Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

A boldogság az ablakon át érkezik

Minden lány arról álmodik, hogy eljön érte a lovag, aki szereti, tiszteli, és minden bajtól megóvja. Pontosan így volt ezzel Eperke is, a Dunaharaszti Királyság legszebb lánya.
Nem csupán szép volt, de nagyon okos és tisztalelkű is. Éppen ezért kérők százai jelentkeztek évről-évre, ám egyiküknek sem sikerült elnyernie a szívét.
Egy szép napon aztán minden megváltozott.

Eperke éppen a palota kertjében üldögélt, amikor odament hozzá a kertészlegény és így szólt:

- Ha boldog akar lenni a kisasszony, kérje meg a királyt, hogy rendezzen egy bált, amin bárki megjelenhet, akinek csak kedve tartja.
- Miért? Talán el szeretnél jönni? Téged bármikor szívesen látunk, elvégre neked köszönhetjük a legfinomabb epreket a világon. Ha te nem lennél, nem hódolhatnék szenvedélyemnek, az eperlekvár evésnek. - mondta kedvesen Eperke.
- Kedves Öntől, de nem magam miatt mondtam, csakis az Ön érdekében. - felelte a kertészlegény, majd ment a dolgára, mintha ott se lett volna.

A király bár meglepődött, amikor leánya előállt a rendhagyó bál ötletével, mégis beleegyezett. Rengeteg ember érkezett a palotába. Volt köztük asztalos, cipész, kereskedő, böllér, de még borbély is. Mind kitettek magukért, remélve, hogy közülük választ férjet Eperke, ám valahogy mindegyikből hiányzott a varázs.

- Nem baj, majd legközelebb. Azért így is nagyon sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, akik elhalmoztak minden földi jóval. - gondolta Eperke és elindult a szobájába.

Az ajtó előtt a lakáj várta egy levéllel, melyben ez állt: „Ma este hagyd nyitva az ablakod, pontban 10 órakor eljövök hozzád.”

A királylány nem volt ijedős, de kíváncsi annál inkább. Egy percre se hunyta le a szemét, nehogy elaludjon és felkészületlenül várja a titokzatos látogatót.

Pontosan 10 órakor nyílt az ablak, és beugrott rajta egy nagyon szép arcú, fekete hajú ifjú, akinek olyan szép kék szeme volt, amilyet Eperke még sosem látott.

- Szép jó estét Fiatalúr! - köszönt a királylány, hogy leplezze zavarát.
- Kegyednek is! Kérem, nézze el nekem, hogy ily késői órán zavarom. Már a bálon is feltűnt kegyed csodás szépsége, ám egy kissé szégyellős vagyok. - felelte az ifjú.
- Értem. Kit tisztelhetek Önben?
- Imre herceg vagyok, de nem nagyon szeretem a formaságokat, így az Imi sokkal jobban tetszik.
- Nagyszerű! Ebben az esetben legjobb lesz, ha tegeződünk. - felelte Eperke, aki nagyon örült, mert titkon úgy érezte, végre eljött hozzá az, akire mindig is várt.
- Nem szoktam ám mindig az ablakon át közlekedni, csupán így láttam jónak. - szabadkozott Imi.
- Semmi baj, nekem jó lesz így. - mosolygott Eperke.
- Jó lesz? Ezek szerint máskor is eljöhetek? - örvendezett Imi.
- Amikor csak kedved tartja.

Attól kezdve minden este találkoztak. Nagyon sokat beszélgettek és kiderült, mennyire egyformán látják a világot. Ugyanazokért a dolgokért lelkesednek, ugyanazt olvassák szívesen, sőt, még a kedvenc ételeik is megegyeznek.

Egy nap, amikor Imi éppen megérkezett az ablakon át mint rendesen, nagyon meglepődött, ugyanis a király is Eperke szobájában volt.

- No lám! Jobb lesz, ha megmondja ki Ön, és mit óhajt itt, mielőtt hívom az őröket! - szólt a király.
Imi annyira meghökkent, hogy szólni sem tudott.
- Ő az én hercegem! - vágta rá Eperke.
- Valóban? És mit tudsz róla, azon kívül, hogy szeret az ablakon át közlekedni?
- Ő a legcsodálatosabb ifjú, akivel valaha találkoztam. Nagyon jószívű, udvarias és kedves. Olyan szeretetet és figyelmet kapok tőle, amitől mindig mosolyognom kell, és mosolyog tőle a szívem. - felelte Eperke
- Hát, ez bizony nem akármi! Ezzel kiérdemelted, hogy feleségül vedd a lányomat, ám van egy feltételem! - mondta a király.
- Bármi az, állok elébe. - mondta Imi büszkén, de nem nagyképűen.
- A lányom bár nagyon járatos a konyhaművészetben, csipetkét szaggatni nem tud. Ha még ma megtanítod rá, áldásomat adom rátok. Ha nem, akkor bizony nem láthatjátok egymást 40 évig. Ez hát a feltételem. - mondta határozottan a király.

Eperke egy kicsit megijedt, mert sosem került szóba köztük a csipetkeszaggatás, de Imi cinkos kacsintása megnyugtatta.

Bizony nem kellett 40 évig várniuk, hogy egymáséi legyenek. Mint kiderült, Imre herceg a világ legjobb csipetkeszaggatója. Másnap délben hét országra szóló lakodalmat csaptak, és azóta is boldogan élnek.