Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Emma a vizicsibe

1 évesnek lenni az egyik legjobb dolog a világon. Én már csak tudom, hisz én is 1 éves vagyok. Emmának hívnak. Imádok a szabadban lenni, nézni a madarakat, ahogy magasan szállnak. De legalább ugyanannyira szeretek a földön ülni és mindent megnézni, ami a kezem ügyébe kerül. A múltkor is találtam egy falevelet, hosszasan nézegettem, és nem ok nélkül, de hogy mi történt pontosan, azt majd elmondja nektek a mesélő, mert nekem most sürgős játszani valóm van, de ti csak figyeljetek a mesére jó?

Hogy mi történt? Hát kérem, nem más, mint, hogy a falevél megszólalt. Mit megszólalt? Komplett történetet mesélt egy kacsáról, aki nem szeret a vízben lenni. Emma türelmesen végighallgatta, majd így szólt:
- Meg ne sértődj falevél, de ez a legfurcsább mese, amit valaha hallottam! Egy kacsa, aki nem szereti a vizet? Én a magam részéről imádok pancsolni, akár fél órát is eltöltök a kádban, és nagyon jókat játszom fürdés közben. Anyukám szerint vízicsibe vagyok. -mondta lelkesen Emma
- Ez nem mese, majd meglátod! - vágta rá a falevél
- Mikor? Talán odarepülök, ahol az a kacsa lakik? És tényleg, ha nem szeret a vízben lenni, akkor hol lakik? - csodálkozott Emma
- Na, jó most már bevallom! Én vagyok az a kacsa. Annyira félek a víztől, hogy akárhányszor be kéne mennem a vízbe, mindig elképzelem, hogy valaki más vagyok. Valamilyen csoda folytán eddig még működött. Ma éppen falevélnek képzeltem magam, és olyan szerencsém volt, hogy éppen hozzád fújt a szél. - magyarázta a levél
- Hát ez elég meseszerűen hangzik. Majd este kiderítjük, hogy igazat mondtál ?e.
- Hogyan?
- Majd meglátod! Most pedig beviszlek magammal a házba. Ne félj, nem lesz semmi bajod, majd én vigyázok rád. -mosolygott Emma
Amikor eljött a fürdés ideje, anya gondolta, elkéri a falevelet Emmától, hisz a pancsolásnál csak elázna, de Emma nagyon is jól tudta mit csinál, ezért nem volt hajlandó letenni a levelet.
- Jó, akkor hozhatod, de nehogy a vízbe ejtsd, mert elázik! - mondta anya
- Jaj, nekem! - gondolta a falevél és ki akart ugrani Emma kezéből
- Ne ficánkolj, mondtam, hogy minden rendben lesz! - szólt rá Emma és erősebben fogta a levelet.
Mire anya bevitte az összes játékot, és Emma is a kádba csücsült, a falevélnek tényleg nem volt mitől tartania. Egyszerűen gumikacsának képzelte magát. Most is, mint mindig működött a pánik varázslat.
- No lám! Gumikacsa lettél. Remek választás, hisz így aztán tényleg semmi baj nem érhet a vízben. - nevetett Emma
- Jaj, de kérlek, ne dobj be!
- Dehogy doblak. Majd szépen, fokozatosan megbarátkozol a vízzel. Lesz rá legalább fél órád. Először bevizezem az arcodat, hogy meglásd, nem harap a víz, a többi megy majd, mint a karikacsapás. - mondta Emma mosolyogva
- De finom meleg! Igazán jólesik.
- Látod, mondtam én! Majd én foglak és úsztatlak. Emmáék annyira élvezték a közös pancsolást, hogy ki sem akartak jönni a kádból.
- Most már ideje kijönni kisasszony! Kihűl a víz és megfázol. - mondta anya és kivette a kádból Emmát.
A kacsa persze a kezében volt. Sőt, aznap este az ágyba is magával vitte.
- Van egy ötletem! Emmának foglak hívni. Te leszel ezentúl a második Emma vízicsibe.
- De jó! Nagyon köszönöm! - örült a gumikacsa
- Szívesen! Most aludjunk, mert holnap nagy napunk lesz. - mondta Emma
Másnap kirándulni ment a család. Emma a gumikacsát is vitte. Jó ideje bandukoltak már, amikor észrevettek egy tavat, amiben kacsák úszkáltak.
- De jó! Menjünk le, és nézzük meg őket közelebbről. - mondta anya
- Itt a nagy alkalom! - gondolta Emma.
A tópartra érve a gumikacsa amint meglátta a kacsákat, egyenesen a tóba ugrott. Nem volt ő már többé se falevél, se gumikacsa. Boldogan lubickolt anyukájával és testvéreivel a második Emma a kis vízicsibe.