Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Két testvér és egy karácsonyi csoda

Csengi és Csilla nagyon jó testvérek. Sokat játszanak együtt, de a legjobban azt szeretik, ha az egész család együtt van és közösen töltik az időt.

Mi is lehetne jobb program, mint egy kirándulás. December 13-án, egy szép szombati napon el is mentek a hegyekbe.

Javában sétáltak már, amikor szembejött velük egy kiskutya. Bár nem volt vele a gazdája, egyáltalán nem tűnt kóbornak. Szép, ápolt volt a szőre, és nagyon is barátságosan közeledett feléjük. Csilla nagy állatbarát, ezért ő szólította meg először.

- Hát, te, hogy kerülsz ide? - kérdezte.
- Csak mentem az orrom után. - felelte a kutya.

Bob herceg

- Hogy hívnak?
- A gazdám Bundásnak hív, de én jobban szeretem a Bob herceget.
- Megértem. Sokkal jobban illik hozzád ez a név. Én Csilla vagyok, Ő pedig a testvérem, Csengi. A szüleinkkel jöttünk. Mégis, miért csavarogsz itt egyedül?
- Van valaki, akivel nagyon szeretnék barátkozni, folyton ő jár a fejemben. Annyit gondolok rá, hogy nem is figyelem, merre visz a lábam.
- Hát, mondd meg neki, hogy kedveled!
- Mondanám én, de amint meglát, futásnak ered! - sopánkodott Bob herceg.
- Vajon miért lehet ez? - kérdezte Csengi.
- Azt hiszem ez afféle kutya-macska dolog.
- Te egy macskával szeretnél barátkozni? - hökkent meg Csilla.
- Igen. Tudom, hogy ez egy kicsit furcsa, de ő nem egy átlagos macska. Nála szebbet még sosem láttam. Képzeld, szív alakú folt van az orrán!
- Ha tényleg ilyen szép, nem csodálom, hogy odavagy érte.
- Már csak azt kell kitalálni, hogy mondd el neki. Nem könnyű, ha rögtön elszalad, ahogy meglát.
- Úgy kell csinálni, hogy ne lásson, csak hallja, amit mondasz. - javasolta Csengi.
- Ez az! Látod, milyen okos testvérem van? - örült Csilla.
- Igen. Tényleg jó ötlet. El is tudok bújni, de fogalmam sincs, mit mondjak neki, amivel lenyűgözhetem. - mondta szomorúan Bob herceg.
- Ne csüggedj! Majd mi segítünk. Előkelő urat faragunk belőled, ha te is akarod, és gyorsan tanulsz. - mondta kedvesen Csilla.
- A tanulással nem lesz gond, mert nagyon okos vagyok, de a jutalomfalat azért sokat lendítene a dolgon, elvégre kölyökkutya vagyok.
- Majd sütünk neked kutyakekszet Apukámmal. Mi ketten nagyon értjük a sütés-főzést. - mondta büszkén Csengi.
- De jó! Már alig várom. Mikor kezdjük a tanulást? - lelkesedett Bob herceg.
- Holnap. Gyere el hozzánk reggel 10 kor, de ne késs, mert sokat kell tanulnunk és csak 2 hetünk van karácsonyig! Akkor a legjobb lenyűgözni, akit akarunk. - magyarázta Csilla.
- Az igaz, de a karácsony előtt kell. December 23-án van az erdei tánc. Ott szeretném meghódítani szívem hölgyét. - mondta izgatottan Bob herceg.
- Ebben az esetben nyomás haza aludni, hogy kipihent legyél holnap. A gazdád is biztosan vár már! - mondta határozottan Csengi.
- Igenis Hölgyem! Akkor, holnap 10-kor találkozunk! - vágta rá Bob herceg, majd hazaszaladt.
- De honnan fogja tudni, hogy hol lakunk? Meg azt, hogy mikor van reggel 10 óra? - aggódott Csilla.
- Juhászkutya. Mindig tudja, melyik a jó irány. - nyugtatta meg Csengi.
- És majd tényleg süttök neki kutyakekszet Apával?
- Persze, hisz megígértem.
- Szerinted eljön?
- Még szép, hogy el! Hallottad, milyen fontos neki az a macska.
- Szerintem jobb, ha mi is hazamegyünk, hogy kipihenten várjátok a kis tanítványt. - mondta kedvesen Anya.
- No meg kicsit korábban is kell felkelnünk, hogy időben elkészüljön a kutyakeksz. - tette hozzá Apa.

Másnap reggel, pontosan 10 órakor Bob herceg hangos ugatással jelezte, hogy megérkezett. Csilla szaladt is, és rögtön beengedte.

- Jó reggelt! Pontos vagy, ez nagyon jó, csak az üdvözlésen kell még csiszolnunk egy kicsit. Ez a hangos ugatás inkább riasztó, mint megnyerő, de a pontosság jutalma egy kutyakeksz.
- Köszönöm szépen! - monda Bob herceg, majd úgy eltűntette a kekszet, akár egy porszívó.
- Örülök, hogy ízlik. Sokat dolgoztunk Apával, hogy szép is meg finom is legyen a kekszed. - mondta büszkén Csengi.
- Én is hoztam ám valamit! - felelte Bob herceg, azzal előhúzott egy képet a bundája alól.

Bob herceg szíve hölgye

- Á, szóval az Ő kegyeiért küzdesz! Megértem, tényleg csodaszép. Jobb, ha munkához is látunk. 9 napunk van, hogy úriembert faragjunk belőled. - mondta Csilla.
- Munkára fel! - vágta rá Bob herceg.
- Először is meg kell tanulnod bókolni. - kezdte Csengi.
- Az mit jelent?
- Szépeket és kedveseket mondasz neki.
- Ja, értem. Úgy, mint, csülökcsontos jó reggelt?
- Valami hasonlót, csak a csülökcsontot cseréld olyanra, aminek Ő örülne. Neki akarsz kedveskedni, nem magadnak! - nevetett Csilla.
- Aludttejes szép napot! - vágta rá Bob herceg.
- Kezdetnek nem rossz. Tessék, itt egy kutyakeksz, ettől majd belejössz. - mondta Csengi.
- Köszönöm hölgyem! Igazán kedves, hogy ilyen finom lakomával kényeztet.
- Ez az! Megy ez neked! - dicsérte meg Csilla.
- Mára ennyi elég is lesz. Holnap 10-kor ugyanitt. Csak kérlek, ne ugass. Kinézek majd az ablakon. Ha meglátsz, nyújtsd felém a mancsod. - mondta Csilla.
- Az könnyű! - mondta lelkesen Bob herceg.
- Akkor kikísérlek. Aztán egyenesen haza menj, semmi csavargás! - szólt kedvesen Csengi és megsimogatta a kutya fejét.

Másnap is pontosan jött Bob herceg, ahogy az összes többi napon is. Nem ugatott feleslegesen, mindenre nagyon figyelt. Meg is lett az eredménye. Nemcsak bókolni, integetni, és csendben lenni tanult meg. A lányoknak és a keksznek hála, még néhány tánclépést is sikerült elsajátítania.

Elérkezett hát az erdei bál napja. Bob herceg bár teljesen felkészült volt, mégis nagyon idegesen mászkált fel és alá.

- Ne aggódj, miden rendben lesz. Elbújsz egy bokor mögé, aztán szépen, érthetően elmondod, amiket tanultál. Ha akarod, elkísérünk az erdőbe, hogy eltereljük a gondolataidat, nehogy minden összekuszálódjon a fejedben. - mondta Csilla.
- Kekszet is kapsz, az mindig beválik. - tette hozzá Csengi.
- De jó! Nekem a legjobb a világon, amiért ilyen barátaim vannak. - örült Bob herceg.
- Mi sem panaszkodhatunk! - felelték a lányok.

Az erdőbe érve mindent átismételtek, amit tanultak. Ment minden, mint a karikacsapás. Bob herceg úgy el volt foglalva a szövegével, hogy észre sem vette, hogy szíve hölgye elé állt.

- Szabad egy táncra? - kérdezte.

Csengi és Csilla kíváncsian figyelték az eseményeket, persze csak távolról, nehogy megzavarják Bob herceget és szíve hölgyét. A kutya és a macska olyan szépen táncolt együtt, mintha mindig is ezt csinálták volna. A két testvér nagyon büszke volt magára és persze a kis négylábú tanítványára.

Másnap reggel 10 órakor Csilla megszokásból kinézett az ablakon, és bizony nagyon jól tette. Bob herceg és szíve hölgye várták, hogy bejöhessenek.

- Szeretném megköszönni, hogy segítettetek, hogy kikupálódjak. Nagyon hálás vagyok. Nagyon szép munkát végeztetek, mert még a gazdám is észrevette a változást. Most már nem Bundásnak hív, hanem Bob hercegnek!
- Ez aztán a karácsonyi csoda! - nevetett Csilla.
- Szerintem ezután nyugodtan mondd el neki, mit szeretnél, ő is érteni fog, nemcsak mi. - javasolta Csengi.
- Igazatok lehet. Ha nem bánjátok, néha eljövünk.
- El is várjuk! - felelték a lányok.
- Most már nem is zavarunk tovább, elvégre a karácsony családi ünnep. A gazdám is biztosan vár már. Még egyszer köszönök mindent.
- Szívesen máskor is. Ha jó leszel, sütünk neked kutyakekszet, sőt, kitalálunk valami finomságot a macseknak is, Apa meg én nagyon kreatívak vagyunk. - mondta büszkén Csengi.
- Alig várjuk! - mondta Bob herceg, majd futásnak eredt. Meg sem állt hazáig.

Apa és Anya nagyon büszke volt Csengire és Csillára. Tudták, hogy nem kell ahhoz karácsony, hogy csodát lássanak. Elég, ha az ő szép szemükbe néznek.

A csoda nem a karácsonyban, hanem a szavakban és tettekben rejlik. Mindenben ott van, ami szép, kedves és jó. Nincs más dolgunk, csak meglátni és mosolyogni.