Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

M1: Esély

168 Óra: Mese neked
Tilos Rádió: Rehab a tortán
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Janka és az álmodozó hintaló

Egy szép májusi pénteken Janka felült kedvenc hintalovára. Egy perc sem telt bele, a hintaló előbb sóhajtozni, majd nyekeregni kezdett.

–Mi az, talán beteg vagy? –csodálkozott Janka.
–Á, semmiség!–felelte a hintaló.
–Ha az volna, nem adnál ilyen furcsa hangokat.
–Ebben igazad van. Elmondanám mi a baj, csak nem akarlak elszomorítani.
–Akkor leszek szomorú, ha nem tudom, mi nyomja a szíved. Tudod mit? Énekelek neked valamit, attól megnyugszol, aztán lesz bátorságod elmondani, hogy miről van szó! –mondta kedvesen Janka.
–Jó, nem bánom, egy próbát megér!
Janka olyan szépen énekelt, hogy csilingelő hangjától szinte azonnal megnyugodott a hintaló.
–Tényleg sokkal jobb, köszönöm!
–Semmiség. Akkor elmondod végre, miért voltál szomorú?
–Tudod, néha eszembe jut, mennyire szeretnék igazi ló lenni, még ha csak egy kis időre is.
–Hogy szabad lehess?
–Igen. Túl régóta ácsorgok már egy helyben. –sopánkodott a hintaló.
–Megértem, de én nagyon szeretem, hogy te mindig itt vagy és bármikor hintázhatom a hátadon. Boldoggá tesz, hogy számíthatok rád.
–Komolyan ilyen fontos vagyok neked?
–De még mennyire! Én olyannak szeretlek, amilyen vagy. Azért, ha lenne rá mód, szívesen segítenék, hogy igazi ló lehess!
–Tényleg?
–Hát persze!
–Lehet, hogy én tehetek valamit az ügy érdekében. –szólt egy ismeretlen hang.
–Ki beszél? –hökkent meg a hintaló.
–Gerda.
–Hol vagy?
–Janka kabátjának bal zsebében.
–Te vagy az a gesztenye, amit nemrég találtam? –kérdezte Janka.
–Bizony én!
–De hogyan tudna segíteni egy gesztenye abban, hogy igazi ló lehessek? –kérdezte a hintaló.
–Nem kell rögtön lenézni csak azért, mert gesztenye vagyok. Meglepődnél, ha tudnád ki is vagyok én valójában! –duzzogott Gerda.
–Jó, bocsánat! Nem akartalak megbántani, de azért azt beláthatod, hogy nem mindennap beszél az ember egy gesztenyével, akinek ráadásul varázsereje van!
–Egy szóval sem mondtam, hogy varázserőm van!
–Hát akkor?
–Majd elmondom, ha Janka tenyerében leszek. Nem fogok egy sötét kabátzsebből vitatkozni egy beképzelt hintalóval!
–Egyáltalán nem vagyok beképzelt. Nem tudom, miből gondolod, hogy az vagyok, elvégre még nem is ismersz!
–Légy szíves hagyjátok abba a veszekedést! –szólt rájuk Janka határozottan, de egyáltalán nem mérgesen.
–Igazad van, bocsánat! –mondta halkan Gerda.
–Mindjárt kiveszlek, csak előbb apukám kabátja alá bújtatom a kezem, hogy felmelegedjen. Egy perc az egész. Gondolom, neked is jobb finom meleg tenyéren csücsülni.
–Nagyon jószívű kislány ez a Janka. Akár egy tündér! –gondolta a hintaló.

Tényleg nem kellett sokat várni, hogy Janka keze meleg legyen.

–Most már kijöhetek? –kérdezte izgatottan Gerda.

–Máris, csak visszamegyek a hintalóhoz, hogy megismerkedhessetek. Ki tudja, még a végén barátok lesztek! –felelte vidáman Janka.
–Azt majd meglátjuk. –gondolta a gesztenye.
–De jó, hogy ilyen hamar visszajöttél, kedves Janka! –örült a hintaló.
–Na, jó, figyelem! Most kiveszem a zsebemből Gerdát, de nehogy nekem rögtön veszekedni kezdjetek, mert különben visszarakom és hazamegyek!
–Csöndben leszek! –ígérte a hintaló.

Ahogy a gesztenye megérezte Janka kezének melegét, icipici lánnyá változott.

–A mindenit! –kiáltotta a hintaló.
–Te igaziból egy tündér vagy, aki gesztenyének álcázza magát? –kérdezte Janka.
–Valahogy úgy. Egyelőre még csak ilyen pici varázslatokat tudok, de ha minden jól megy, ez hamarosan megváltozik.
–Hogyhogy?
–1 hét múlva lesz a Tündérkirálynő szülinapi bálja. Ha sikerül valami igazán különleges ajándékkal meglepnem őt, akkor talán előléptet.
–És akkor például egy hintalovat is száguldó paripává tudnál változtatni?
–Talán.
–Jó, ha ennyire fontos neked ez a bál, akkor segítek, hogy lenyűgözd a Tündérkirálynőt.
–Tényleg? Hogyan?
–Először is megtanítalak fánkot és kenyeret sütni. Olyat, ami nem csupán nagyon finom, hanem egészséges is, így biztos nem fájdul meg tőle a Tündérkirálynő pocakja.
–Te ilyen csodás dolgokat tudsz?
–Persze! Anyukám a legjobb, tőle tanultam.
–Ez szuper!
–Ez még semmi! Kell valami maradandó is.
–Például egy hóember, ami sosem olvad el?
–Jó ötlet. Mint Kicsi Szó és Öreg Szó. Ők az én hóember barátaim, akik zokniból vannak.
–Hóember szóember? Ez nagyon mókás! –nevetett Gerda.
–Látom, vág az eszed.
–Igen, de varrni sajnos nem tudok, így hát valami mást kell kitalálni.
–Sebaj! Majd énekelsz egy szép dalt. Sőt, ha akarod, én is éneklem veled és Kristóf, a bátyám gitáron kísér. Nagyon ügyes. Jó móka lesz, meglátod.
–Móka? Én egy kissé aggódom! Nagyon örülök, hogy segítetek nekem, de mi lesz, ha megtanulok mindent a sütéstől az énekig és a végén meg se merek majd szólalni a Tündérkirálynő előtt? –sopánkodott Gerda.
–Ugyan, ne aggódj! Lulu, a nővérem szép frizurát és sminket készít majd neked, sőt, ha megkéred, szerintem még a körmödet is kilakkozza. Ő a legügyesebb az ilyen lányos dolgokban. Meglátod, olyan szép leszel, hogy az önbizalmad is megnő, és gyönyörűen fogsz énekelni a bálon.
–Nagyon jól hangzik!
–Jó is lesz, de addig még rengeteg munka vár ránk. Jobb is, ha indulunk. 7 napunk van mindenre.
–Sok sikert! Nagyon drukkolok neked és nem csak azért mondom, hogy igazi ló lehessek. Komolyan gondolom. –mondta kedvesen a hintaló.
–Köszönöm szépen! Jólesik, hogy ezt mondod. A bál után eljövök, és mindent elmesélek.
–Várom!

Gerda nagyon szorgalmasan dolgozott a 7 nap alatt. Igazán kitett magáért. Majdnem olyan finom kenyeret és fánkot sütött, mint amilyet Anya szokott.

–Ha az éneklés is ilyen jól megy, nyert ügyed van! –dicsérte meg Apa.
–Minden szuper lesz, elvégre a legjobbaktól tanult! –mondta büszkén Kristóf.
–Lányok, ideje öltözni! Mindjárt kezdődik a bál! –szólt kedvesen Anya.
–Hogyhogy? Mi is mehetünk? –csodálkozott Janka.
–Még szép! Nélkületek nem lenne az igazi, ezért engedélyt kértem levélben a Tündérkirálynőtől, hogy ti is részt vehessetek a születésnapján. –mesélte Gerda.
–De jó! Legalább megint felvehetem a tüll szoknyát, amit karácsonyra kaptam! Már csak azt kéne kideríteni, hogy jutunk el a palotába.
–Ne aggódj, odakint vár a hintó. A Tündérkirálynő küldte értünk.
–Tényleg?
–Bizony, méghozzá nem is akármilyen. Majd meglátod, csak készülj el gyorsan!

Amikor Janka a ház elé ért, nagyon meglepődött, mert bár csak egy ló volt befogva, ez a ló nem volt más, mint az ő hintaló barátja.

–Ez meg hogy lehet? Mégiscsak tudsz varázsolni?
–Amíg gyakoroltam a sütést, éneklést és táncot, sok mindenre rájöttem. Megértettem, hogy a varázslat ott van minden olyan pillanatban, amikor azért dolgozunk, hogy valaki más boldog legyen. Ti mind azért segítettetek nekem, hogy én lenyűgözzem a Tündérkirálynőt és nem vártatok cserébe semmit. Ez akkora ajándék, hogy úgy döntöttem, levelemben arra kérem a királynőt, hadd lehessen a hintalóból paripa.
–Ez nagyon kedves tőled, de ha már ennyit gyakoroltunk, remélem, azért fellépünk a bálon!
–Még szép!
–És te már örökre a királynő paripája leszel? –fordult Janka a ló felé.
–Dehogyis! Csak ma, és csakis azért, hogy az én legkedvesebb kis barátnőmet a bálba repíthessem!
–Hogyhogy beleegyeztél, hogy csak egy napig tartson a varázslat?
–Mert én hintalónak születtem, és akkor vagyok igazán boldog, amikor végre megérkezel, és a hátamra ülsz, hogy hintázz egy jót, hogy közben nagyokat nevess.
–Akkor nem lesz több nyekergés?
–Nem, nem. De ha mégis, akkor majd énekelsz nekem valami szépet és megnyugszom.
–Na, most, hogy ezt mind megbeszéltük, szedd a lábad és irány a bál!

A Tündérkirálynő el volt ragadtatva az ajándékoktól, amiket kapott. Gerda nem izgult, mert szívből énekelt, nem pedig azért, hogy nagyobb hatalmat kapjon. Pontosan ezzel sikerült lenyűgöznie a királynőt, aki maga mellé vette a palotába, hogy tündöklő hangjával mindenkit elvarázsoljon.