Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Stefánia és a macska

Stefánia. Szendi-Szikra Vanda rajza rajza alapján készült tetoválásom

Az Akvaparkból hazatérve Dóri és Stefánia a rózsaszín elefánt nagyon elfáradtak. Késő volt már, ezért Apa megengedte az elefántnak, hogy náluk aludjon. Másnap délelőtt, mi után jól kipihenték magukat, beszélgetni kezdtek.
- Figyelj csak Stefánia! Szerinted a macskák okosak? - kérdezte Dóri.
- Az attól függ, hogy melyik. Mint ahogy az emberek sem egyformák, az állatoknál is van különbség. Vannak okosak, és kevésbé okosak.- felelte Stefánia.
- Hát, az elefántok között, te biztosan okosnak számítasz, de vajon apa macskája okos?- kérdezte Dóri.
- Derítsük ki! - mondta Stefánia
- Hogyan? - csodálkozott Dóri
- Tegyünk fel neki kérdéseket, és a válaszaiból megtudjuk. -javasolta az elefánt.
- Jó, de te kérd meg, hogy jöjjön ide beszélgetni, rád biztosan hallgat, mert az állatok megértik egymást.- kérte Dóri.
- Rendben. Mondta Stefánia és kiment a szobából, hogy megkeresse a cicát.

Csakhamar meg is találta őkelmét. Éppen a kosarából készült kimászni és láthatóan megint valami csínytevésen törte a fejét.
- Te meg mire készülsz cicamica? - kérdezte Stefánia.
- Ej, de megijesztettél! - felelte a cica.
- Persze, ti macskák ijedősek vagytok. Bocsánat, elfelejtettem. - mosolygott Stefánia
- Na, és miért kerestél? Talán hoztál nekem valami finomat enni? - kérdezte a macska.
- Hogy én? Nem. Azért jöttem, hogy megkérjelek, gyere velünk beszélgetni. Dóri a szobában vár rád.
- Persze megyek, Dóri aranyos. De kaja is lesz? - vágta rá a macska.
- Áh, macskák! - legyintett Stefánia.
Szia, Dóri! - mondta a macska és már Dóri ölében is termett, simogatásra várva.
- Szia! Ha már ilyen jól összejöttünk, feltehetek neked néhány kérdést?
- Persze, legfeljebb, ha unatkozom, majd elalszom az öledben. - jelentette ki a macska.
- Először is, miért nem hallgatsz a nevedre? Talán nem tetszik a Míra név? - kezdte Dóri.
- De! Nagyon is szép név a Míra, de tudod, mi macskák nagyon elfoglaltak vagyunk. Folyton önmagunkon jár az eszünk. Elég tisztára nyaltuk-e a bundánk, vagy kell még mosakodnunk, meg, hogy vajon milyen finomságot kapunk enni, vagy éppen hova másszunk be, hogy aztán ne tudjunk kijönni és még sorolhatnám. Ha azt szeretnéd, hogy rád figyeljek, gyere oda a közelbe, guggolj le, és mondd, hogy cicc-cicc, és az is jó, ha közben piciket tapsolsz. Akkor kíváncsi leszek, mit szeretnél és odamegyek hozzád. Főleg, hogyha azt remélem, hogy finomság van nálad.- magyarázta a macska.
- Értem. És ha felveszlek, mert simogatni szeretnélek, akkor, hogyan csináljam, hogy ne karmolj? Éles ám a körmöd.- kérdezte Dóri.
- Nagyon szeretem, hogyha simogatnak, de kérlek, sose kapj fel hirtelen, mert nagyon ijedős vagyok. Ha megijedek, kapaszkodni szeretnék, és ehhez a karmaimat használom.- kérte a macska
- Jó, majd észben tartom. - felelte Dóri.
- Te macsek! Az tényleg igaz, hogy a macskák mindenkit szeretnek, de csak azért, hogy kapjanak enni? - kérdezte Stefánia.
- Az igaz, hogy hízelgősek vagyunk, és majdnem minden gondolatunk az evés körül forog, de igen is bizton állíthatom, hogy mi is képesek vagyunk szeretni az embereket, csak nem olyan könnyen, mint egy kutya.
- Stefánia, te hallottál már olyan macskáról, aki nagyon szerette a gazdáját? - kérdezte Dóri.
- Igen! Képzeld el, az a bizonyos macska minden reggel nyávogott a csukott szobaajtó előtt addig, addig, míg be nem engedte valaki, hogy jó reggelt kívánhasson a gazdájának. Felmászott hozzá az ágyba, odadugta a kis buksiját a gazdája fejéhez, ő megsimogatta, a macska pedig adott neki sok puszit az orrára. - mondta nevetve Stefánia.
- Ez komoly? - csodálkozott Dóri.
- Persze, hogy az! - mosolygott az elefánt.
- Én ugyan nem hiszem!- mondta a macska.
- Na, várj, mindjárt megmutatom!- mondta Stefánia és elővett egy képet a hátizsákjából. Sanyi -Tényleg igaz! -ismerte el a macska. És miért szerette a gazdáját annyira? Mindig ő adott neki enni? -kérdezte.
- Szerintem nem azért. Hanem mert a gazdája is nagyon szerette őt. Sokat beszélt vele, türelmes volt hozzá, és kedves. A macska pedig okos volt, és ezért értette a szavait.- mondta Dóri.
- Bizony ám! - bólogatott Stefánia. Bárki lehet jóban egy macskával kellő türelemmel és szeretettel. Persze az se árt, ha okos a macska is, nem csak a gazda.
- Na, macsek, kötheted fel a gatyád! Addig is gyere, adok neked enni.- nevetett Dóri.