Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Gergő, a bölcs

Gergő 30 éves. Nagyon jó megfigyelő, ügyel a részletekre. Nem veti meg a finom ételeket, italokat. Maximalista. Van egy kedves, szép felesége, Nati és egy tüneményes kislánya, Anna
Mindezekből arra következtethetnénk, hogy Gergő egy átlagos, ámde szerencsés fickó. Ez bizony nagyon nagy tévedés lenne, főképp, mivel a mese cím elárulja, hogy Gergő egyáltalán nem átlagos, úgyhogy egyelőre ne következtessünk. Csak figyeljük szépen! Idővel minden kiderül.

Egy szép vasárnap délelőtt, Gergő éppen mesét nézett Annával, amikor váratlan vendég érkezett hozzájuk.

- Remélem, jó helyen járok! Gergőt keresem. - kezdte az idegen.
- Bárki is vagy, várnod kell egy kicsit, mert még van kettő és fél perc a meséből. Mindenképpen megnézem Annával. Addig is helyezd magad kényelembe!- szólt ki a konyhába Gergő.
- Kérem, ne vegye udvariatlanságnak, a férjemnek nagyon fontos a közös mesenézés a lányával. - mondta Nati.
- Ugyan! Én szívesen várok, főképp, mert egy komoly dologban fordulok Gergőhöz bizalommal. - felelte az idegen

Mire ezt megbeszélték, le is telt a kettő és fél perc.

- Jössz velem, Anna? Megnézzük, hogy ki az, és mit szeretne? - kérdezte Gergő.
- Igen! - bólintott Anna, és már szaladt is a konyhába. - Nézd, Apa! Korona van a fején! - kiáltotta
- Az király! - vágta rá Gergő.
- Á, még csak királyfi, de hamarosan király leszek. A nevem Ottó.
- Helló, Ottó! Mi járatban errefelé? - kérdezte Gergő
- A tanácsodat szeretném kérni, mégpedig egy nagyon fontos dologban.- kezdte a királyfi
- Ha tényleg fontos ügyről van szó, legjobb lesz, ha iszunk egy kupica pálinkát! - felelte Gergő

Ottó királyfi egyáltalán nem lepődött meg, sőt még örült is, mert most már biztos volt benne, hogy emberére talált.

- Halljuk hát, miről van szó! - szólt Gergő
- Ludovika, a szívem választottja nem akar a feleségem lenni. - mondta szomorúan a királyfi
- Hogyhogy? Talán nem szeret? - csodálkozott Gergő
- De, szeret. Nem az a baj, hanem az, hogy fél! - magyarázta Ottó
- Mitől? Talán az apja ellenzi a házasságot? Mert ha erről van szó, mindig van kiskapu. Ha nem jutsz be az ajtón, menj be az ablakon! - felelte Gergő
- Nana! - szólt közbe Nati
- Nem kertelek tovább. Kimondom kereken! Ludovika attól fél, hogy kidurran! - bökte ki a királyfi
- Kidurran? Miért? Talán folyton eszik? - csodálkozott Nati
- Nem! Az az igazság, hogy az én Ludovikám sudár teremtés, akinél szebbet még sohasem láttam, csak hát ő lufiból van. - magyarázta Ottó
- Most hülyéskedsz? Azt tudtam, hogy a szerelem vak, de hogy ennyire! - kiáltott meglepetten Gergő
- Nem viccelek! Ludovika tényleg lufilány, de a legcsodálatosabb és legkedvesebb, akit valaha láttam. Őt nem érdekli a pénz, pompa és dicsfény. Ő önmagamért szeret. - mesélte a királyfi
- Erre inni kell! - vágta rá Gergő
- Igyunk hát, de most már hiszel nekem? - kérdezte Ottó
- Persze! Sőt meg is értelek. Tudom, hogy milyen fontos, ha valaki olyannak szeret, amilyen vagy, nem használ ki, és nem akar megváltoztatni sem. Ritka az ilyen boldogság. - mondta kedvesen Gergő
- Igen, de nekünk megadatott. - tette hozzá Nati
- Bizony! Éppen ezért segítek meggyőzni Ludovikát, hogy beadja a derekát! - rikkantotta Gergő
- Hol van most, a te Ludovikád? - kérdezte Nati
- Ő mindig elkísér, bárhová is megyek, de nem mert bejönni, ezért odakint bujkál egy felhő mögött.
- Hívd be! Majd én elbeszélgetek vele! - mondta határozottan Gergő
- De jó! Ebben bíztam! Máris jövünk. - lelkesedett Ottó

Amikor Ludovika belépett a konyhába, nagyon meglepődött, de mégsem annyira, mint Gergő, Anna és Nati. Ludovika azért lepődött meg, mert bár ismeretlen helyen volt, egyáltalán nem félt, a többiek pedig azért, mert a lufilány tényleg olyan szép volt, ahogy a királyfi elmesélte.

- Szereted a túrós tésztát? - kérdezte Gergő, hogy beszélgetést kezdeményezzen.
- De még mennyire! Az egyik kedvencem, de csakis sok szalonnapörccel a tetején. Csak az amatőrök eszik cukorral! - mondta büszkén Ludovika
- Ezt nevezem! Most már biztos, hogy szótértünk egymással! - örült Gergő
- Erre inni kell! - vágta rá a királyfi
- Persze, majd iszunk is, de előbb menjünk egy kört. - javasolta Gergő
- Hogyan, hintón? Szóljak a kocsisnak? - kérdezte Ottó
- Dehogy! Kocsisnak itt vagyok én. - nevetett Gergő, majd a kerekesszékére mutatott.
- Akkor? - kérdezte Nati
- Mindannyian belekapaszkodunk Ludovikába, és meg sem állunk az égig. - vágta rá Gergő
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - aggódott Ludovika
- Már hogyne lenne az! - mondta Nati
- Hogy lehet az, hogy Ti így bíztok benne, hogy nem fogok kidurranni, ha még én sem bízom magamban? - csodálkozott a lufilány
- Semmi okom rá, hogy féljek, hisz Gergő ötlete volt és mi bárhová bátran követjük. - mosolygott Nati
- Hát, bőven van mit tanulnom. Nekem se kellene félnem, mert Ottó biztosan megóv minden bajtól. Tudjátok, mit? Már nem is félek. - mondta büszkén Ludovika
- Meglátod, miden rendben lesz, az én apukám nagyon okos.- biztatta Anna

Bizony, igaza volt Gergőnek. Ottó megfogta Ludovika kezét, amitől a lufi lány egyszeriben olyan erősnek és magabiztosnak érezte magát, hogy az égig repített volna akár egy elefántcsordát is, ha éppen arra járt volna egy. Gyerekjáték volt elbírni Gergőt, Natit és Annát. Mindannyian nagyon jól mulattak a levegőben, de Anna a legjobban. Akkorákat kacagott, hogy a felhők is elnevették magukat.

- Most már ideje landolni. Kezdek szomjas lenni! - szólt Gergő
- Igenis főnök! - nevetett Ludovika, majd letette őket a ház előtt.
- Ha nem haragszotok, akkor mi már nem megyünk be. Rengeteg dolgunk van az esküvői előkészületek, meg minden. Majd eljövünk értetek az esküvő napján és hatalmasat mulatunk - mondta Ottó
- Persze, megértjük. - felelte Nati
- Látod, Ludovika! Ha engem simán elbírtál családostul, akkor nincs a világon semmi, amitől kidurrannál! - mondta büszkén Gergő
- Igazad van, és nagyon szépen köszönöm, hogy ráébresztettél, mennyire fontos a bizalom. - mosolygott a lufilány
-Ott segítek, ahol tudok. - nevetett Gergő
- Ilyen az én okos és bölcs férjem! - tette hozzá Nati
- Erre inni kell! - mondta ki a végszót Gergő.