltette őt a vonatra. Fanni is gyorsan felszállt, hiszen már mindketten nagyon kíváncsiak voltak, hogy ki is az a Vanda, aki egész úton velük lesz.
A lányok megálltak az első fülkénél, és bekukkantottak az ajtón.
- Nézd! Egy vakondlány! - mondta Míra.
- Pont olyan aranyos, mint a Kisvakond a mesében - tette hozzá Fanni.
- Kerüljetek beljebb! Nem harapok ? mondta Vanda, aki közben észrevette őket.
Vanda tényleg hasonlított egy bizonyos vakondra, csakhogy ő lány volt, ezért citromsárga nyári ruhát, és hozzá csinos kalapot viselt.
Fanni és Míra tudták, hogy nincs mitől tartaniuk, ezért leültek Vanda mellé. A vonat pedig elindult.
- Hú, de izgi! Én már nagyon várom, hogy odaérjünk. De pontosan hova is? Csak annyit tudunk, hogy egy királylányhoz megyünk - mondta Fanni.
- Te tudod, Vanda? ? kérdezte Míra.
- Még szép, hogy tudom! Hisz én kísérlek majd el titeket egyenesen Gluténa királylány palotájába - felelte büszkén Vanda, a vakondlány.
- Gluténa? Furcsa név, de szerintem illik egy királylányhoz. És hol van a palotája? - kérdezte Fanni. -Lisztes-hegyen innen, Tésztás-hegyen túl, ott, ahol az étel az úr!
- Az jó hely lehet. Mi is szeretünk enni, ugye, Fanni? - kuncogott Míra.
- Mikor érünk oda? - érdeklődött Fanni.

Annyira belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, amikor megállt a vonat. Csak Pista bácsi hangja volt hangosabb náluk, amikor is így szólt:
- Végállomás! Kiszállás!
Vanda az ölébe vette Mírát, Fannit kézen fogta, és szép kényelmesen leszálltak a vonatról. A lányok csak ámultak-bámultak!
Lisztes-hegyen innen, Tésztás-hegyen túl ugyanis minden, de minden ételből készült. Ezért mondta Vanda, hogy itt az étel az úr.
Lisztből volt az út, hogy puha legyen a lépte annak, aki arra jár, kenyérből épültek a házak, gabonából meg a kerítések.
De mind közül a legeslegmeglepőbb Gluténa királylány palotája volt.
Hogy miért? Mert egy hatalmas pizzából készült. Bizony ám! Pizzapalota! A királylány palotájának az ablakain tésztafüggöny lógott.
- Azt a hét meg a nyolcát! Itt aztán biztos mindenki jó húsban van! - rikkantott Fanni.
- Sokat kell tornáznia a királylánynak, hogy karcsú maradjon, hisz itt jó sok mindent lehet ám enni ? nevetett Míra, miközben mentek fel a lépcsőn.
- Nézzétek meg ti magatok, hogy kövér-e Gluténa! - mondta Vanda.
- Te nem jössz velünk? - aggódtak a lányok.
Meghallotta ezt Gluténa, és csilingelő hangon így felelt:
- Gyertek közelebb, lányok, már nagyon vártalak titeket!
A lányok a vakondra néztek, aki bólintott, hogy nyugodtan mehetnek, hisz Gluténa kedves.

Bement hát a két testvér a királylányhoz, akinél karcsúbbat még sosem láttak.
- Szia, Kedves Gluténa! - köszöntek egyszerre.
- Kérdezhetünk valamit? - folytatta Fanni.
- Persze, amit csak akartok, lánykák. Hisz azért jöttetek, hogy találkozzunk. Remélem, barátok is leszünk. Ti nagyon aranyos és kedves lányok vagytok.
Ezért választottalak titeket, oly sok gyermek közül, hogy eljöhessetek ide - válaszolta a királylány.
- Ha itt az étel az úr, az azt jelenti, hogy nem ehetsz semmit, és azért vagy ilyen vékony? - kérdezte Míra.
- Okos kérdés! Szerencsére nem azt jelenti. Csupán azt, hogy nem eszem semmi olyat, amiben liszt van. Olyan dolgokra használjuk a lisztet, amik hasznosak. Például a pizzához is kell liszt, hiszen abból van a palotám.
Lisztből van az út, hogy mindenki puhán, könnyedén léphessen, tésztából vannak a függönyeim, hogy könnyen fújhassa a szellő.
- De honnan tudod, hogy mi az, amiben nincsen liszt? És miket eszel? És miért itt laksz? - kérdezték a lányok.
- Jó sok kérdés. Mi lenne, ha elmennénk úszni egyet? Van sok-sok medencém, igazi vízi játszóterem. Közben az összes titkomat elmondom. Rendben? - ajánlotta Gluténa.
- Úszni? Az jó. Ovi után én is járok úszásra anyukámmal. És már be merem tenni a vízbe a fejem. Erre büszke vagyok ám! - mondta lelkesen Fanni.
- Én még pici vagyok az úszáshoz, és nincs is nálunk fürdőruha - aggódott Míra.
- Semmi baj! Van sok-sok úszógumim, és szebbnél szebb fürdőruhákkal szolgálhatok a hölgyeknek - mosolygott a királylány.
- Így már jó, akkor mehetünk - egyezett bele Míra.

A lányok nagyon jól mulattak Gluténával. El is fáradtak a nagy lubickolásban.
- Tartsunk egy kis pihenőt! Addig legalább elmondod a titkokat! Nem felejtettük ám el! - mosolygott Fanni.
- Rendben - felelte a királylány. - Honnan tudom, hogy mi az, amiben nincs liszt? Szerencsém van ezzel a dologgal, mert mivel királylány vagyok, saját szakácsom van. Ő nagyon híres. Más országokba is hívják főzni.
Most éppen Angliában dolgozik az én séfem - kezdte Gluténa.
- De ha Angliában van, és nem itt, akkor hogyan főz neked? És, hogy hívják? - kérdezte Fanni.
- Na jó, elmondom. De ez nagy titok ám! Hajoljatok közelebb, és megsúgom! - kérte a királylány. - Van egy titkos éléskamrám. Zoli, a szakácsom mindig olyan sok finomságot főz nekem, amikor nálam vendégeskedik, hogy még a kamra ajtaját is alig lehet becsukni.
- Aztaaaa! - ámultak a lányok. - És miket főz?- kérdezték aztán.
- Például vaníliás-áfonyás csirkehusit. Az az egyik kedvencem. Készít sonkás sajtsalátát, az is nagyon finom.
- Te édességet nem is eszel? - csodálkozott Míra.
- Dehogynem! A citromos túrókrémmel töltött alma valami fantasztikus. Imádom. Gyümölcsrizs, gyümölcspalacsinta. Mind kitűnő.
- És például, hogyha elutaznál, és ott, ahová mész, nem lenne titkos éléskamra, akkor miket ennél? - kérdezte Míra.
- Először is vinnék a saját titkos kamrámból sok-sok finomat. Aztán ha elfogyott, értesíteném Zolit, hogy haladéktalanul jöjjön, és főzzön nekem.
- Bárhová mennél, ő főzne neked? - kérdezte Fanni. - Persze. Hiszen a barátom. De ha éppen nem tudna jönni, akkor is küldene nekem ételt az anyukámmal. Így mindig szép, karcsú és egészséges maradok. Ezért is vagyok én a világ legjobb úszónője, és a tánctudásom is páratlan - mondta büszkén Gluténa.
- Késő van, ideje indulnunk - szólt Fanni. - Míra biztosan fáradt már.
- Rendben. Elkísérlek benneteket a vonathoz. Nagyon megszerettelek titeket, ezért kaptok tőlem útravalóul egy nagy zsák finomságot. Majd Pista bácsi segít cipelni.
- Köszönjük szépen, kedves Gluténa! Mi is szeretünk téged.
- Szerinted egyszer nekünk is lesz egy titkos kamránk? - kérdezte Míra a testvérét.
- Remélem - felelte Fanni.

Gluténa csak mosolygott. Hiszen ő tudta, hogy mire a lányok hazaérnek, elkészül az ő titkos kamrájuk is. Annyira megszerette őket, hogy azt se bánná, ha Fanni egy szép napon még nála is jobban úszna, és Míra lenne a világ legjobb táncosa. Hogy így lesz-e? Ki tudja? A lényeg, hogy mindig tele a kamra.