Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

M1: Esély

168 Óra: Mese neked
Tilos Rádió: Rehab a tortán
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Csodaváró mese

Egyik este Csacsi sehogy sem tudott elaludni. Összevissza forgolódott. Addig mocorgott, amíg Bari és Majom is felébredt.

–Mi bajod van? – kérdezte bosszúsan Majom.
–Azon gondolkodom, hogy amikor vendégségbe megyünk, előtte hajat is kell mosni?
–Igen! Ha nem tudnád, nagyon fontos a jó megjelenés. – magyarázta Majom.
–Persze, de tudod, hogy mindig belemegy a sampon a szemembe. Nagyon tud ám csípni!
–Igazán megtanulhatnád már becsukni a szemed! Nem vagy már kétéves.
–Jól van, na! Nem mindenkinek olyan könnyű! – sopánkodott Csacsi.
–Bari, te be tudod csukni a szemed hajmosás közben?
–Beeeeee! – felelte Bari.
–Na, látod!
–Ugyan mi mást mondhatott volna? – méltatlankodott Csacsi.
–Mi ez a vircsaft? Még a végén felébresztitek Timit! – dorgálta meg őket Ricsi.
–Bocsánat! Tudod, nagyon izgatottak vagyunk az utazás miatt!
–Miféle utazásról van szó?
–A varázslóhoz megyünk, hogy átadjuk neki a Pocaklakó üzenetét!
–Gőzöm sincs, hogy miről beszéltek!
–Ő is jön, nem? – csodálkozott Csacsi.
–Persze hogy jön, de csak holnap indulunk, te! – legyintett Majom.
–Ja, akkor jó! Remélem, jó korán indulunk.
–Ne reménykedj, nem úszod meg a hajmosást! Legjobb lesz, ha most túlesel rajta. Csak aztán ne visítozz!
–Ígérem, hogy csendben leszek, hogy tudjon pihenni Timi.
–Nagyon helyes. – mondta Ricsi, kissé szigorúan.
–Majd én segítek. Ígérem nem fog csípni a sampon. Olyan óvatos leszek, hogy a végén még a hajmosás lesz a kedvenced! – mondta kedvesen Timi.
–Bocsánat, igazán nem akartalak felébreszteni! – szabadkozott Csacsi.
–Semmi baj, amúgy is felkeltem volna, mert a Pocaklakó ma a szokásosnál is izgatottabb. Úgy mocorog, hogy nem tudok aludni.
–Biztos a holnap miatt, mert korareggel elindulunk, hogy megkeressük a varázslót! – szólta el magát Csacsi.
–Úristen, miféle varázslót? – kérdezte Timi.
–Nem tudom pontosan. Majom könyvében az állt, hogy a Barátság útján kell elindulni, aztán a többit majd meglátjuk. – magyarázta Csacsi.
–Nahát! Nem is tudtam, hogy te tudsz olvasni. – szólt Majom.
–Az élet csupa meglepetés! – tette hozzá Ricsi.
–Lehet, de a legjobb mégis az lenne, ha nem turkálnának illetéktelenek a cuccaim között. – méltatlankodott Majom.
–Legközelebb zárd beeee a fiókodat! – vágta rá Bari.
–Na, megszólalt a fő okos! – gúnyolódott Majom.
–Szerintem igaza van Barinak, és most már aztán alvás, holnap korán kelünk! – tett rendet Ricsi.
–Nem biztos, hogy fogok tudni aludni, olyan izgatott vagyok. Nagyon jó lesz a postás caddyvel utazni! – mondta lelkesen Majom.
–Szóval én vezetek! – nyugtázta Ricsi.
–Bizony, én meg készítek pár vajas kenyeret paradicsommal és kígyóuborkával. Az a varázsló egyik kedvenc földi reggelije. – fecsegett Csacsi.
–Most már tényleg aludjunk! – Nem elég, hogy elolvassátok a titkaimat, még ki is kotyogjátok őket. – bosszankodott Majom.
–Bocsánat. – mondta halkan Csacsi.

Csacsi, Majom, Bari

Másnap reggel mindannyian frissen és kipihenten ébredtek. Igaz, most senki sem beszélt túl sokat, mindenki izgatottan várta, hogy kiderüljön, hogy jutnak el a varázslóhoz és milyen üzenetet kell majd neki átadniuk.

–Minden megvan? – kérdezte Timi.
–Igen. – felelte Csacsi.
–Kész vannak a szendvicsek? Nehogy itt felejtsd őket! – okoskodott Majom.
–Már rég eltettem mind a tizenhármat a táskámba! – mondta büszkén Csacsi.
–Akkor nincs más hátra, mint előre! – mondta Ricsi és elindult a csomagokkal az autóhoz, elvégre Csacsi nem málhás.

Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett, Bari elkiáltotta magát. „Öveket beeeekapcsolni!”

–Igenis Uram! – vágta rá Majom, most kivételesen nem undokul.
–Ezentúl ő lesz a főnök? – csodálkozott Csacsi.
–Kis csacsi. – gondolta Majom.

Nagyjából hét perc telt el, amíg otthonról a Barátság útjára értek. Ezalatt az idő alatt mindenki csendben volt és figyelt. Ahogy a tizenhármas számot elérték, a kis kiszuperált postás caddy váratlanul felemelkedett, és a levegőben folytatta útját.

–Úristen! – kiáltotta Timi.
–Csak semmi pánik! – nyugtatta meg Ricsi. – Én tudnék róla, ha baj lenne.
–Persze, de azért beláthatod, hogy nem mindennap történik ilyen, ráadásul fényes nappal!
–Ez kétségtelen, de ha belegondolunk, hogy egy varázslóhoz tartunk éppen, nem is olyan szokatlan. – tette hozzá Majom.
–Ebben van valami.

Hogy egy kicsit oldódjon a feszültség, Majom elmesélte, miért mennek a varázslóhoz és mit is köszönhetnek neki. Elmondta, hogy a megszületni vágyó lelkek az égen laknak, és ha eljön az ideje, a varázsló csillagokká változtatja őket. Ott ragyognak, amíg ki nem választják a számukra legmegfelelőbb embereket. Hogy ki, milyen szülőket, családot és körülményeket választ magának, mindig attól függ, mi az, amit tanulnia kell földi élete során.

–De érdekes! –Honnan tudod ezeket? – ámult Csacsi.
–A Pocaklakó mesélte, amikor Timi hasára tettem a fejemet! – mondta kedvesen Majom.
–Hogy lesz a csillagból kisbaba?
–Hát beeköltözik az anyuka hasába, akit választott magának és ott csillagból emberré alakul. – vágta rá Bari a világ legtermészetesebb módján.
–Tényleg? – csodálkozott Csacsi.
–Nagyjából igen, de egy fontos tény kimaradt, mégpedig az, hogy az apukának is nagyon fontos szerepe van a dologban, és amikor a lélek elfoglalja a helyét, az egy nagyon bensőséges pillanat tele kedvességgel, gyengédséggel és szeretettel. – tette hozzá Ricsi.
–Akkor is, ha valaki nehéz életet választ?
–Akkor is.
–De szép dolog ez! – mondta meghatottan Csacsi.
Közben az autó megállt és egy felhőre ereszkedett.
–Úgy tűnik, megérkeztünk. –jelentette be Majom.
Bizony nem tévedett. Mire Csacsi megkérdezte volna, hogyan tovább, már ki is nyíltak az ajtók.
–Ott a varázsló! – kiáltotta Majom, amitől a Pocaklakó izgatottan mocorogni kezdett.
–Jól van, mindjárt kiszállunk. –Remélem, tudunk repülni. –mondta kedvesen Timi és megsimogatta a hasát.
–Csak fogjátok meg egymás kezét. – Nincs mitől tartanotok. – szólt kedvesen a varázsló.
–Szia, varázsló! Hoztam neked 13 vajas kenyeret paradicsommal és kígyóuborkával. – úgy tudom, szereted! – kiáltotta Csacsi.
–Sőt, még hajat is mosott a kedvedért, pedig azt utál! – tette hozzá Majom.
–Fogd már bee! – csitította Bari.

A varázsló türelmesen várt, amíg csend lesz, majd azt mondta: „Nagyon köszönöm a kedvességeteket, megtisztelő, hogy meglátogattatok.”

–Szívesen! Nem véletlenül jöttünk ám. A Pocaklakó üzeni, hogy nagyon hálás neked, amiért kérted, hogy legyen türelmes, mert tudtad, hogy megtalálja majd a helyét, és olyan szülei lesznek, akikkel a lehető legjobb lesz neki, mert tudják, hogy ő egy csoda, nagyon szeretik és vigyáznak majd rá. – mondta Csacsi.
–Meg azt is mondta, hogy karácsony másnapján megint nagyon hideg lesz, szóval ne felejtsd otthon a hosszú sáladat, amit a nagymamád kötött neked, mert megint fájni fog a torkod, mint mindig. – tette hozzá Majom.

A varázsló nagyon hálás volt, hogy ekkora utat tettek meg csak azért, hogy ő meg ne fázzon. Cserébe egy nagy zsák ajándékot adott nekik. Volt benne barackpálinkával töltött csokoládé, sok sampon „nincs több könnycsepp formulával” egy zárható íróasztal, és még rengeteg hasznos dolog.

–Köszönünk szépen mindent. Mielőtt elmegyünk, kérdezhetek valamit? – szólt Csacsi.
–Persze.
–Te tudod már, hogy mi lesz a Pocaklakó neve?
–Hogyne tudnám, de nem árulom el! – Majd ő megsúgja Timinek, ha eljön az ideje. – mondta kedvesen a varázsló.