Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Gyöngyvér és Emília, no meg a lámpafejű lány

Gyöngyvér és Emília testvérek. Nagyon jóban vannak. Ha nagy ritkán össze is vesznek, hamar kibékülnek. Gyöngyvér 12 éves, Emi 6. Nagyon eleven, életvidám lányok, anyukájuk büszkeségei.

Gyöngyvér és Emília

Hogy ki az a lámpafejű lány, és miről beszélgettek, amikor találkoztak? Ebből a meséből kiderül.

Egy szép napon Emi és Gyöngyvér éppen a játszótéren voltak, amikor Emi valami furcsát látott. Illetve nem is valamit, hanem valakit.

- Oda nézz, Gyöngyvér! - kiáltotta
- Hová? - csodálkozott Gyöngyvér
- Ott, a padon ül egy különös lány. Lámpából van a feje, látod? - kérdezte izgatottan Emi
- Nahát, tényleg! - hökkent meg Gyöngyvér
- Odamegyünk hozzá? - lelkesedett Emi
- Na, jó, de ne túl közel! - kötötte ki Gyöngyvér

Meghallotta ám a lámpafelű lány, hogy róla beszélnek, és amint a közelébe értek a lányok, kedvesen üdvözölte őket.

- Sziasztok, lányok! Ne féljetek, nem harapok. - mondta kedvesen
- Szia! Én Gyöngyvér vagyok, ő pedig a húgom Emília, de az Emit jobban szereti. Téged hogy hívnak?
- Nekem nincs nevem, mindenki csak lámpafejű lánynak hív.
- Nem félünk tőled, csak tudod, még nem találkoztunk hozzád hasonló lánnyal, és egy kicsit meglepődtünk. - mondta Emi
- Azt elhiszem. Az egész világon nincs több lámpafejű lány, csak én vagyok egyedül
- Ó! És nem rossz neked, hogy más vagy, mint a többiek? - kérdezte Gyöngyvér
- Igazából nem. Eleinte furcsa volt, hogy senki sem olyan, mint én, de már megszoktam. Tudod, nincs két egyforma ember. Mindenki különleges. Van, akin jobban látszik, másokon kevésbé. - magyarázta a lámpafejű lány
- Igazad lehet. Anyukánk szerint mi is különlegesek vagyunk. Szerinte például egyáltalán nem baj, ha valaki magasabb, mint a többiek. Szerinted se? - kérdezte Gyöngyvér
- Persze, hogy nem baj, sőt még jobb is! Nagyon unalmas lenne a világ, ha mind egyformák lennénk.
- Világítani is tudsz? - kérdezte Emi
- Bizony, és nem is kell hozzá áram. Elég, ha megkérnek rá. Az a lényeg, hogy kedvesen kell kérni. Minél kedvesebb valaki, annál ragyogóbb a fényem. Én szeretettel működöm.
- Ejha! Ebben hasonlítasz anyukánkra. Igaz, hogy ő nem világít, de nagyon sok szeretet és kedvesség van benne, és persze ő is, mint mindenki, annak örül, ha kedvesek vele. - mesélte Emi
- Igen, és szerinte sosem késő boldognak lenni és nem szabad, hogy az ember beletörődjön a boldogtalanságba. Meg kell tanulni, hogy bárki, bármikor lehet boldog. Erre tanít minket. - mondta büszkén Gyöngyvér
- Nagyon okos lehet a ti anyukátok! - felelte a lámpafejű lány
- Bizony az! És bátor is! A világ másik felére utazott, mert ott várt rá a hős lovag, és, hogy mindig vele legyünk, a kezére tetováltatta a nevünket. Pedig azt mondják, hogy a tetoválás fáj.

Gyöngyvér és Emília

- Tényleg bátor az anyukátok, amiért elutazott olyan messzire az ismeretlenbe, de biztos vagyok benne, hogy akkor is nagyon sokat gondol rátok, és bár jól érzi magát a lovaggal, mindig nagyon várja, hogy újra veletek lehessen. A tetoválás tényleg nem kellemes, de simán ki lehet bírni. - felelte a lámpafejű lány
- Miért? Talán neked is van? - nevettek a lányok
- Még szép! Képem is van róla, ahogy tetovál a művésznő. Ha akarjátok, megmutatom.
- Persze, hogy akarjuk, de nem azért, mert nem hisszük el, csupán kíváncsiságból. - mondta Emi
- Tudom én, hogy elhiszitek, de azért megmutatom. - mondta a lámpafejű lány, majd elővette a zsebéből a képet

A lámpafejű lány és Hami a Tattoo Face-ben

- De jó! És biztos, hogy kedves a tetováló művésznő, mert világítasz ám rendesen! - örültek a lányok
- Bizony, hogy az! Csak úgy ragyogtam, miközben beszélgettünk.
- Nekünk lassan ideje indulnunk, mert hamarosan besötétedik. - mondta Gyöngyvér
- Ha velünk jönnél, nem lenne sötét, mert mi kedvesen kérnénk, hogy világíts, és maradhatnánk játszani, ameddig csak akarunk! - mondta lelkesen Emi
- Szívesen maradnék, de már vár az anyukám, és holnap iskolába kell mennem. - felelte a lámpafejű lány
- Akkor, szia, és köszönjük szépen a beszélgetést! - mondta Gyöngyvér
- Én is köszönöm. - örülök, hogy megismertelek titeket.
- Találkozunk még? - kérdezte Emi
- Lehetséges. Addig is, ha nagyon világítanék, tudni fogom, hogy rám gondoltok.
- Akkor nem sokat lesz sötét a környéken. - nevettek a lányok

Ettől a naptól kezdve még többet mosolyogtak a lányok és tudták, hogy anyukájuk nagyon sokat gondol rájuk akkor is, amikor Arizonában van. Persze ők nem világítottak, hiszen lámpafejű lány csak egy van.