Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Valóságos tündérmese

Azt hihetnénk, hogy az angyalok és a tündérek olyan elfoglaltak, hogy szinte csak enni és aludni állnak meg. Ez azért nem egészen így van. Natasa és Abigél sok emberi tulajdonsággal rendelkezik. A rosszindulat és gonoszság persze nem tartozik a jellemvonásaik közé, de bennük is van csíntalanság és kalandvágy. Hogy mi történik, ha ők ketten rosszalkodni kezdenek? Ebből a meséből kiderül.

Most is, mint minden vasárnap együtt ebédelt a két jó barát. Bár messze laktak egymástól, fontosnak tartották a heti 1 találkozást. Abigél az angyal finom lakomát rittyentett, aztán kezdődhetett is a beszélgetés. Olyan dolgokról, amikről csak a legjobb baráttal szabad. Natasa a tündér bőven tudott beszédtémát.

- Gondoltál már rá, hogy mi lenne, ha nem csak fentről néznénk az embereket? Szívesen lemennék hozzájuk - kezdte
- Persze, hogy gondoltam rá, de tudod, hogy csak jó okkal mehetünk az emberek közelébe, és azt is csak a lehető legnagyobb titokban. Addig jó, amíg azt hiszik, hogy csak a képzeletük teremtményei vagyunk. - felelte Abigél
- Miért? - csodálkozott Natasa
- Mert ha rossz emberekkel találkozunk, gonosz célokra használhatnak minket. Ugye azt te sem szeretnéd?
- Persze, hogy nem! De néha olyan jó lenne, ha beleszólhatnánk a dolgok alakulásába!
- Olykor egy icipicit megtehetjük, de csak is úgy, hogy megmaradjon az emberek szabad akarata. Nem élhetünk vissza a hatalmunkkal. - mondta kedvesen az angyal.
- De, mit tegyünk, ha azt látjuk, hogy boldogtalanok az emberek, mert nem találják meg azt, akivel jó lenne az életük? Mi értelme a képességeinknek, ha nem használhatjuk őket?
- Érdekes, hogy pont ez foglalkoztat téged. Épp a napokban láttam egy fiút, aki Amerikában él. Remek sportember, igazi vagány. Mindene megvan, de valahogy mégsem boldog. Úgy hívják, hogy Valentin. - mesélte Abigél
- Azta! - kiáltotta Natasa
- Téged meg mi lelt? Nem tudtad, hogy mi angyalok az egész világot belátjuk, anélkül, hogy megerőltetnénk magunkat? Hisz tudod, hogy az angyalok a gyerekek védelmezői, és nélkülözhetetlenek vagyunk, mivel az anyukáknak nincs a hátukon is szemük. - mondta büszkén Abigél
- Még szép hogy tudom! Azért örültem, mert most az egyszer nem bánom, hogy hallgatóztam. Tegnap kihallgattam egy lány gondolatait. Anitának hívják és arra gondolt, hogy ő nem hisz a csodákban, két lábbal áll a földön, keményen küzd a céljaiért, mert tudja, hogy csak önmagára számíthat.
- A mindenit! Szeretem az ilyen határozott lányokat, de, hogy nem hisz a csodákban, az csak azért lehet, mert még nem találkozott egy igazi hőssel. Egy olyan férfivel, akire felnézhet. Valahogy össze kéne hoznunk őt Valentinnal. - morfondírozott Abigél
- Hogy csináljuk? Te mondtad, hogy fontos a szabad akarat. - vágta rá Natasa
- Igaz. Éppen ezért kell egy közvetítő. Olyan valaki, aki Anitát és Valentint is ismeri. Egy ember, aki mindkettőjükkel kapcsolatban van.
- Te tudsz ilyenről?
- Naná! Valentin keresztanyja Anitával együtt dolgozik.
- De jó! Akkor már csak azt kéne elérni, hogy kapcsolatba lépjen Anita Valentinnal.
- Az nem lesz könnyű, mivel messze laknak egymástól. - mondta Abigél
- Hát erre való az internet! - vágta rá Natasa
- Látom, te aztán otthon vagy a Föld dolgaiban, de ne feledd, nem dönthetsz helyettük, mert az csalás!
- Tudom! Épp ezért fogom meglátogatni a kedves keresztmamát, és álmában a fülébe súgok valamit. Majd ő eldönti, hogy megfogadja-e a tanácsom. - kacsintott a tündér.
- Nagy kópé vagy te hallod-e! - nevetett az angyal
- Bizony, tudok egyet, s mást. Ma éjjel el is intézem a dolgot.
- Aztán légy nagyon óvatos!
- Úgy lesz! - ígérte a tündér

Hogy, hogy nem, másnap Anita megkapta Valentin email címét. Hónapokig ügyet sem vetett rá, ám egy napon mégis úgy döntött, hogy ír a fiúnak. Nem fűzött hozzá nagy reményeket, sőt választ sem várt. Ám Valentin szép hosszú válaszlevelet írt. Innentől aztán ment minden a maga útján. Éjszakákat beszélgettek át. Nagyon közel kerültek egymáshoz. Egy napon aztán Anita úgy döntött, hogy Amerikába megy. 12 órás utazás után meg is érkezett. Valentin a repülőtéren várt rá. Úgy érezték, mintha mindig is ismerték volna egymást. Tökéletes harmóniában teltek a napjaik. Sok sporttal, nevetéssel és kalanddal fűszerezve.

Hogy mit csinált ez alatt Natasa és Abigél a két gézengúz? Nehogy azt higgyétek, hogy pihentek! Azon gondolkodtak, hogy tehetnék még boldogabbá a fiatalokat.

- Tudom már! Küldjünk nekik egy gyereket! - kiáltotta a tündér
- Gondolj a szabad akaratra! - figyelmeztette az angyal
- De, ha ők döntenek úgy, hogy szeretnének egy kisfiút, akkor az úgy ér! - mondta Dusán, aki végig ott hallgatózott, amíg Abigél és Natasa pusmogtak.
- Nahát! Te meg hogy kerülsz ide? Tudod, hogy várnod kell a sorodra! - dorgálta meg az angyal.
- Tudom, de olyan jó lenne, ha nem kéne már itt unatkoznom tovább. Ők ketten remek szüleim lennének! Segítsetek egy kicsit! - kérte Dusán
- Na jó, nem bánom. Megint súgok ezt azt egy-két fülbe. De aztán jó légy ám! - kacsintott a tündér
- Jó leszek, amennyire kell! - vágta rá Dusán